„Ez az egyre erősebb frusztráció abból a felismerésből fakad, hogy egészen eddig a német politikai elit és a fősodor média meg tudták győzni a német társadalmat, hogy a gazdasági problémák csak átmenetiek” – mutatott ár lapunknak Tatár Mihály. Az Oeconomus vezető elemzője szerint

elhitették a németekkel, hogy „mindössze ki kell várni a hamarosan, mintegy magától érkező visszapattanást és fellendülést”.

A „zöld transzformáció hamarosan egy új gazdasági csodához vezet majd, és ennek Németország lesz az éllovasa”, hangoztatta a Lámpakoalíció.

Mostanra azonban a többség számára is világossá vált, hogy az elmúlt évek súlyos gazdaságpolitika hibái strukturális válságba taszították az országot.

„Még a korábban hurráoptimista német lapok, mint a Die Zeit is, hirtelen arról kezdtek el cikkezni, hogy a »helyzet valóban súlyos«” – világított rá Tatár.

Lefelé tartó spirálban a német ipar

A szakértő szerint a német ipart egy lefelé tartó spirállal lehetne a legjobban leírni. A hadiipar kivételével ez a lejtmenet még csak most gyorsul be igazán:

  • Az acélipari vállalatok szinte naponta jelentik be a létszámleépítéséket, miközben Brüsszelnek könyörögnek védővámokért a sokkal versenyképesebb ázsiai termékekkel szemben. 
  • Az üvegipar és a vegyipar megkezdte második, valószínűleg végső kitelepülési hullámát.
  • Szimbólikus és sokatmondó, hogy a korábban globálisan is meghatározó német vegyipari konszern, a BASF, bejelentette, hogy többé már nem garantálja a munkalehetőséget a frissen végzett gyakornokai számára, ahogy az utolsó jelentős német üzemeit is felszámolja.
  • A leglátványosabb krízis természetesen az autóiparban és a gépiparban zajlik, ahol a német vállalatvezetők egyre többször beszélnek nyíltan „a túlélésről folytatott harcról” – sorolta Tatár.
A Volkswagen wolfsburgi üzeme 2025. márciusában
A Volkswagen wolfsburgi üzeme 2025. márciusában
Kép: Getty Images, Julian Stratenschulte

A költségcsökkentés keretében leépített gyártási kapacitások egy része persze feltűnik máshol: az ipari termelés számára sokkal kedvezőbb Magyarországon, Lengyelországban vagy Kínában, ami  persze fokozza a feszültséget a német iparvállalatok és a dolgozóik között.

„A német ipar válsága és a negatív gazdasági növekedés ráadásul egyre inkább továbbgyűrűzik, és mostanra elérte az önkormányzatokat, városokat is. Hiszen ezek bevételei, különösen az iparűzési adókból, meredek zuhanásba kezdtek. Így például a Porsche nyereségének összeomlásával Stuttgart is elvesztette korábban tetemes iparűzési adójának felét (!)” 

– mutatott rá Tatár. Megjegyezte, hogy a korábban az egyik leggazdagabb német városnak számító és a Volkswagennek otthont adó Wolfsburg költségvetése deficitbe zuhant. A bevételeit messze túlbecsülve nagy beruházásokba kezdő München városának adóssága 2 milliárd euróval ugrott meg. Egyáltalán, a német önkormányzatok teljes adósságállománya már 2024-ben sosem látott szintet ért el, miközben 2015 és 2022 között még jellemzően többletben zártak a helyi költségvetések. A jelenség dominószerű mozgását mutatja, hogy a városi, önkormányzati tulajdonban lévő közművek pénzügyei is egyre nagyobb bajba kerülnek, ahogy a fő ügyfeleik, az iparvállalatok egyre kevesebb bevételt termelnek számukra.

Mindez az újraegyesített Németország történelmében példátlan költséglefaragásokat, spórolást vált ki a német önkormányzatokból: a buszjáratok ritkításától, az iskolák felújításának elhalasztásán keresztül a szociális szolgáltatások befagyasztásáig vagy csökkentéséig.

Tatár szerint amit mi irigylésre méltó német jólétnek ismertünk meg, az nem egy „természetes” állapot: a német exportvállalatok teljesítménye állt mögötte. A szakértő kifejtette: tulajdonképpen most egyszerre „csapódnak be”, „tökéletes vihart” képezve, a de-indusztrializáció, a bevételek elmaradása, az infláció, valamint az idősödés miatt drasztikusan emelkedő egészségügyi- nyugdíj- és ellátási költségek. Holott, éppen most kellene felfoghatatlan mennyiségű pénzt elkölteni a fegyverkezésre és a zöldátállásra.  

„Ezek után nem véletlen, hogy Merz kancellár nemrég azt a – német szociáldemokráciához szokott fülek számára – döbbenetes bejelentést tette, hogy a »német jóléti állam többé már nem fenntartható«. És azt sürgősen vissza kell nyesni”.

Kép: Reuters, Liesa Johannssen

„Valószínűleg arra sem számítottak, hogy a kormánykoalíciós tag SPD a három éve tartó recesszió és az adócsökkentésre épülő Merz-kampány ellenére az adók emelésének szükségességéről beszél: mivel egyre nagyobb lyukak tátonganak a szövetségi költségvetésben, és egyre többe fog kerülni a küszködő szektorok és intézmények központi támogatásokkal történő stabilizálása” – világított rá Tatár.

A szakértő szerint félő, hogy ha nem kerül sor nagyon hamar egy 180 fokos gazdaságpolitikai irányváltásra, akkor a nagy német, 900 milliárd eurós adósságfelvétel valójában menetközben mentőcsomaggá alakul át, amit idővel majd újabbak követnek.

A szakértővel korábban azt vizsgáltuk meg, hogy az EU túlbecsüli gazdasági súlyát, miközben az energiapiaci blokád valójában az európai versenyképességet rombolja. Az elemző úgy látja, hogy az „ideológia által vezérelt energiapolitika” már most is súlyos károkat okoz az európai iparnak. Az elemzést ide kattintva olvashatja el.

Kapcsolódó