Az idei esztendő nem a béke éveként kerül majd be a történelemkönyvekbe. Azonban – pont a meglehetősen nehéz gazdasági helyzet okán – arra is rá kellett jönnünk (újra), hogy a fegyverkezés jó üzlet, a védelmi ipar viharos gyorsaságú fejlesztése pedig esélyt jelent az unió versenyképességének javítására.
De, ahogy legutóbb 1939-ben, úgy 2025-ben sem sejthették az európai polgárok, hogy az az esztendő az aktuális világégés kezdete.
Megnéztük, hogy milyen jelei vannak, hogy a későbbi korok történetírói a 2025-ös évet fogják megjelölni a III. világháború kezdetének.
1. Donald Trump beiktatása (2025. január 20.)
Nyilván, nem az újraválasztott republikánus amerikai elnök miatt tört ki Oroszország ukrajnai háborúja, de mindenki sokat várt attól a később Donald Trump által szarkasztikusnak nevezett kijelentéstől, hogy 24 órán belül képes békét teremteni Ukrajnában. Ez sajnálatos módon nem sikerült Donald Trumpnak, ami valószínűsíthetően nem egyszerűen az ő hibája. A Kongresszus által decemberben elfogadott, történelmi méretű, 901 milliárd dolláros védelmi törvényjavaslat viszont már a jelenlegi washingtoni adminisztráció eredménye volt. Másrészt a dokumentum sokkolta az ázsiai szövetségeseket is. A Trump-adminisztráció explicit módon a „Nyugati Féltekét” jelölte meg elsődleges prioritásként, Ázsiát csak a második helyre sorolva. A szövegezés finomhangolása Tajvan kapcsán drámai volt. Az Egyesült Államok már nem „ellenzi”, csupán „nem támogatja” a status quo egyoldalú megváltoztatását, és a dokumentum kihagyta a tajvani függetlenség elutasítására vonatkozó korábbi kínai formulákat.
Lehetetlen kihagyni egy másik harcteret. Donald Trump ugyanis vegyifegyvernek titulálta a fentanyl-alapú kábítószereket, és az amerikai hadsereg célzott csapásokat mér a döntően Venezuelából induló csempészhajókra. Vagy legalábbis azokra, amelyekről azt állítják, hogy azok csempészhajók. A hivatalos adatok szerint az amerikaiak kilencven kábítószercsempésszel végeztek ilyen formán a nemzetközi vizeken.
2. A „Readiness 2030” és ReArm Europe Plan, azaz Európa ébredése (2025. március 19.)
Persze, szépíthetjük a dolgot, de attól még a tény tény marad: az Európai Bizottság az orosz-ukrán háborúra hivatkozva gazdasági menekülőútként a közös védelmi ipar fejlesztését jelölte meg. Miközben a fogyasztói szektorok a globális infláció és a bizonytalanság súlya alatt rogyadoztak, a védelmi iparágak részvényei szárnyalásnak indultak. Beköszöntött a „Rheinmetall-korszak”. Brüsszel 800 milliárd eurós beruházási keretet irányzott elő 2030-ig a védelmi ipar számára. A december 17-én elfogadott Európai Védelmi Alap (EDF) 2026-os munkaprogramja konkrétan 1 milliárd eurót különített el azonnali K+F projektekre, 31 specifikus területen, a hiperszonikus védelmi rendszerektől az autonóm drónrajokig. Még a jogállamiság sem számít ilyenkor. Magyarország a SAFE hitelkereten belül várhatóan 6300 milliárd forintnyi uniós forrással erősítheti meg a védelmi ipari fejlesztéseit, eszközbeszerzését.
A 2024-es globális katonai kiadás már elérte a 2,718 ezer milliárd dollárt (9,4 százalékos rekordnövekedéssel 2023-hoz képest). A piaci előrejelzések alapján 2027-re 2,4–2,5 trillió dollár körül várható a piacméret, és az elemzések szerint (a geopolitikai feszültségek miatt) az összetett éves növekedési ráta stabilan 5 százalék körül várható a következő években is.
3. A 12 napos háború (2025. június 13.)
A Hámász terroristái annyiban elérték a céljukat 2023. október 7-én, hogy megváltoztatták a világ addigi menetét. Az egyébként csak papíron létező(?) Palesztina elismerése, Ursula von der Leyen Izrael-ellenes szankciói, valamint a Hanuka első napjára időzített ausztráliai terrortámadás mellett az is világossá vált, hogy a nemzetközi szerződések kora lejárt.
Június 13-án hajnali 3:21-kor Izrael, a Moszaddal szoros együttműködésben, elindította az „Operation Narnia” fedőnevű műveletet. Ez nem korlátozódott katonai bázisokra. A célpontok között szerepeltek Teherán lakónegyedeiben élő vezető atomtudósok is. A támadás első óráiban likvidálták Mohammad Mehdi Tehranchit és Fereydoun Abbasit, az iráni atomprogram kulcsfiguráit. Ezzel párhuzamosan az Izraeli Légierő (IAF) mintegy 200 vadászgépe több hullámban támadta Irán nukleáris és katonai infrastruktúráját. A célpontok listája az iráni rezsim legféltettebb objektumait, natanzi urándúsító komplexumot, az iszfaháni nukleáris technológiai központot és a teheráni Védelmi Minisztériumot is tartalmazta. A támadás során életét vesztette Hoszein Szalami, az IRGC parancsnoka, és Amir Ali Hajizadeh, a légierő parancsnoka is , ami gyakorlatilag lefejezte az iráni katonai vezetést. Ezzel párhuzamosan az Izraeli Légierő (IAF) mintegy 200 vadászgépe több hullámban támadta Irán nukleáris és katonai infrastruktúráját. A világháborús eszkaláció riogatott viszont az Egyesült Államok közvetlen beavatkozása volt. Június 22-én az Egyesült Államok Légiereje B-2 Spirit bombázókat vetett be és „bunkerromboló” bombákkal támadták a hegyek mélyére vájt Fordow-i nukleáris létesítményt.
4. Kettőből öt százalék - az elrettentés ára (2025. június 25.)
A hágai NATO-csúcs szintén történelmet írt. Csak Spanyolország tiltakozott az ellen, hogy a katonai szövetség tagállamai ezentúl a GDP-jük 5 százalékát költsék védelmi kiadásokra. S itt jegyezzük meg, hogy az iraki háború idején azért még látható béketüntetéseket sem szerveztek Európában, ahogy azzal kapcsolatban sem hallhattunk ellenvetést, hogy tankok helyett inkább a kórházakra kellene fordítani az adófizetők pénzét. Az idei nyár sorsfordító döntése volt, hogy a korábbi 2 százalékos ajánlást egy jóval meredekebb cél váltotta fel: 2035-ig évi 5 százalékos GDP-arányos védelmi és biztonsági jellegű ráfordulást vállaltak a NATO-tagok, így hazánk is. A megállapodás két kosárból áll: legalább 3,5 százalék menne a szűken vett, NATO-definíció szerinti védelmi kiadásokra (képességcélok, haderő, fegyverrendszerek), míg 1,5 százalék a tágabb értelemben vett biztonsági- és védelmi felkészültségre. A csúcsnyilatkozat külön hangsúlyozza, hogy a tagoknak éves tervekkel kell igazolniuk a „hihető, lépcsőzetes” felzárkózási pályát, így a hágai döntés azt jelenti, hogy a fegyverkezés 2025-ben nem egy szimpla epizód, hanem költségvetési alapszabály lett.
Ide tartozik, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök a Krím 2014-es orosz annexiója után döntött hazánk újrafegyverzéséről. A NATO adatai szerint 2014 és 2025 között 30576 millió amerikai dollárnyi közpénz ment a magyar védelmi iparra. Ez a 30,5 milliárd dollár jelenlegi árfolyamon számolva, nehezen felfogható módon, több mint 10 ezer milliárd forintot tesz ki.
5. Az alaszkai ártatlanságvesztés (2025. augusztus 17.)
Ha a júniusi ukrajnai és közel-keleti események a katonai eszkalációval fenyegettek, akkor az augusztus a nemzetközi diplomácia totális csődjére világított rá. Az alaszkai Joint Base Elmendorf-Richardson bázison történt Donald Trump amerikai és a Vlagyimir Putyin orosz elnök közti találkozó a 2025-ös év legjobban várt diplomáciai eseménye volt. Azonban augusztus 17-ei tárgyalás konkrét és érdemi eredményre nem vezetett, és elmaradt annak folytatása, a budapesti csúcs is.
Ugyanakkor Európa urai sem fukarkodtak a diplomáciai kudarcokkal. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök első washingtoni látogatása egy drámai szitkozódásba torkolt J. D. Vance alelnökkel, de az sem festett jól, amikor az unió teljes vezetése kis diákként ült egy sorban, és hallgatta a velük szemben helyet foglaló Donald Trump kioktatását.
Az európai Hajlandók Koalíciója is csak annyit ért el idén, hogy ígéretet tettek egy több nemzetiségű haderő felállítására, amely ugyan nem közvetlen harci feladatokat látna el a frontvonalon, hanem átvenné a hátországi logisztika, a légtérvédelem és a tengeri útvonalak biztosítását, valamint az ukrán erők kiképzését és regenerálását, akár ukrán területen belül is. Egyébként Ulf Kristersson svéd miniszterelnök és a keleti szárny vezetői aláírták december 16-án a Helsinki Csúcstalálkozót lezáró nyilatkozatot is, amelyben hivatalosan is deklarálták, hogy Oroszország a „legjelentősebb, közvetlen és hosszú távú fenyegetés” Európa békéjére, de facto elismerték a „háborús gazdaság” szükségességét.
A harmadik világháború szimbolikus figurája lesz még Mark Rutte, a NATO holland főtitkára. December 11-én nemcsak azt jelentette ki, hogy a nyugati katonai tömb Oroszország következő célpontja, de jól idézhető mondatokkal is szolgált az utókor számára:
A konfliktus a kapunknál van. Oroszország visszahozta a háborút Európába. És nekünk fel kell készülnünk olyan mérvű háborúra, mint amilyet nagyapáink és dédapáink voltak kénytelenek elviselni.
Ez azért is roppant kínos, mert Mark Rutte holland miniszterelnökként csak azzal a kitétellel támogatta 2016-ban Ukrajna uniós csatlakozásáról szóló tárgyalásokat, ha az Európai Bizottság írásban garantálja, az egyezmény nem jelenti azt, hogy az uniónak biztonsági garanciákat vagy bármiféle katonai támogatást kellene nyújtania Ukrajnának.