Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kovács János politikai elemző szerint a Tisza hatalomra kerülése óta a szakpolitikai érvelést mindinkább felváltja a performatív politika: a szereplők látványos konfliktusokat és közösségi médiára szabott jeleneteket gyártanak, elsősorban saját táboruknak, nem pedig egymás meggyőzése céljából.
Az elemző az Index cikkében úgy fogalmaz, hogy Magyar Péter gyors, közvetlen és konfrontatív kommunikációja a változás egyik fő alakítója. Összefolynak a digitális üzenetei a parlamenti reakcióival, ami a többi pártot is arra ösztönzi, hogy hagyja el a formális megszólalásokat.
Kovács szerint ennek lehet pozitív hozama: élőbbé és érthetőbbé válhatnak a viták, a politikusok pedig gyorsabban kényszerülnek döntéseik megindoklására. Ugyanakkor a jogalkotói és ellenőrző munkát háttérbe szoríthatják a kivonulások, videózások és botrányok.
A legnagyobb veszélyt azonban az elemző szerint nem a hangnem eldurvulása jelentheti, hanem a közös politikai valóság eltűnése.
Ha az ellenfelek már nem vitapartnerekként, hanem illegitim ellenségekként tekintenek egymásra, beszűkül a kompromisszum tere, a társadalmi megosztottság pedig nő.
Kovács János szerint a fordulatot követően az új hatalom gyors intézményi átalakításra hivatkozik, míg az ellenzék egyes lépéseket – például a vagyonvisszaszerzési hivatalt és a „Tisztítótűz műveletet” – bosszúként értelmez.
Emiatt azonban már nemcsak nemzeti, hanem alkotmányos minimum sincs.
Mindez ciklikus instabilitást eredményezhet, mivel minden új többség felhatalmazva érezheti magát az előző közjogi rendszer átírására, ami revansalkotmányozáshoz, az intézmények leértékelődéséhez és cinizmushoz vezethet.
Ha pedig a hatóságok működését a polgárok az aktuális hatalom erőviszonyok következményeként látják maguk előtt, akkor a szabálykövetés is gyengülhet.
