A Z-generációt leggyakrabban
a kilencvenes évek közepétől 2010-ig születettekre mondják. A 2010 után születettek
már az Alfa-generációhoz tartoznak, ám ők még nem értékelhetőek a munkaerő-piaci
szempontok alapján.
A Napi.hu-nak Göbl Róbert, a Mind-Diák Szövetkezet elnöke
elmondta: a Z-generáció tagjai valóban annyira digitális bennszülöttek, hogy közül sokan talán a betűvetésnél is előbb tanultak meg a
mobiltelefonon pötyögni, hiszen beleszülettek minden létező digitális és
kommunikációs eszköz használatába.
Ha valami nem
tetszik, távoznak
Göbl Róbert szerint alapkövetelmény a Z-generációsok számára, hogy jól érezzék magukat a
munkahelyükön. A korábbi generációknál ez nem volt ennyire egyértelmű, sokszor
kitartottak az adott esetben nem túl kellemes környezet ellenére is. A
Z-generációban fel sem merül ilyesmi, ha nem tetszik nekik valami, szinte azonnal
váltanak.
Inkább kitérnek a konfliktus elől
Érdekes tapasztalat, hogy bár a Z-generációsok azonnal képesek távozni, kevésbé
állnak bele a konfliktushelyzetekbe: valószínűleg a digitális térben rejlik a
megoldás.
A mobilon vagy tableten, és azon belül is a közösségi médiában zajló kommunikáció mégiscsak személytelenebb, és egy fokkal kevésbé
stresszes is, mint amikor ott van előttük egy valóságos személy, akivel
„valamit kezdeni kell”, éles helyzetben – nincs idő félredobni a telefont és átgondolni
a válaszukat vagy a következő lépést.
Sokszor ezért inkább kitérnek a kényes
helyzet elől a legfiatalabb munkavállalók, és – mint már korábban szó esett róla – váltanak.
Az otthoni
munkavégzés alap
Ebből a generációból jó néhányan a világjárvány idején
kezdték a munkát, és a home office-ra való átállás nekik jelentette a legkisebb
problémát – ha jelentett egyáltalán. Nehéz is volt visszajönni a távoli,
otthoni munkavégzés komfortos világából, azóta pedig „alapelvárásnak” számít számukra a rugalmas, hibrid munkavégzés lehetősége.
Kétségtelen, hogy bizonyos munkák nem végezhetők el otthonról, ilyenek
például a műszaki jellegűek, a villany- és vízszerelés, valamint az építkezés. A
tapasztalatok szerint ezek kevésbé is vonzzák őket, nem lehetetlenül, de
rettenetesen nehéz olyan fiatal munkaerőt találni, aki szívesen dolgozna
rakodószalag mellett, vagy toronydaruban ülve 30 méter magasan.
Tanulniuk kell a cégeknek
Göbl Róbert kiemelte: a cégeknek meg kell tanulniuk a Z-generáció kezelését. Ez nem egy átmeneti helyzet, a munka világával
kapcsolatos feladatokat döntő részben már nekik kell megoldaniuk a következő 10-20
évben, munkaerő-piaci súlyuk ugyanis évről évre hangsúlyosabb.
Tehát az első lépés, hogy a cégeknek nyitottabbá kell válniuk, és fel kell ismerniük a generáció működését.
Először is itt van a kiválasztás: talán más generációknak
nem furcsa a 2-3 hónapos folyamat, a sokadik interjúkör, ám a fiatalok számára rugalmatlannak hat, ezért lehet, meg sem várják a végét.
Az otthoni munkavégzésről, a rugalmas munkaidőről, a
bánásmódról szó volt, ez számukra komfortcsomag. És nem vicc, arra is fontos figyelni
adott esetben, hogy milyen tej legyen a munkahelyi konyha hűtőjében – minden munkavállalói
igényt egyformán figyelembe kell venni, ez is része annak az egyenrangú
bánásmódnak, amit igényel ez a generáció.
A korábbi, gyakran felülről lefelé
irányuló, irányításon alapuló berendezkedés vagy kommunikáció már nem működik
náluk.
Akad munka, amihez
több éves gyakorlat szükséges
Azért is nagyon fontos a Z-generáció munkahelyen való
megtartása, mert akad munka, amelyhez minimum 3-5 év gyakorlat kell. Vagyis, ha
jelentős részük nem marad tovább egy évnél, akkor nem tudja elsajátítani kellő
szinten a szakmát, ebből pedig az következik, hogy nem lesz utánpótlás és
szakember.
