A magyar kormány először 2024 márciusában rendkívüli lakásbiztosítási kampányt hirdet. Ebben a hónapban a lakásbiztosítással rendelkezők plusz költségek nélkül felülvizsgálhatják és újraköthetik szerződéseiket.

Az eseményt kiterjedt médiakampány támogatja: a kormány, az MNB és a piaci szereplők is aktív kommunikációt folytatnak majd annak érdekében, hogy minden érintetthez eljussanak az információk a váltás lehetőségéről, valamint arról, hogy mire terjedjen ki a váltás mérlegelése kapcsán az ügyfelek figyelme. Mindez különösen fontos, hiszen a lakosság tudatossága és végső soron a személyes felelősségvállalás csak a szabályozók, valamint a piaci szereplők együttes fellépése által alakulhat ki. A hatás már most látszik: a releváns Google-keresések száma megháromszorozódott idén év elején a tavalyi év azonos időszakához képest.

Kgfb helyett lakáskampány

Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter 2022 őszén, a hazai biztosítókat tömörítő szakmai szervezet, a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) konferenciáján jelezte: a biztosítási szektort a korábbiaknál komolyabb állami figyelem fogja kísérni. „Ahol a legnagyobb az állomány, ott kell versenyt generálni és koncentrációt csökkenteni” – jelezte már ekkor, hogy a minisztérium tervei szerint a lakásbiztosításoknál indul majd el a reformfolyamat.

A miniszteri bejelentést 2023-ban egy társadalmi egyeztetésre bocsátott kormányrendelet-tervezet követte, amely egyértelműsítette, hogy 2024 márciusában – a korábbi, kötelező gépjármű felelősségbiztosításoknál már megismert – kampányidőszak segíti majd a fogyasztókat abban, hogy díj és szolgáltatás alapon megversenyeztessék a lakásbiztosítási piac szereplőit.

Az „elég jó” nem elég

A kezdetektől felvetődött a kérdés, miért a biztosítási ágazatok közül legjobban prosperáló, a legnagyobb, mintegy 73 százalékos lefedettséggel működő lakásbiztosítási piacba nyúl bele a kormány?

A kérdést több aspektusból meg lehet közelíteni.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint hazánkban körülbelül 4,5 millió lakás és ház található, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) statisztikái szerint pedig nagyjából 3,3 millió lakásbiztosítási szerződés van az országban. 

Ez azt jelenti, hogy négyből egy esetben a magyar családok legjelentősebb vagyontárgya nem védett biztosítási káresemények, például tűz, földrengés, vízkár és betörés ellen.

A márciusi kampányt megelőző elemzések közül az egyik, még nem publikált, mértékadó forrásból származó tanulmány szerint viszont

a lakott ingatlanok 71 százaléka, míg a nem lakott ingatlanok csupán 36 százaléka biztosított, ami még rosszabb képet fest a biztosítási lefedettségről.

A vitákban volt aki azzal érvelt, hogy miért biztosítanánk azokat a lakásokat, amelyek nem állandóan lakottak, ám ezek teljesen szakmaiatlan vélemények. Gondoljunk csak arra, hogy ha az akár csak ideiglenesen elhagyott ingatlanunkban – pl. a hétvégi házunkban – hiányzik a hibát időben észrevevő gondos szem, így például egy otthon 1-2 nap alatt észrevehető csöpögő víz- vagy fűtővezeték hetek-hónapok alatt rendkívül komoly kárt tud okozni.

A másik érv a szabályozás mellett az volt, hogy a hazai, éves szinten 190 milliárd forint körüli díjbevételt produkáló lakásbiztosítási piacot tartósan négy nagy biztosító uralja, a szerződések 81-82 százalékát ők kezelik. A piac koncentrációja érdemben nem csökkent annak ellenére sem, hogy ma a piacon 14 biztosító kínálja szolgáltatásait.

A nagyokat a stabil, magas penetráció elkényelmesítette, a kis biztosítók számára pedig az üzletágból származó csekély bevétel nem tette lehetővé, hogy érdemi, az ügyfelek számára többletet hozó szolgáltatásokat nyújtsanak.

Ennek a helyzetnek az oka egyértelműen az, hogy az ügyfelek nem szeretnek a lakásbiztosításukkal foglalkozni. Az egyik nagybiztosító felmérése szerint a lakásbiztosítási szerződések közel kétharmadához legalább 3 éve kötötték az ügyfelek, harmaduk akkor köt csak új biztosítást, ha új lakásba költözik.

Bajban mutatkozik meg a jó biztosítás

Ha nem is mindenkinek, de sokaknak van lakásbiztosítása, az viszont kérdés, hogy tisztában vannak-e az ügyfelek vele, hogy pontosan mire is szól? Ez a lakásbiztosítások másik komoly problémája. A lakásbiztosítások nagy hányadára jellemző alulbiztosítottság – egy felmérés szerint a lakások 87 százaléka esetében az ingatlan átlagos biztosított négyzetméterára 600 ezer forint alatt van, miközben a KSH adatai szerint ekkora összegért ma már nem nagyon építhető lakás Magyarországon. Így bár valóban olcsóbbak lehetnek a biztosítási díjak, komoly problémák is adódhatnak.

Miért baj ez?

A hatályos Polgári Törvénykönyv szerint, ha a biztosítási összeg a biztosított vagyontárgy értékénél kisebb, a biztosító a kárt a biztosítási összegnek csak a vagyontárgy értékéhez viszonyított arányában köteles megtéríteni.

Ha például a lakásunk 80 millió forintra van biztosítva és a kárszakértő szerint az ingatlan teljesen megsemmisül, akkor a biztosító akkor is csak 80 millió forintot fizet, ha a helyreállítás, újjáépítés költsége 100 millió forintra rúg.

De nem csak a totálkárra érdemes gondolni: a szerződésekben az ingatlanban védett ingóságok árát is jellemzően az ingatlan értéke alapján számítják egy átlagértéket megadva.

De van nagyobb gond is. Miután a szerződések átlagéletkora 7 év, jól látszik, hogy az ügyfelek az elmúlt években nem foglalkoztak azzal, hogy az időközben beszerzett vagyontárgyakat bevonják a biztosítotti körbe. Ha arra gondolunk, hogy az elmúlt években hány új konyhát építhettek, vagy éppen a covid ideje alatt hány család szerzett be az otthoni munkavégzéshez szükséges nagyértékű laptopot, vagy azt, hogy általánosságban mennyit emelkedtek az árak, akkor láthatjuk, milyen fontossággal bír az, hogy a háztartás vagyontárgyait, illetve – mert ez is fontos – az egy-egy használati tárgyra kifizethető maximális kártérítési összeg közelítse a valóságot. Egyáltalán nem magától értetődő ugyanis, hogy a biztosító mindenre térít. Szép számmal vannak olyan biztosítási szerződések, ahol a vagyonelemenkénti kárösszeg nem haladhatja meg az 50 ezer forintot. 

Az alulbiztosított ingatlanok (és vagyontárgyak) is hozzájárulnak ahhoz, hogy a biztosítók a beszedett díjaknak csak 34 százalékát fizetik ki károkra és szolgáltatásokra, ekkora tehát a kárhányad.

Bár a piac nem vitatja az alulbiztosítottság tényét, időről-időre elhangzik az érv, hogy a biztosítási díjak és szolgáltatások értékkövetése a szabályozás által biztosított. Való igaz, a jogszabályok a fogyasztói árindex mértékével megegyező díjemelést írnak elő épp azért, hogy a biztosítások indexálásával védjék a fogyasztókat. Kihívást jelent azonban, hogy az inflációs adatok és az ingatlanárak változása nem feltétlenül mozognak együtt (a fogyasztóiár-indexben nem is szerepelnek az ingatlanvásárlások). Ráadásul az indexálással egy adott ingatlan vagy ingó vagyontárgy egyedi értékének a változását nem lehet teljes mértékben lekövetni.

Ez így igaz még akkor is, ha a MABISZ által megfogalmazott piaci gyakorlat árnyalja a képet: eszerint ha a szerződő legalább a biztosító által ajánlott biztosítási összegen köti meg a lakásbiztosítását és minden évben elfogadja az indexálást, azaz a biztosító által ajánlott értékkövetést, akkor a biztosítók nem alkalmazhatják az arányosított kárkifizetést, a tényleges értéken kell téríteniük. Ezt azonban nem minden ügyfél teszi meg, és még közülük is sokan azt gondolják, hogy megfelelő a fedezettségük.

A kampány nem csak a díjakról, a tudatosságról is szól

Belefér-e egy piacgazdaságban az állami szerepvállalásról alkotott képbe, hogy ilyen esetben részt vegyen az ügyfelek tudatosságának növelésében, az edukációban? Meggyőződésünk, hogy a jogalkotó egy ilyen szokásjogon alapuló jógyakorlatra, gentlemen’s agreementre nem hagyatkozhat teljes mértékig.

A kampány lehetőséget ad arra, hogy hangsúlyosabban felhívjuk a szerződők figyelmét a helyes biztosítási összegeken való szerződéskötésre, illetve a korábban kötött szerződések helyes értékkel való átdolgozására.

Ez azt jelenti, hogy nem érdemes feltétlenül elfogadni a biztosító által ajánlott összeget, és nem is csak azt kell nézni, hogy a biztosítási díj a lehető legalacsonyabb legyen.

Az már most, a kampány előtt látszik, hogy a biztosítók komolyan veszik a kampányt, a piaci szereplők már februárban jelentős kedvezményekkel kínálják lakásbiztosítási termékeiket, akár a kibővített szolgáltatásokon, akár az olcsóbb díjakon keresztül. Így nem túl merész megállapítás, hogy a kampány által generált verseny a lakosság biztosítási költségeinek csökkenéséhez is hozzájárulhat.

Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy szabályozóként az ügyfelek helyett kéne dönteni, de valódi lehetőséget szükséges teremteni a tudatos választásra. Nagy szerepet játszhatnak ebben a közvetítők – akár online összehasonlító portálok, akár személyes tanácsadók – is, akik „foghatják az ügyfél kezét”, segíthetik az eligazodást a tucatnyi biztosító számos terméke között.

Felelősségteljesen, közvetítők segítségével, reális, az újjáépítési, illetve ingóságok esetén az újrabeszerzési értékek figyelembevételével javasolt a biztosítás megkötése.

Tévhitek és tények

Természetes, hogy egy új szabályozás bevezetésekor számos kérdés felmerül az érintettek oldaláról. A tévhitektől azonban igenis meg kell védeni az ügyfeleket, ami egy olyan, az informált döntéshozatalt célzó, piackonform szabályozásnál, amilyen a mostani lakáskampány is, különösen igaz. A Nemzetgazdasági Minisztérium 2024 januárjában két állásfoglalást is kiadott a tévhitek eloszlatása érdekében.

  • Egyrészt a márciusi időszakhoz közeledve elterjedt, hogy az ingatlanfedezetet nem tartalmazó lakásbiztosítások, azaz a társasházbiztosítások mellett megkötött kiegészítő ingóságbiztosítások nem vesznek részt a kampányban. Az állásfoglalás ezt tisztázta: ezek a szerződések is részesei a kampánynak. Tehát igenis érdemes a társasházakban élőknek is foglalkozniuk a lakásbiztosítás témakörével, nem pusztán abban bízni, hogy mindent elintéz majd a közös képviselő, ahogy eddig is tette.
  • A másik tévhit szerint a nem díjrendezett szerződéseket nem lehet felmondani, és helyettük újakat kötni. Az NGM állásfoglalása szerint a felmondás pillanatában nem rendezett szerződéseket is fel lehet mondani, ilyen esetekben az átszerződéshez arra van szükség, hogy a díjhátralékot a felmondási idő utolsó napjáig az ügyfélnek rendeznie kell.

Bár akadtak olyan hangok is, amelyek szerint a bonyolult és időigényes működési modell miatt a társasházak érdemben nem vehetnek részt a kampányban, ezekben az esetekben is érdemes figyelmet fordítani a tájékozódásra. A társasházkezelő cégek és a közös képviselők – jó gazdaként – ugyanis be tudják vonni a társasházakat is ebbe körbe azzal, hogy idejekorán elkezdik a megújítási folyamatot. Így a lakóközösségek egésze is optimalizálhatja biztosítási díjait.

Mikor lehetünk elégedettek?

A kampány akkor lesz sikeres, ha a biztosítási lefedettség növekszik, a szerződésállomány teljes megfordulási ideje rövidül, és mérhető módon szorul vissza az alulbiztosítottság. Ezen túlmenően a piaci koncentráció csökkentése is cél, a kampány révén a kis és közepes biztosítók is érdemben növelhetik piaci részesedésüket, a verseny pedig elősegíti a termékfejlesztést és az innovációt.

Az igazi siker azonban az, ha az állami szerepvállalással, a piaci szereplők ösztönzésével, az ügyfelek tudatosságának növekedésével a lakásbiztosítások nagyobb és szélesebb védelmet tudnak adni a magyar családok legfőbb és legértékesebb vagyontárgyainak: otthonaiknak.

(A szerző, Kovács Zsolt a Nemzetgazdasági Minisztérium nemzeti biztosítási stratégiáért és egyes pénzügyi szolgáltatásokért felelős miniszteri biztosa)