Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
176 pontból álló indítványt terjesztett elő a kubai parlament rendkívüli ülése után Manuel Marrero Cruz miniszterelnök. Az intézkedések nem jelentik „a szocializmus építésének feladását, hanem annak megőrzésének előfeltételei" - hangoztatta Marrero.
A kubai nagykövetség Washingtonban „az 1990-es évek óta a legátfogóbb reformcsomagként" jellemezte a lépést.
A reformok között szerepel, hogy
- a kubaiaknak több vállalat is lehet birtokukban,
- engedélyezik a magánbankok működését, valamint megengedik a külföldi befektetéseket a magánszektorban.
- Változások lesznek a mezőgazdasági és az idegenforgalmi szektorban is, továbbá tervezik az állami apparátus átszervezését.
- Az idegenforgalmi szektorban, amelyet súlyosan érintett az Egyesült Államok által bevezetett szankciósorozat, a kormány új üzleti lehetőségek megteremtését tervezi, többek között olyan területeken is, ahol a befektetéseket eddig szigorúan korlátozták, például Havanna óvárosában és a Los Cayos-szigetcsoporton.
- A magánszektor számára engedélyezni fogják a lakások adás-vételét.
- Lehetőség nyílik továbbá arra is, hogy kubai vagy külföldi befektetők részvényeket vásároljanak állami tulajdonú vállalatokban, bár kezdetben nem hozták nyilvánosságra, hogy mely vállalatokra vonatkozik ez a rendelkezés.
Az elmúlt hónapokban az amerikai kormány számos szankció révén fokozta a Kubára nehezedő gazdasági nyomást, azzal a céllal, hogy politikai és gazdasági reformokat kényszerítsen ki a szigeten. Továbbra sem világos, hogy az intézkedések megfelelnek-e Washington követeléseinek.
Miguel Díaz-Canel államfő kijelentette, hogy Kuba továbbra is hajlandó tárgyalásokat folytatni az Egyesült Államokkal. Hozzátette azonban, hogy a gazdasági terv nemzeti döntés, és nincs összefüggésben a tárgyalásokkal.
„Az Egyesült Államok kormányának a következő üzenetet küldjük, gyűlölet nélkül, egyben félelem nélkül is: ha valóban segíteni akarnak a kubai népnek, akkor hagyjanak minket élni" - mondta.
Felhívta Washington figyelmét arra, hogy engedélyezze Kubának a kereskedelmet, és ne akadályozza a gyógyszerek és az üzemanyag behozatalát.
A Washington és Havanna közötti kapcsolatok az 1959-es, Fidel Castro vezette forradalom óta feszültek.