A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) közzétette 2025 első negyedévére vonatkozó részletes adatsorait a hazai vármegyék gazdasági folyamatairól. A statisztika a kereseti viszonyoktól az álláskeresők számán át a kiskereskedelmi forgalom alakulásáig átfogó képet ad arról, hogyan teljesítettek az ország különböző térségei az év első három hónapjában. 

Néhány megyében tragikus az átlagkereset

2025 első negyedévében a teljes munkaidőben dolgozók bruttó átlagkeresete elérte a 680 ezer forintot, ami nettóban – az adókedvezmények figyelembevételével – 468 ezer forintos havi jövedelmet jelentett. A számok önmagukban biztatóak, de az ország különböző részein élők még mindig nagyon eltérő bérszintekkel szembesülnek.

Kapcsolódó

A legmagasabb kereseteket – nem meglepő módon – továbbra is a budapesti székhelyű szervezetek alkalmazottai könyvelhették el, ők az országos átlaghoz képest 1,2-szeres bruttó fizetést vihettek haza. A skála másik végén Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye áll, ahol az átlagkereset az országos szint háromnegyedét sem éri el.

Országos szinten a bruttó és nettó átlagbérek is mintegy 9 százalékkal nőttek egy év alatt – 9,2, illetve 9,1 százalékkal. Az emelkedés azonban erősen területfüggő. A legnagyobb növekedést Szabolcs-Szatmár-Bereg (10,9 százalék) és Hajdú-Bihar (10,3 százalék) vármegyék produkálták a nettó keresetek terén, míg Győr-Moson-Sopron (6,6 százalék) és Fejér (7,7 százalék) messze elmaradtak ettől az ütemtől.

„Mindenképpen várható a lassú, fokozatos záródás a bérpiacon, ezt már ezek a számok is igazolják. A kiemelkedően fejlett, ezáltal a legmagasabb bérszinttel jellemezhető megyékben – például Győr-Moson-Sopron, Fejér vármegye – lassabb a dinamika, mint mondjuk Hajdú-Biharban. Teljes mértékben azonban nyilván nem tűnnek el a különbségek“ – nyilatkozta az Economxnak Trippon Mariann.

A CIB vezető elemzője szerint egy adott megye, régió bérszínvonala a világon mindenhol szorosan korrelál a megye/régió gazdasági fejlettségével, vagyis, ha a szakadékot be szeretnénk zárni, a „lemaradó” régiók fejlettségét kell emelni. Ebben egyébként itthon történt előrelépés az elmúlt időszakban. Azok a nagy zöldmezős beruházások, amelyek például Debrecenben és Szegeden valósulnak meg, mérséklik az ipari termelés földrajzi egyenetlenségeit  – olyan régióba visznek ipart, ahol ez nem volt –, magasabb hozzáadott értékű munkahelyeket hoznak létre ott, ahol eddig ilyen állások nem voltak, és ez nyilván az átlagbéreket is húzza felfele. Aztán ennek vannak tovagyűrűző hatásai is, ha magasabbak a jövedelmek, nő a szolgáltatások iránti kereslet, ami pedig ott is húzhatja felfele a béreket.

A gazdaságpolitika például olyan ösztönzőkön keresztül segítheti a bérszakadék csökkenését, amelyek ösztönzik a termelőkapacitások kiépítését az adott régióban, ez magával hozza a nagyobb hozzáadott értékű álláshelyeket, ergo magasabb jövedelmi szintet

 – mondta Trippon Mariann.

A foglalkoztatás is bővült: 2025 első három hónapjában átlagosan 3 millió 840 ezren dolgoztak alkalmazottként hazai székhelyű munkáltatóknál, ami 0,6 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A létszám 12 vármegyében és Budapesten nőtt vagy stagnált, a legnagyobb növekedést Csongrád-Csanád, Tolna és Hajdú-Bihar vármegyékben mérték – itt 2,3–2,8 százalékos bővülés történt.

Nem mindenhol alakult azonban ilyen kedvezően a munkaerőpiaci helyzet. Hét vármegyében csökkent a foglalkoztatottak száma, és a legnagyobb visszaesést Jász-Nagykun-Szolnok könyvelte el, ahol 2,8 százalékkal dolgoznak kevesebben, mint egy évvel korábban.

A statisztikák világosan jelzik: a jövedelmek országos átlaga ugyan tovább emelkedik, de a régiós különbségek továbbra is meghatározóak. A keleti megyék egy része most láthatóan felzárkózni próbál, míg a nyugati, fejlettebb térségekben lassulni látszik a növekedés üteme. A munkaerőpiac egyenlőtlenségeinek csökkentéséhez tehát továbbra is célzott beavatkozásokra lehet szükség.

Lemaradtak az alacsony végzettségűek 

2025 márciusának végén országosan 233 ezer álláskeresőt tartottak nyilván – ez 1,5 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A csökkenő tendencia 2021 áprilisa óta hol lassabban, hol gyorsabban, de lényegében folyamatosan tart, még ha időnként akadtak is kisebb megtorpanások.

A kép azonban korántsem egységes: míg kilenc vármegyében kevesebb álláskeresőt regisztráltak, addig a többiben stagnált vagy épp nőtt a számuk. A legnagyobb visszaesést Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye produkálta, ahol 8,5 százalékkal csökkent az álláskeresők száma. Ezzel szemben Tolnában 5,1 százalékkal nőtt az érintettek köre – ez volt a legnagyobb emelkedés az országban.

Ezer lakosra átlagosan 24 álláskereső jutott,

de a megyei eltérések itt is jelentősek. A legkedvezőbb arány Győr-Moson-Sopronban alakult ki, ahol ezer emberre mindössze 8 álláskereső jutott. A másik véglet Nógrád megye, ahol ugyanez az érték 56 volt – hétszerese a nyugat-dunántúli megyének.

Külön figyelmet érdemel a pályakezdő álláskeresők helyzete is. Az ő számuk 11 ezerre nőtt, ami 1,2 százalékos éves növekedést jelent. Arányuk az összes álláskeresőn belül kismértékben emelkedett, 4,9 százalékra. Itt is jelentős területi különbségek látszanak: míg Győr-Moson-Sopronban 18 százalékkal kevesebb friss álláskeresőt tartottak nyilván, addig Veszprémben 45 százalékkal emelkedett a számuk.

A hazai munkaerőpiacot továbbra is jellemzi egyfajta kettősség – közölte lapunkkal a CIB elemzője. Kifejtette, hogy

egyszerre van jelen munkanélküliség és munkaerőhiány. A képzettség és a földrajzi súrlódások azt eredményezik, hogy vagy földrajzilag nem ott vannak a munkanélküliek, ahol a munkavállalóra szükség lenne, vagy ott van ugyan a munkanélküli, de képzettsége, készségei nem megfelelőek az adott pozíció betöltéséhez. Általánosságban igaz, hogy folyamatosan és jelentősen szűkül azon álláshelyek száma, ahova elég az alacsony képzettség, nem véltlen, hogy a munkanélküliségi ráta pont ezekben a csoportokban a legmagasabb.

A fiatalok elhelyezkedési esélyei tehát nyilván függenek a képzettségtől, de a földrajzi korlátok is komoly problémát jelentenek. Ezeket lehetne különféle eszközökkel enyhíteni, van is erre sok példa egyébként, például a lakhatási támogatás, lakhatási lehetőség, munkába való szállítás, stb.

Az álláskeresők képzettségi összetétele jól mutatja, hogy továbbra is az alacsony iskolai végzettségűek vannak a legnehezebb helyzetben. Az érintettek 40 százaléka legfeljebb az általános iskola 8 osztályát végezte el. Ugyanennyien rendelkeztek szakmunkás vagy érettségi/technikumi végzettséggel (26–26 százalék), míg diplomával csupán 8,1 százalékuk. A leginkább iskolázatlan álláskeresők Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élnek – ott az érintettek 53 százaléka csak általános iskolai végzettséggel rendelkezik. A diplomás álláskeresők aránya a fővárosban a legmagasabb (28 százalék).

A munkaerőpiac másik oldalán a betöltetlen álláshelyek száma is emelkedett: március végén 82 ezer nyitott pozíciót tartottak nyilván, ami 12 százalékkal több, mint tavaly ilyenkor. A kereslet-kínálat azonban nem mindig találkozik: tíz üres álláshelyre átlagosan 28 álláskereső jutott – néggyel kevesebb, mint egy évvel korábban. De még ez az adat is csak átlag: míg Budapesten 10 álláskereső jutott 10 betöltetlen helyre, Baranyában 116-an versengtek ugyanennyiért.

A számok alapján jól látszik, hogy bár a munkanélküliség országos szinten csökken, az elhelyezkedés esélyei és a munkaerőpiaci helyzet továbbra is erősen függ attól, hogy ki hol él, és milyen végzettséggel rendelkezik. A térségi különbségek és a munkaerőhiány együttesen komoly kihívást jelentenek a következő időszak gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájának.

A kereslet élénkül, de egyre kevesebb a bolt

A magyar kiskereskedelem 2025 első negyedévében ismét erősödést mutatott: a boltokban 4 139 milliárd forint értékű forgalmat bonyolítottak le folyó áron számolva – derül ki a KSH legfrissebb adataiból. Ez az összeg nem tartalmazza azokat a bevételeket, amelyeket nem lehet területileg besorolni, például a csomagküldő és online kereskedelem 413 milliárd forintos forgalmát. Így összességében a kiskereskedelmi értékesítés volumene 0,9 százalékkal, értéke pedig 4,8 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit.

A forgalombővülés ugyan országos szinten pozitív irányt mutat, területileg már jóval széttartóbb a kép. A legnagyobb növekedést Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében mérték, ahol 2,3 százalékkal nőtt a bolti forgalom volumene. Ezzel szemben Veszprém vármegye üzleteiben 1,1%-kal kevesebb árut adtak el, és további hét vármegyében is csökkenést regisztráltak.

A lakosságarányos bolti költés Budapesten volt a legmagasabb: az egy főre jutó kiskereskedelmi forgalom elérte a 434 ezer forintos országos átlagot, sőt, azt a fővárosban 24 százalékkal meg is haladta.

A dobogóra még Győr-Moson-Sopron és Pest vármegye fért fel, ahol az egy főre jutó bolti vásárlás rendre 11, illetve 7,5 százalékkal volt magasabb az országos szintnél. Ugyanakkor 19 vármegyéből 15-ben az egy főre eső forgalom elmaradt az átlagtól, különösen Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén térségeiben – itt 19–25 százalékkal kevesebbet költöttek boltokban az emberek, mint az országos átlag.

Az eladási volumen növekedésével párhuzamosan csökkent a boltok száma: 2024 végén országszerte körülbelül 101 ezer kiskereskedelmi üzlet működött, ami 5,2 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. Ez közel 5 százalékos visszaesést jelent. Tízezer lakosra így átlagosan 106 bolt jutott, de az ellátottság megyénként jelentősen eltér: Tolna vármegye vezeti a sort 124 bolttal, míg Pest megyében a legalacsonyabb a sűrűség, ott csak 82 üzlet jut tízezer főre.

De mégis hogyan értelmezhető ez a trend: a fogyasztás szerkezeti átalakulásáról van szó, digitalizációról (online vásárlás), vagy inkább a kisebb üzletek kiszorulásáról?

Is-is. Az online vásárlás térnyerése nyilván szerepet játszik sok kisebb üzlet eltűnésében, de egy-egy kisbolt nehezen, vagy egyáltalán nem tud versenyezni árban, választékban a nagyobb üzletekkel. Emellett az elmúlt időszak különböző költségsokkjai sok kis üzlet esetében olyan költségnövekedést eredményeztek, amely miatt inkább a bezárás mellett döntött a tulajdonos

– közölte Trippon Mariann.

A számok azt mutatják, hogy miközben a vásárlási kedv – és az árak emelkedéséből adódó értékesítési összeg – nőtt, a bolthálózat zsugorodása tovább folytatódott. Ez a tendencia nemcsak a kínálat koncentrálódását jelzi, hanem azt is, hogy a kiskereskedelem szerkezete egyre inkább az online csatornák, a nagyobb alapterületű egységek és a sűrűbben lakott régiók felé tolódik.