Donald Trump ázsiai útjának megkoronázásaként – bár a dél-koreai elnöktől ténylegesen egy koronát is kapott – hatalmas sikerként tálalta a kínai államfővel folytatott találkozóját.

A valóság azonban prózaibb: a két fél nem írt alá semmit, ami tartós békét jelentene az immáron fél éve kisebb-nagyobb intenzitással tartó kereskedelmi háborús helyzetben. Inkább csak egy feszült, hosszan tartó piaci alkudozás végén húzták meg a határt – és rögzítették a fegyverszünet tényét.

Trump április 2-án bejelentett, egyoldalú „világkereskedelem-átalakító” kísérlete Pekingben nem aratott osztatlan sikert. A válasz: a kétoldalú kereskedelmet megbénító adok-kapokba torkolló kereskedelmi háború lett, amelyben mindkét fél arra számított, hogy a másik bírja kevésbé.

„Csakhogy Kína ezúttal felkészültebb volt, tanulva az első Trump-korszakból: rendelkezett stratégiával, hogy ellenálljon, és tartalékkal – közel 3 000 milliárd dollárnyi devizatartalékkal –, hogy a kieső exportot valamennyire ellensúlyozza, és oda csapjon, ahol Washingtonnak igazán fáj” 

– fogalmazott az Economx kérdésére Eszterhai Viktor.

Az NKE John Lukacs Intézetének munkatársa szerint öt hét után így egy olyan kompromisszum született, hogy a felek visszavesznek a büntetővámokból, és leülnek megtárgyalni egy olyan keretrendszert, amely azzal kecsegtet, hogy a kétoldalú kereskedelem modus vivendijét adja a későbbiekben.

Trump egy tizes skálán tizenkettesre értékeli az amerikai-kínai csúcsot

Kezet rázott az amerikai és a kínai vezető. Bár a megállapodás, amit kötöttek, nincs kőbe vésve, de egy időre leállíthatja a kereskedelmi háború miatt kialakult helyzetet. Szijjártó Péter szerint a magyar gazdaság szempontjából ez fantasztikus hír.

A két fél bár hónapokon keresztül folytatta a párbeszédet, egyben igyekezett apró lépésekkel fenyegetőzni és tágítani a mozgásterét, hogy jobb helyzetből tudjon az október 30-i elnöki találkozóra fordulni.

Kína a ritkaföldfémek exportkorlátozásával és az amerikai mezőgazdasági termékek árainak felverésével tesztelte a tengerentúli idegeket. Az Egyesült Államok pedig a vámok újra „lehetetlen” szintre emelésével fenyegetett.

A diplomáciai levegő szinte sistergett – a piac idegei is.

Donald Trump amerikai elnök kezet fog Hszi Csin-ping kínai elnökkel a Gimhae nemzetközi repülőtéren tartott kétoldalú találkozójukon, az Ázsiai-Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) csúcstalálkozóján, Dél-Koreában, 2025. október 30-án.
Donald Trump amerikai elnök kezet fog Hszi Csin-ping kínai elnökkel a Gimhae nemzetközi repülőtéren tartott kétoldalú találkozójukon, az Ázsiai-Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) csúcstalálkozóján, Dél-Koreában, 2025. október 30-án. Kép: Reuters, Evelyn Hockstein

A szakértő szerint aztán, ahogy „a kofák a vásárban, végül itt is megszületett az alku”.

Mindenki érezte, hogy valamiben engedni kell, ha sikert akar elérni. Sikert pedig el kellett érni

– fogalmazott Eszterhai Viktor, egyben hozzátette:

  • Washington tudta, hogy az amerikai fogyasztók és vállalatok függősége a kínai áruktól, valamint az adósság finanszírozásának egyre költségesebb volta nem teszi lehetővé egy elhúzódó kereskedelmi háborút.
  • Kína társadalmi-gazdasági modernizációját pedig beárnyékolja, ha maga ellen fordítja a világ legnagyobb piacát és pénzügyi hatalmát.

Félelmetes belegondolni: Mi történik, ha az Egyesült Államok elveszíti a kereskedelmi háborút?

Nyugati központú gondolkodásunk gyakran automatikusan feltételezi az amerikai győzelmet. Pedig az erőviszonyok átrendeződése, a szakértő szerint ezt egyre kevésbé indokolja.

Mivel nem sikerült megállapodni egy végső keretrendszerről – beleértve azt, hogy kinek mit kell csinálnia, és mi történik, ha valaki megszegi a megállapodást –, így maradt a kölcsönös engedmények logikája.

Az NKE John Lukacs Intézetének munkatársa szerint, pont, ahogy a piacon:

egy kis vámcsökkentést a mezőgazdasági termékek vásárlásáért cserébe, a ritkaföldfém-export korlátozásának egyéves elhalasztása, a technológiai exportkorlátozás csökkentése érdekében. 

Kényes témák, mint a legfejlettebb chipek, a fentanil, vagy Tajvan kapcsán ugyanakkor nem történt érdemi előrelépés.

A szakértő szerint a mostani alku nem hozott békét – csak időt adott a feleknek. Hogy eljutunk-e valaha egy valódi, tartós megállapodásig? Azt ma még senki sem tudja.

„De most legalább fellélegezhetett a világ: egy pillanatra úgy tűnt, mintha a józan ész is visszatért volna a nagyhatalmi diplomácia színpadára. De aki ismeri a kofákat, tudja: a csend soha nem tart sokáig”

– fűzte hozzá Eszterhai Viktor.

Sorsfordító lesz az új Szibéria Ereje? Azért mérget ne vegyünk rá

Pekingben szeptember elején látványos ceremónia zajlott: Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin aláírta a Szibéria Ereje 2 gázvezetékről szóló megállapodást. A grandiózus projekt terve szerint egy 2600 kilométer hosszú vezeték épülne, amely évente 50 milliárd köbméter gázt szállítana Nyugat-Szibériából Kínába, Mongólián keresztül.

Kapcsolódó