A Dubajban két hétig tartó kemény tárgyalások után megkötött megállapodásnak az volt a célja, hogy erőteljes jelzést küldjön a befektetőknek
és a döntéshozóknak, hogy a világ országai összezárnak abban, hogy szakítani
szeretnének a fosszilis tüzelőanyagokkal – írta a Reuters.
A megállapodás kifejezetten felszólít a
fosszilis tüzelőanyagokról való átállásra az energiarendszerekben, igazságos, rendezett és méltányos módon (…) annak érdekében, hogy 2050-re a tudománynak megfelelően az nettó nulla legyen.
Emellett 2030-ig globálisan megháromszorozzák a megújuló energiaforrások kapacitását, hogy felgyorsítsák a szénfelhasználás csökkentését, valamint olyan technológiák bevetését, mint a
széndioxid-leválasztás és -tárolás, amelyek megtisztíthatják a nehezen
dekarbonizálható iparágakat.
Al Dzsaber szultán, a COP28 elnöke történelminek nevezte a
megállapodást, de hozzátette, hogy az igazi siker a végrehajtásban lesz.
Meg kell tennünk a szükséges lépéseket, hogy ezt a megállapodást kézzelfogható tettekké alakítsuk.
Espen Barth Eide norvég külügyminiszter szerint
ez az első alkalom, hogy a világ egységes a fosszilis tüzelőanyagokról való átállás szükségességében.
Több mint 100 ország keményen lobbizott a kőolaj-, gáz- és szénfelhasználás fokozatos megszüntetéséért.
A Szaúd-Arábia vezette olajtermelő csoport, az OPEC annyira ellenkezett, hogy a csata egy nappal meg is hosszabbította a
csúcstalálkozót. A Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének tagjai együttesen a
világ bizonyított olajkészletének közel 80 százalékát, valamint a globális napi
olajtermelés mintegy egyharmadát birtokolják, és kormányaik nagymértékben
támaszkodnak ezekre a bevételekre, érthető tehát az ellenállás. Az olajtermelők
azzal érveltek, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat meg lehet tisztítani olyan
technológia alkalmazásával, amely képes a széndioxid-kibocsátás megkötésére és
tárolására. A szén-dioxid-leválasztás azonban drága.
Eközben az éghajlatuk miatt sérülékeny szigetállamok a
fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonásának leghangosabb támogatói voltak. Mellettük voltak azonban hatalmas olaj- és gáztermelők, mint
például az Egyesült Államok, Kanada és Norvégia, valamint az Európai Uniós és
sok más kormány is.
