A mai napig sokszor hallom, hogy nyugaton 3-4-5-szörösek a fizetések a magyar bérekhez képest – írja Sebestyén Géza, az MCC
Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője a növekedés.hu-n. Szerinte azonban ma már ez a megállapítás nem
állja meg a helyét.
A magasabb fizetés nem azonos a magasabb életminőséggel
Tény, hogy sok olyan fejlett ország van, ahol a bruttó
fizetések összege mechanikusan forintra váltva irigylésre méltó összeget ad. Ez
az egyszerű matematika azonban több sebből is vérzik – teszi hozzá. A bruttó
bért ugyanis nem kapjuk kézhez. Egy jelentős részét az állam kapja, személyi jövedelemadó formájában.
Semmi értelme a bruttó béreket összevetni, egyedül a nettó,
kézhez kapott összegek összehasonlításának van értelme.
A legmagasabb SZJA-kulcs Ausztriában 55 százalék, Belgiumban
53,5 százalék, Dániában 55,9 százalék, Finnországban 51,2 százalék,
Görögországban 54 százalék, Portugáliában 53 százalék, Spanyolországban 54
százalék, Svédországban 52,3 százalék, vagy pedig egységesen 15 százalék, mint
hazánkban.
Még a nettó bérek alapján sem kapunk tiszta képet.
Ha ugyanis a valóban magas dán fizetését akarja egy helyi
lakos elkölteni az étteremben, akkor neki ki kell fizetnie az ugyancsak jól
kereső dán pincér, szakács és étteremvezető bérének arányos részét, plusz az
55,9 százalékos személyi jövedelemadóját és a vállalkozás 22 százalékos
nyereségadóját is.
Ezzel szemben Magyarországon nem csak a mi fizetésünk
kisebb, mint számérték, de a pincér, szakács és étteremvezető fizetése is, nem
beszélve a jóval alacsonyabb, 15 százalékos személyi jövedelemadóról, és az
ugyancsak kisebb, 9 százalékos nyereségadóról.
Azaz a nettó béreket úgy van csak értelme összevetni, ha az
eltérő költségeket is figyelembe vesszük.
Az eltérő költségek egy fontos oka pedig az, hogy nem csak a mi fizetésünk alacsonyabb számszakilag, mint a hasonló munkakörben dolgozó dánnak, de minden más magyarnak is, akivel üzleti kapcsolatba lépünk
– magyarázza a szakértő.
Pontosan ez az oka annak, hogy a bérek értelmes, hiteles
összevetését a szakemberek vásárlóerő-paritáson végzik. Azaz a bérek értékét a megélhetés költségeihez képest
számítják. Ha egy dán kétszer annyit keres, mint a megélhetési költségei, mi
pedig csak másfélszer annyit, akkor a dán valóban jobban él, mint mi.
Azonban, ha a dán kétszeresét kapja a kiadásainak, mi pedig
háromszorosát, akkor a mi életminőségünk jobb, még akkor is, ha Dániában
mindenki milliárdokat kap a hónap végén.
A várt csavar elmarad, de…
Aki a fentiek után arra számított, hogy most bebizonyítom,
hogy a magyar bérek vásárlóértéken jobbak, mint Dániában, annak csalódást kell
okoznom – teszi hozzá a szerző. Az északi állam lakói mindig is jobban kerestek, mint a magyarok,
költségekkel korrigálva és anélkül is, legalábbis amióta gyűjtjük ezen
adatokat. Ám az elmúlt évek tendenciái ettől függetlenül nagyon érdekesek.
2010-ben még nagyjából csupán kettő ötöde volt egy magyar munkavállaló életminősége annak, amit egy dán tudhatott magáénak. 2022-re
azonban ez az érték közel kétharmadra növekedett. Azaz a magyar bérek relatív
szintje 20 százalékpontot növekedett, egyben közel másfélszeresére emelkedett.
Még jobb a teljesítményünk akkor, ha a magyar bérek
alakulását a görög mutatóhoz képest mérjük. 2010-ben még kevesebb, mint fele
volt a magyar kétgyermekes, átlagfizetést kereső családok életminősége a déli
államban tapasztaltnak. Mára azonban gyakorlatilag utolértük a görögöket.
De nem csak a 2008-09-es válság által megtépázott
hellénekhez képest volt jó a magyar bérdinamika.
27 százalékpontot közeledett a magyar bérek vásárlóértéke a
máltaiak mutatójához, az olasz fizetésekhez képesti lemaradásunk is jelentős
mértékben csökkent, egészen pontosan 26 százalékponttal. Még meglepőbb a
helyzet, ha a gazdasági növekedés terén évről évre hihetetlen számokat
produkáló Írországhoz képest nézzük a fejlődésünket. 2010-ben még csupán
harmada volt a magyar bérek által elérhető életminőség az Írországinak, 2022-re
azonban közel duplázni tudtunk, így mára a szigetország előnye a felére olvadt.
Jelentős mértékben közeledtünk Európa gazdasági motorjához,
Németországhoz is. A magyar fizetések vásárlóértéke 2010 és 2022 között 14
százalékponttal közelítette meg a német mutató értékét. Egy ingolstadti Audi
dolgozó persze még ma is jobban él, mint egy győri, ám az előnye lényegében
évről évre egyre kisebb lesz.
De nem csak az európai fizetésekhez képest zárkóztak fel a
magyar mutatók jelentős mértékben.
A japánok sincsenek már annyira előttünk, mint bő 12 éve. A
magyar fizetések relatív értéke 12 év alatt közel duplázott, 40 százalékról 73
százalékra nőtt.
Szlovákiában az euro bevezetése drámai módon törte meg
északi szomszédunk dinamikáját. Így nem meglepő, hogy a bérek sem emelkedtek
jelentős mértékben azóta. Nem csoda tehát, hogy a magyar bérek mára
egyértelműen elhagyták a szlovákot. Bár 2010-ben még ők éltek jobban, mára
közel egyharmaddal több kerülhet egy magyar fogyasztó kosarába, mint egy
határon túli vásárlóéba.
2022-re ráadásul megelőztük a korábban nálunk sokkal jobb
mutatókkal rendelkező Portugáliát is.
De rosszabb a jövedelmek reálértéke Bulgáriában, Horvátországban,
Lettországban és Romániában is, mint nálunk. Szlovéniát pedig lényegében
utolértük tavaly.
Az elmúlt 12 év egyértelműen sikeres volt, ha a magyar bérek
vásárlóértékének alakulását tekintjük értékelési szempontnak. Az Európai Unión
belül nem volt olyan ország, melyben a fizetések reálértéke több mint
kétszerese lett volna a magyar értéknek.
A luxemburgiak és a hollandok esetében valóban van még egy
kettes szorzó, ám ez is lényeges előrelépés 2010-hez képest, amikor még
háromszor jobban éltek ezen Benelux lakosok, mint a magyarok.
Ám nem csak ezen két államhoz képest faragtunk le a
lemaradásunkból, hanem a lengyelek kivételével minden olyan országhoz képest,
mely 2010-ben még jobban teljesített nálunk. Elmondhatjuk, hogy a magyar bérek
konvergenciája jó ütemben zajlik. A célunk az kell, hogy legyen, hogy ezt az
irányt a jövőben is tartsuk – fogalmaz írásásban Sebestyén Géza.
