Tegnapelőtt mintegy hatvan kollégámnak – tisztességes módon, de mégis – felmondtak a Mandinernél – írta Kohán Mátyás a lap online felületén. Hozzátette: a nagyszerű hírszerkesztőkért, rovatos újságírókért, videósokért „vérzik a szíve”.
A jobboldali média belügyeiről szóló publicisztikából kiderül, hogy a lapot 48-an viszik tovább. Az Economx úgy értesült a Mandiner ügyeire rálátó forrásoktól, hogy az ottmaradó kollégák jelentős részének fizetését csökkentették a leépítésekkel egy időben.
A Mandiner 2025 elején került a Mathias Corvinus Collegium (MCC) alapítványi fenntartásába.
Kohán Mátyás azt is írta, hogy „egyszerre igaz két dolog: az, hogy ami eddig volt, nem volt jó úgy – és az, hogy érdemes lett volna nem a falnak csapódás módszerével átalakítani”. Szerinte tisztázni kell a morális pozíciót, mert minden ellenkező híreszteléssel szemben „nem úgy áll a helyzet, hogy a jobboldali média értéktelen állami propagandaként szennyezte volna tizenhat évig az egyébként csupa tisztességes, jóhiszemű újságíró lakta magyar közéletet”.
A politikailag súlyosan polarizált országokban – amilyen Magyarország, lényegében kétpólusú immár harminchat éve – politikailag párhuzamos sajtó működik, a kis nyelvi piacokon pedig a médiafinanszírozásban jelentős az állami szerep. A politikailag párhuzamos sajtó létezése a társadalom megosztottságának következménye, nem valamiféle kormányzati hatalomé – vélekedett Kohán Mátyás.
