Donald Trump hat hónapja forgatja fel a globális kereskedelmi rendet, vámokkal fenyegetőzik, bejelenti azokat, majd enyhíti őket a tárgyalások előmozdítása érdekében, eközben figyelmeztet, hogy büntető vámokat vetnek ki újra, ha a feltételek nem tetszenek neki.

Mindössze pár nappal az amerikai elnök által az EU-USA megállapodás megkötésére kitűzött július 9-i határidő előtt Ursula von der Leyen úgy döntött, hogy lejárt a hagyományos tárgyalási taktikázás, ideje valami nagyon komoly dologgal előrukkolni.

Világszövetség álma az Egyesült Államok nélkül

Az Európai Bizottság elnöke pénteken kora reggel felvetette, hogy az EU 27 országa egyesíthetné erőit az ázsiai vezetésű Csendes-óceáni Partnerség Megállapodás (CPTPP) 12 tagjával – amelybe most már az Egyesült Királyság is beletartozik –, hogy egy új világkereskedelmi kezdeményezést hozzanak létre, ahová az Egyesült Államok nem kapna automatikusan meghívást.

Donald Tusk lengyel miniszterelnök, Antonio Costa, az Európai Tanács elnöke és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke egymásra teszik a kezüket egy sajtótájékoztatót követően, az Európai Unió vezetőinek brüsszeli csúcstalálkozójának napján, Belgiumban, 2025. június 27-én.
Donald Tusk lengyel miniszterelnök, Antonio Costa, az Európai Tanács elnöke és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke egymásra teszik a kezüket egy sajtótájékoztatót követően, az Európai Unió vezetőinek brüsszeli csúcstalálkozójának napján, Belgiumban, 2025. június 27-én.
Kép: Reuters, Yves Herman

Donald Tusk lengyel miniszterelnök erre kijelentette, hogy a blokknak

„nagyon innovatívnak… néha talán kiszámíthatatlannak kell lennie – ahogyan az Atlanti-óceán túlsó partjáról származó barátaink is”. 

Von der Leyen ötlete nyilvános támogatást nyert Európa legbefolyásosabb vezetőjétől, Friedrich Merztől:

„Ha a WTO olyan működésképtelen, mint évek óta, és úgy tűnik, az is marad, akkor nekünk, akik továbbra is fontosnak tartjuk a szabad kereskedelmet, valami mással kell előállnunk”

– mondta a német kancellár, miközben a gyors megállapodás mellett érvelt.

„Kevesebb mint két hetünk van július 9-ig. És ott nem lehet egy kifinomult kereskedelmi megállapodásról megállapodni...A vegyipartól az acélon át az autógyártásig számos iparág szenved...Kérlek, találjunk gyorsan megoldást”

– hangsúlyozta Merz.

A Politico beszámolója szerint von der Leyen javaslata végső soron csak átmenetileg vonhatja el a figyelmet arról, ami

súlyos vereséggel fenyeget, amikor végre napvilágra kerül a Trumppal kötött megállapodás.

Az amerikai elnök azzal fenyegetőzött, hogy a július 9-i határidő után akár 50 százalékra is felemeli az uniós árukra kivetett büntetővámokat. 

Amerikai nyomásgyakorlás

Az Economxnak nyilatkozó szakértő szerint az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti kereskedelmi tárgyalások az utóbbi időben látványosan elakadtak. Bár a transzatlanti gazdasági kapcsolatok történetében sosem volt ismeretlen az aszimmetria, a Trump-adminisztráció új protekcionista fordulata különösen súlyos kihívást jelent az európai döntéshozók számára.

USA és EU zászlók gazdasági adatok hátterén
USA és EU zászlók gazdasági adatok hátterén Kép: Getty Images, Anton Petrus

Az amerikai fél által bevezetett 10 százalékos általános vámtarifa – amelyet Washington a gazdasági „felszabadulás napjaként” ünnepelt – nemcsak a szabályokra épülő világgazdasági rendet kérdőjelezi meg, hanem egyértelműen nyomásgyakorlásra szolgál. Az USA egyszerre kínálja fel a kedvező opciót – a nulla vámon alapuló partnerséget – és a kedvezőtlen forgatókönyvet: a kereskedelmi háborút.

Az európai válasz mindezidáig inkább tétova, mint határozott. Brüsszel ugyan igyekszik azt a képet sugallni, hogy stratégiai ellenlépésekre kész, de a valóság inkább a belső megosztottságról és kapkodásról árulkodik

– fogalmazott érdeklődésünkre Eszterhai Viktor. 

Az NKE John Lukacs Intézetének munkatársa úgy látja: a NATO-csúcson megfigyelhető amerikai dominancia, az Ukrajna-támogatás köré épülő „Coalition of the Willing” (Hajlandók koalíciója) üres deklarációi, valamint a Kína-politika elszalasztott lehetőségei azt jelzik:

az EU nem képes saját geopolitikai súlyát valódi erővé formálni.

Ebben a légkörben Ursula von der Leyen javaslata, miszerint az EU csatlakozzon a Csendes-óceáni Partnerség Megállapodáshoz,

első pillantásra bátor geopolitikai húzásnak tűnhet.

A tény, hogy az Egyesült Államok Donald Trump elnöksége idején látványosan kilépett ebből a keretrendszerből, szimbolikus súlyt adna az európai részvételnek.

A csatlakozási szándék az EU elköteleződését jelezné a multilaterális, szabályalapú világrend mellett, miközben világossá tenné: Brüsszel képes új gazdasági pólusokat keresni, ha Washington bezárja az ajtókat.

Ugyanakkor a politikai realitás gyorsan lehűti az optimizmust. Az EU szigorú szabályozási rendszere és szabványai nehezen illeszthetők a CPTPP meglévő kereteihez. A technikai és jogi kihívások mellett a politikai konszenzus hiánya is gátat szabhat a kezdeményezésnek.

Eszterhai Viktor szerint emiatt

a csatlakozási fenyegetés inkább blöffnek hat, semmint komolyan vehető stratégiának – különösen Washington szemében, ahol a jelenlegi európai mozgások aligha keltenek aggodalmat.

Így az EU előtt továbbra is két – egyaránt kellemetlen – út áll:

vagy fokozatosan alkalmazkodik az amerikai szabályokhoz, ezzel legitimálva a nyomásgyakorlást, vagy vállalja a nyílt konfrontáció kockázatát egy kereskedelmi háború formájában.

„Ahogy Kína példája mutatja: a nyomásnak ellenállni nem lehetetlen – de ehhez nem elegendő a retorika, komoly felkészülésre és stratégiai gondolkodásra van szükség” – fűzte hozzá.

Bármeddig sokkolhatnak minket, vagy bedobjuk végre a Kína-kártyát?

Peking ritkaföldfém-export korlátozásai nem csupán gazdasági eszközök, hanem geopolitikai tesztek is: vajon Európa képes-e önálló, az Egyesült Államoktól független döntéseket hozni? A szakértő szerint egyáltalán nem vagyunk olyan gyenge szereplő, mint amilyennek sokan gondolják – még egy kereskedelmi háborúban sem. Vajon vannak jó lapjaink?

Kapcsolódó