Miként az Economx is beszámolt róla, alaposan meglepte a közvéleményt Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping kínai elnök kiszivárgott beszélgetése, amelyben a 72 éves politikusok - inkább viccelődve, mint komolyan - Kim Dzsongun észak-koreai vezető társaságában a halandóságról elmélkedtek a kínai katonai parádén. De akár komolyan is el lehetne gondolkodni az eszmecseréjükön, amelyben azt fejtegették, hogy sorozatos szervátültetésekkel akár 150 éves korig is meg lehetne hosszabbítani az emberek életét. 

Hszi tolmács segítségével a pekingi ünnepségen elmondta Putyinnak, hogy a 70 éves kort manapság már fiatalnak tekintik, amire az orosz elnök azt válaszolta, hogy az emberi szervek ismételten átültethetők, ami potenciálisan lehetővé teszi az emberek számára, hogy „a végtelenségig elkerüljék az öregséget”.

Kapcsolódó

„Ebben az évszázadban lehetségessé válhat 150 évig élni” - reagált Hszi.

A bekapcsolva hagyott mikrofonnal rögzített beszélgetést tovább gondolva a The Guardian utánanézett, hogy vajon a szervátültetés terén elérte-e az orvostudomány fejlődése azt a szintet, hogy az ilyen eljárások meghosszabbíthatják az egészséges emberek életét, valamint megmenthetik a halálos betegeket.

Reza Motallebzadeh, a UCL veseátültetés professzora a lapnak hangsúlyozta, hogy bizonyos betegek esetében a transzplantáció melletti érvek egyértelműek. „Végstádiumú vese-, máj- vagy szívbetegség esetén a transzplantáció összességében évekkel meghosszabbítja az életet."

Utalt arra, hogy ma már számos szerv és szövet átültethető, beleértve a szívet, a tüdőt, a veséket, a hasnyálmirigyet, a májat, a vékonybelet, a bőrt, a csontokat, a szívbillentyűket és a szaruhártyákat, és egyre több szervvel bővül a lista. Ugyanakkor

a szervátültetések iránti kereslet világszerte meghaladja a kínálatot.

Így  a meglévő szervek azokhoz kerülnek, akik a leginkább profitálnak belőle: jellemzően fiatal és halálos beteg emberekhez.

De mi lenne, ha bőségesen állna rendelkezésünkre szerv? Vajon lenne értelme felajánlani őket az idősebb embereknek, hogy jól legyenek?

Motallebzadeh e téren szkeptikus. „Egy szervátültetés hatalmas műtét, és fiziológiailag elég erősnek kell lenni ahhoz, hogy túléljük”. 

Hozzátette, hogy nem ez az egyetlen szempont, amit figyelembe kell venni. Úgy véli, 

Mindeközben persze világszerte jelentős erőfeszítések történnek a szervhiány problémájának megoldására. Az egyik lehetséges megoldás a sertések szerveinek felhasználása. Ez az eljárás, az úgynevezett xenotranszplantáció, még kísérleti jellegű, de New York-i orvosok már végeztek sertésvese- és sertéstüdő átültetést agyhalott emberekbe. Az elmúlt évben pedig már két élő beteg is kapott genetikailag módosított sertésvesét. 

A sertések szervtenyésztése olyan gyakorlat, amelynek nyilván lesznek kritikusai, de ennél sokkal radikálisabb és etikailag is bonyolultabb javaslatok is terítéken vannak. 

Idén év elején kutatók kijelentették, hogy az őssejt-biológia és a mesterséges méhtechnológia fejlődése lehetővé teheti a tudósok számára, hogy úgymond tartalék emberi testrészeket hozzanak létre.

A bonyolult folyamat során egy embriót hoznának létre a beteg sejtjeiből, de letiltanák az agy kialakulásához szükséges géneket, majd egy mesterséges méhben növesztenék. 

Az eredmény egy agy nélküli emberi test, amelyet arra terveztek, hogy szervekkel lássa el genetikai szülőjét.

Carsten Charlesworth, a Stanford Egyetem posztdoktori kutatója azonban egy másik megközelítéshez fűz nagy reményeket. Eszerint a májat és más szerveket genetikailag módosítanák, akár a testben, akár azon kívül, hogy ellenállóak legyenek a fertőzésekkel szemben, és olyan öregedésgátló vegyületeket, például fehérjéket szabadítsanak fel, amelyek segítik a szervezetet az egészség megőrzésében. 

„A szervet ily módon öregedésgátló terápiának vetjük alá” – magyarázta. Hozzátette, hogy ha a beavatkozást a testen belül végzik el, akkor elkerülhető a nagyobb műtét, a kockázatos kilökődésgátló gyógyszerek alkalmazása és az agy nélküli embertorzók létrehozása.

Visszatérve az eredeti kérdéshez, hogy vajon az ebben a században születettek megérhetik-e a 150 évet, az egyetemi professzor úgy válaszolt a lapnak: „Szomorú lenne olyan embernek lenni, aki lemarad erről a lehetőségről, de úgy érzem, én is közéjük tartozom.”