Egy innovatív márka tűnik el az autópiaci színről
„Az Oldsmobile egy amerikai szimbólum volt, ami nagyon hiányzik majd” – írta egy internetező e-mailjében arra a hírre reagálva, hogy a General Motors (GM) vállalati racionalizálása keretében megszünteti a nagy múltú márka gyártását (NAPI Gazdaság, 2000. december 14., 8. oldal). Sok ehhez hasonló levél mellett azért akadt, aki szerint ideje volt meghozni e döntést. Ez utóbbi írójának autójában 60 ezer kilométer megtétele után ki kellett cserélni az erőátviteli rendszert – derül ki a Financial Times cikkéből.
Az Oldsmobile-gyárat 1897-ben alapította Ransom Eli Olds, aki a XIX. század végén motorhajtású kocsik előállításába kezdett. Olds a századfordulóig több elektromos és benzines motorral hajtott járművet tervezett és gyártott, ám az 1901-es ipari válság miatt kénytelen volt az utóbbi fajtára korlátozni tevékenységét. A cég 425-öt adott el első, akkor 650 dollárba kerülő modelljéből, amivel kiérdemelte a világon az első „tömeggyártásban” készült benzinmotoros autó címet.
Bár 1904-re 5500-ra sikerült emelni az évi gyártási darabszámot, az alapító összeveszett fő befektetőivel és elhagyta a vállalkozást. Az Oldsmobile ekkor követte el első marketinghibáját: a nagyobb, drágább autók piacán próbált meg érvényesülni. E stratégia kudarca vezetett oda, hogy egy akkor fiatal cég, a GM felvásárolta az Oldst.
Persze az Oldsmobile megmaradt innovatív cégnek: elsőként vezetett be teljesen automatikus erőátviteli rendszert (Hydra-Matic néven), megalkotta a modern V–8-as motort (Rocket V–8) és 1966-ban visszahozta az elsőkerék-meghajtást a nagyobb kocsik technológiájában.
A márka hanyatlása a hetvenes évek végén kezdődött, amikor az észak-amerikai piacon megindult a külföldi autók importja. Az Olds imázsában beszorult az elegancia szinonímájaként kezelt Cadillac és Buick, illetve a Chevrolet közé. A GM ugyan az utóbbi években éppen az importautók alternatívájaként kívánta reklámozni, ám e stratégia túl lassan ígért eredményt. A nyolcvanas években még egymillió Oldsmobile-t adtak el évente, tavaly már „csak” 300 ezret.
(NAPI)
Szerző(k):
Komócsin Sándor
