Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egyre többször hallani, hogy Nagy Ervin lehet a következő kormány kulturális minisztere, ezzel kapcsolatban pedig a színész a HVG-nek azt mondta: „a pályám által van bizonyos beágyazottságom a művésztársadalomba. Körön belülről jöttem, nem pedig a gyógyszerészszakmából. Vannak elképzeléseim a kulturális életről, de sosem a pozíciót kerestem a politikában”.
A Nemzeti Színházat igazgató Vidnánszky Attilával kapcsolatban a színész úgy nyilatkozott, hogy mindenképp kezdeni fognak vele valamit.
A Tisza nem a Fidesz színvonalán cserélgeti majd az embereket,
de aki annyi bűnt követett el a magyar színházi élet ellen, mint Vidnyánszky Attila, annak nyilván nem sok keresnivalója van a magyar kulturális döntéshozatalban.
Nagy Ervin szerint a kultúra-adó kapcsolat viszonylatában a leendő kulturális vezetésnek el kell távolítania a politikától a szakmai döntéshozatalt, fel kell élesztenie és szigorúan ellenőriznie azokat az üzleti dotációkat – például a tao-támogatásokat –, amiket megszüntettek, mert „a saját haverjaik túl sokat loptak, és egyébként is számukra jobb volt, ha minden az állam kezében van. Vidnyánszky Attila pedig szívesen vette kezébe az ideológiai pórázt. Mi nem erre szerződünk”.
Politikusi szerepéről azt mondta, az Országgyűlésben a költségvetésről, az alkotmánybírók kinevezéséről és az oktatási reformról is szavaznia kell majd. Nem lehet mindenhez érteni, a megfelelően képzett apparátus és a szakma bevonása a döntésekbe sokkal előremutatóbb és hatékonyabb, mint egy önhitt politikus.
