Lehangoló: ennyi pénzt áldoz a diákjaira a magyar állam, hátulról a harmadik helyen kullogunk az EU-ban

Magyarország nem jeleskedik diákjai támogatása terén az Európai Unió többi tagországához mérten – többek között ez a megállapítás is kiolvasható az Eurostat nemrégiben publikált adathalmazából.

Az EU statisztikai hivatala konkrétan arról jelentetett meg adatsort, hogy

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

az egyes tagállamokban a kormányzat mennyi pénzügyi támogatást, ösztöndíjat biztosít az ott élő és tanuló diákok számára. 

Az ismertetett adatok a 2022-es állapotot tükrözik, és euróban határozták meg az egy diákra jutó összeget.

Milyen iskolákban tanulnak a fiatalok?

Mielőtt azonban belevágnánk az adatok konkrét értelmezésébe, dióhéjban érdemes áttekinteni, miféle oktatási struktúrák léteznek, és hogy mivel varázsolhatók összevethetőbbé az olykor országonként eltérő iskolarendszerek. 

Az általános (alapfokú) és a középiskola (középfokú) természetszerűleg a közoktatás szerves részét képezi, míg a főiskola és az egyetem már a felsőoktatásba tagozódik be idehaza. A közoktatásban a sikeres érettségi bizonyítványig és/vagy szakmaszerzés abszolválásáig tartanak a tanulmányok, s ezt követően tudnak a tanulók továbbképzéseken specializálódni, illetőleg az egyetemi padsorokban magasabb szintű tudást elsajátítani az áhított diplomához.

Ám nem mindenütt pont ugyanolyanra szabták az oktatási struktúrát, ezért megalkották az úgynevezett ISCED-osztályozást.

Ezen rendszerezés, osztályozás szerint a (felső) középfokú oktatás (ISCED 3) szövetébe a gimnázium, technikum és szakképzés tartozik; erre épül a posztszekunder, vagyis az érettségi utáni képzés, szakmai felkészítés (ISCED 4), ami még nem a felsőfokú tanulmányokat – a felsőoktatási szakképzéstől az alapképzésen, a mesterképzésen, az osztatlan képzésen át a szakirányú továbbképzésekig, és a doktori képzésekig – foglalja magában.

Tehát esetünkben a legalább 14 év feletti korosztály diákjairól van szó (a tankötelezettség felső határát 16 évnél húzták meg idehaza), az egyszerűség kedvéért a középfokú oktatásban tanulók felsőbb évfolyamairól. A következő szint, a felsőoktatás (ISCED 5) már természetesen a minimum 18 éves vagy afeletti életkorú hallgatók körét fedi le.

Mennyi a diákok jussa tagállami bontásban, különösképp itthon?

Az Eurostat emlegetett adatbázisa szerint 2022-ben az EU-ban a kormányok által a háztartásoknak és a diákoknak nyújtott pénzügyi támogatás átlagosan 533 eurót tett ki tanulónként a (felső) középfokú és a nem felsőfokú posztszekunder oktatásban, illetve 1766 eurót a felsőoktatás berkeiben.

Ez a két összeg átszámítva mintegy 210 ezer és 695 ezer forintra rúg.

A (felső) középfokú és a nem felsőfokú posztszekunder oktatás tekintetében a legmagasabb anyagi támogatási szintet

1. Hollandia (1790 euró),
2. Svédország (1741 euró) és
3. Dánia (1644 euró)

tudja felmutatni. 

Másrészt az anyagi támogatás Horvátországban (7 euró), Lengyelországban (16 euró) és Magyarországon (76 euró) bizonyult a legalacsonyabbnak. Itt a két szélsőérték 704 ezer és 2800, ha forintban számolunk, és 250-szeres különbséget jelent.

A felsőoktatásban nyújtott pénzbeli támogatás hallgatónkénti legmagasabb értékét

1. Dániában (8024 euró),
2. Írországban (5692 euró) és
3. Svédországban (4948 euró)

regisztrálták. 

A legalacsonyabbat pedig Görögországban (20 euró), Horvátországban (97 euró) és Csehországban (115 euró). A két szélsőérték forintra átszámítva bő 3,15 milliót és szűk 8 ezret tesz ki, ez pedig csaknem 400-szoros eltérést mutat.

Hazánk tehát előbbi szempontból a sereghajtók sorát gyarapítja, míg utóbbi esetben is a gyenge középmezőnyt tudhatja magáénak, a 18. helyen áll a sorban: a támogatási összeget nézve az ország 30 ezer, valamint 175 ezer forintot szán a diákjainak.

Ha a V4-ekre vetítve vizsgálódunk, látható, hogy a felsőfokú oktatás támogatásában Magyarország az első helyen áll, míg a középfokú intézményekre vonatkozóan már az utolsó előtti helyet foglalja el a régióban.

Az is szembetűnő ugyanakkor, hogy az észak- és nyugat-európai tagországok rendre az „éltanulók” táborát erősítik a pénzbeli juttatás terén, miközben a kelet- és dél-európai tagállamok a skála túlfelén találhatják magukat.

Relatív helyünket a tagországi rangsorban a mellékelt grafikonok is plasztikusan szemléltetik ebből a szempontból.

Az uniós országok közül a háztartásoknak, avagy a diákoknak nyújtott pénzügyi támogatás szintje magasabb volt a felsőoktatásban, mint a (felső) középfokú és a nem felsőfokú posztszekunder oktatásban, kivételt csupán Bulgária, Csehország, Lettország és Szlovénia képez. 

De tényleg a szimbolikus szamárpadban ülünk?

Komplexen látják a helyzetet az egyetemisták érdekképviseleti szervezeténél

Az Economx – hogy kontextusba helyezhessük mindezt – megkereste a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciáját (HÖOK) is a témában.

„Kétféleképpen értékelném, egyfelől védeném a helyzetet, másfelől pedig rátennék, de az biztos, hogy az ösztöndíjak nem elegendőek jelenleg Magyarországon” – kezdte gondolatait a HÖOK sajtófőnöke. Budai Marcell lapunknak kifejtette, folyamatosan hangoztatják ezt a problémát, és a támogatásokban utoljára csak 2020-ban történt egy 40 százalékos emelés: ezt azonban az infláció egy az egyben elvitte. Most pedig a több mint öt évvel ezelőtti, januárhoz képest számított kumulált infláció majdnem 60 százalék körül van – fűzte hozzá, aláhúzva: 

„ebből az egyetemistáknál már nem marad semmi”.

Felidézte, hogy az elmúlt években számos munkáltatónál volt bérnövekedés, ellenben az ösztöndíjak nem növekedtek. Valószínűsíti, ez is vezethetett ahhoz, hogy a hallgatók nagyon nagy része diákmunkázik a tanulmányai mellett. Ugyanakkor árnyalta is a képet: „ha önmagában azt nézzük, hogy hol mennyi ösztöndíj jellegű támogatást biztosítanak az országok, az könnyen tud fals eredményt is adni”.

Aláhúzta: számít az, hogy a társadalom hány százaléka tud felsőoktatásban tanulni, illetve hányan tanulnak államilag finanszírozott képzésen. Példaként említette, hogy a támogatások terén dobogós Írországban van egy jelentős, pár ezer eurós hozzájárulási díj minden hallgatónak, bár az aranyérmes Dániában nincs ilyesmi, és többek közt idehaza sincs. A magyar hallgatók 80 százalékát állami támogatott helyre veszik fel – jegyezte meg.

A kollégiumi rendszer kapcsán kifejtette, nagyon sok nyugat-európai országban nagyon olcsó vagy ingyenes kollégiumi lakhatás nem biztos, hogy hozzáférhető. „Nálunk egy államis hallgatótól 17 ezer forintnál többet nem kérhetnek el a havi lakhatásáért, ez pedig jelentős különbség egy albérletárhoz képest. Erre jönnek még rá az ösztöndíjak” – tette hozzá a HÖOK-sajtófőnök, aki Jövőkép 2024 nevű programjukra hivatkozva újfent aláhúzta: 

nem elegendőek jelenleg az ösztöndíjak, és minimum kétszerezésre lenne szükség ahhoz, hogy az ösztöndíjak presztízse helyreálljon.

Emlékeztetett arra, hogy a szociális ösztöndíjaknak az lenne a funkciója, hogy ha valaki rendkívül rossz háttérrel rendelkezik, nem tudják támogatni a szülei, nincs megtakarítása, akkor egy alap megélhetést tudjon biztosítani. A tanulmányi ösztöndíjaknak pedig az lenne az értelme, hogy megérje még egy kicsit jobban felkészülni a vizsgákra, és két jeggyel jobbat szerezni ahelyett, hogy az előző éjszaka gyorsétteremben kelljen dolgozni a megélhetésért. 

– rögzítette zárszóként Budai Marcell.