Miközben Szarajevó az EU- és NATO-integráció útját keresi, egyre több kérdés merül fel arról, vajon Teherán pusztán történelmi barát maradt-e, vagy Bosznia-Hercegovina az iráni befolyás balkáni hídfőállásává válhat.

Irán bosznia-hercegovinai szerepvállalásának története 1994-ben kezdődik, amikor több ezer tonna fegyverszállítmány indult Teheránból horvát kikötőkön keresztül Szarajevóba Bill Clinton amerikai elnök akkori kormányzatának hallgatólagos jóváhagyásával. Az iráni Forradalmi Gárda egységei követték a rakományt, és kiképezték a harcosokat.

Ezek a szállítmányok nemcsak logisztikai segítséget jelentettek, hanem egy olyan bizalmi hálózatot is létrehoztak, amelyet ma is használnak.

Zukan Helez, Bosznia-Hercegovina védelmi minisztere tavaly fogadta az iráni katonai attasét, és nyíltan bejelentette:

„Mindent megteszünk a katonai együttműködés megerősítése érdekében” – utalva a háborús szolidaritásra, amelyet „soha nem fogunk elfelejteni”.

Erre gyorsan érkezett az amerikai, szankciókkal fenyegető figyelmeztetés Zukan Helez felé, hangsúlyozva, hogy a bosznia-hercegovinai fegyveres erők keretében Iránnal folytatott bármilyen együttműködés összeegyeztethetetlen az USA-Bosznia-Hercegovina stratégiai partnerséggel és az euroatlanti úttal.

Megtagadta Szijjártó Péter katonai géppel való leszállását a bosnyák védelmi miniszter

Kibabráltak Szijjártóval, Bosznia-Hercegovina honvédelmi minisztere ugyanis megtagadta, hogy a magyar külügyér katonai géppel leszálljon Banja Lukában.

Bisera Turković volt boszniai külügyminiszter korábban többször hangsúlyozta, hogy Irán „partner és barát”, amely támogatja Bosznia-Hercegovina területi integritását.

Ez a megközelítés egy tágabb mintát tükröz, ahol az iráni kapcsolatokat pragmatikusnak mutatják be, anélkül, hogy mélyebben átgondolnák, hogy milyen kontextusban működik Teherán a szankciók alatt

– írta meg a Deutsche Welle (DW) nyomán a szerb Vreme.

A német magazin szerint az ilyen találkozók nem csupán kétoldalú gesztusok, hiszen olyan időszakban zajlanak, amikor az EU fontolgatja a Forradalmi Gárda terrorszervezetnek nyilvánítását, az Egyesült Államok pedig szigorítja a korlátozásokat. A kérdés az, hogy mennyire erősítik az ilyen interakciók Bosznia-Hercegovináról alkotott képet, mint olyan területről, ahol Irán megkerülheti az elszigeteltséget.

Mecset, Pocitelj: ókori város és a Neretva folyó. Bosznia-Hercegovina. Fotó: Giulio Andreini
Mecset, Pocitelj: ókori város és a Neretva folyó. Bosznia-Hercegovina. Fotó: Giulio Andreini/Getty Images / Universal Images

Emir Hadžikadunić, Bosznia-Hercegovina korábbi iráni nagykövete, a szarajevói nemzetközi kapcsolatok professzora szerint Bosznia-Hercegovina és Irán kapcsolatai többnyire korlátozottak. Először is, mivel szinte nincsenek beruházások, a kereskedelmi forgalom elhanyagolható, és politikai értelemben minden néhány kétoldalú találkozóra vezethető vissza.

„Nincs beruházás, de ott van az Iráni Kulturális Központ, a Perzsa-Boszniai Főiskola, a Mullah Sadra Intézet, amely inkább filozófiai, vallási, oktatási irányultságú az iszlám értelmezését illetően”

– mondta a DW-nek Hadžikadunić, hangsúlyozva, hogy ebben az összefüggésben minden félelem megalapozatlan.

„Az iszlám közösség szunnita, ők valami egészen más. És nem hiszem, hogy az irániaknak valaha is, mondjuk a háború után, amikor a szalafi körök befolyása alatt álltunk, ahol megpróbálták megváltoztatni Bosznia-Hercegovina iszlámját, bármilyen befolyásuk lett volna. Mert erre itt nincs termékeny talaj. Nem látok teret ennek a félelemnek”

– összegzett Hadžikadunić.

„Bosznia-Hercegovina minden iszlám áramlat, különösen Irán számára ugródeszka” – mondta a lapnak Miloš Šolaja, a bosznia-hercegovinai Banja Luka-i Egyetem Politikai Tudományok Karának oktatója, azt állítva, hogy minden szervezet mögött egy magasan fejlett iráni hírszerző szolgálat áll.

„Meglehetősen jól szervezett és aktív, így Bosznia-Hercegovina nagyon alkalmas környezet a további európai terjeszkedéshez. Ez a szolgálat pedig egy olyan erődítményre is támaszkodik, amelyet a menekültek, különösen a migránsáradatba beszivárgó és megerősödő síiták hullámai hoznak magukkal”

– állította Sholaja.

Hadžikadunić professzor szerint a dolgok némileg másképp állnak, és – mint mondja – kizárólag a kulturális együttműködés kontextusában, minden félelem nélkül kell tekinteni rájuk.

Šolaja azonban úgy véli: „Az iráni befolyás Bosznia-Hercegovinában nemcsak egy történelmi epizód – a hadianyagtól a mai kulturális hálózatokig –, hanem az ország stratégiai orientációjának próbája is.”

Kapcsolódó