Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az interjú legfontosabb állításai:
- A Fidesz által kialakított választási rendszer a mindenkori legnagyobb pártnak kedvez, ami a vasárnapi eredménnyel már a Tisza Pártot segíti.
- Rendszerváltó és évtizedes múlttal rendelkező formációk tűntek el, az MSZP-től a DK-n át a Momentumig, nem látszik e pártok jövője.
- A szavazók döntését a személyes anyagi helyzetük, az egészségügy és a közszolgáltatások állapota határozta meg, nem a politikai értékrendek.
- Magyar Péter kormánypárti szocializációja kulcsfontosságú volt abban, hogy megértse és sikeresen megszólítsa az ország konzervatívabb, vidéki rétegeit.
- A mély, strukturális és gazdasági beavatkozások szükségessége miatt az új kormánynak rendkívül hosszú türelmi ideje lesz a társadalom részéről.
- A Vagyonvisszaszerzési Hivatal felállítása és a kétes ügyek feltárása az új kormánypárt számára gyorsan és könnyen nyerhető politikai siker lesz.
- Az új miniszterelnök maga is konzervatív, jobboldali, nincs áthidalhatatlan ideológiai szakadék közte és a Fidesz korábbi szavazóbázisa között.
Minden, amit eddig a magyar választói magatartásról és a pártrendszerekről tudtunk, a kukába kerülhet?
Virág Andrea: A pártrendszer egyértelműen és teljes mértékben átalakult. Régóta beszélünk arról, hogy az Orbán Viktor által létrehozott úgynevezett centrális erőtér – ahol a kormánypártnak jobbról és az elaprózódott baloldalról is volt ellenzéke – a Fidesz győzelmét volt hivatott garantálni. Ez a felállás azonban csak addig működött, amíg a Fidesz volt a domináns párt. Korábban fideszes politikusok és jobboldali elemzők is elismerték: a kialakított választási és politikai rendszer nem kifejezetten a Fidesznek, hanem mindig a mindenkori legnagyobb pártnak kedvez.
A tegnapi eredmények pontosan ezt igazolták. Amint a Tisza Párt átvette a legnagyobb párt szerepét, a rendszer azonnal neki kezdett kedvezni. Azok az előnyök és aránytalansági tényezők – például a győzteskompenzáció –, amelyek a 2014-es, 2018-as és 2022-es választásokon a Fideszt segítették, most mind a Tisza javára billentették el a mérleget.
A Fidesz tulajdonképpen abba a csapdába esett bele, amit korábban az ellenzéknek állított. Bár a kampány során sokan azt találgatták, hogy a DK és a Kétfarkú Kutya Párt indulása mennyit árt majd a Tiszának, végül a Mi Hazánk jelenléte okozott érdemi problémát a Fidesznek.
Természetesen a végeredmény nem kizárólag ezen múlt; a későbbiekben érdemes lesz adatalapon elemezni, hány olyan körzet volt, ahol a Fidesz és a Mi Hazánk együttesen több szavazatot kapott, mint a Tisza Párt, és megvizsgálni, hogy az újabb kétharmad mennyiben múlott ezen.
Az viszont biztos, hogy a pártrendszer gyökeresen átalakul. Rendszerváltó és évtizedes múlttal rendelkező pártok tűnnek el vagy szorulnak a partvonalra. Nem látszik a jövője azoknak a formációknak – mint az MSZP, a DK, a Momentum, az LMP, a Párbeszéd, a Jobbik vagy az MKKP –, amelyek az elmúlt időszakban meghatározták a magyar belpolitikát. A helyüket teljes egészében átveszi a mindössze kétéves Tisza Párt, amely most kormánypárttá lépett elő.
Térjünk át a választói magatartásra. Ahogy az imént említette, eltűntek azok a pártok, amelyek – a Tisza Párttal ellentétben – világos, kimondott politikai értékrenddel vagy ideológiával, például baloldali, liberális, zöld vagy nemzeti radikális arcéllel rendelkeztek. Ezek az értékek ma már egyáltalán nem fontosak, vagy ez csak egy pillanatnyi állapot az új szavazói dinamikában?
A választói magatartásnak korábban is sokkal hangsúlyosabb elemei voltak az érdekalapú kérdések. A döntő tényező alapvetően az, hogy a szavazó melyik politikai oldaltól vagy vezetőtől reméli a saját életkörülményeinek és anyagi helyzetének javulását, illetve a közszolgáltatások és az egészségügy fellendítését. Bár a választók egy részének vannak erős világnézeti identitásai, valójában régen sem az ideológiák határozták meg a szavazatok többségét, hanem a személyes érdekek.
Ez a dinamika a mostani választáson is egyértelműen megmutatkozott.
A Fidesz–KDNP sorsát alapvetően az pecsételte meg, hogy sem kormányzati, sem kommunikációs szinten nem tudtak jó válaszokat adni a gazdaság állapotára. A társadalom többsége elégedetlen lett az ország és a saját anyagi helyzetével, a korábban jól működő, felelősséghárító kommunikáció pedig kifulladt. A választók elvesztették a bizalmat abban, hogy Orbán Viktor képes megoldani ezeket a problémákat.
Ezzel párhuzamosan Magyar Pétert hitelesebbnek tartották a gazdaság, az egészségügy és a közszolgáltatások kérdéseiben, ami döntően befolyásolta a végeredményt.
Ehhez társul még egy klasszikus, a magyar választói magatartásban kiemelten fontos tényező: az erős kezű vezető iránti társadalmi igény. A kutatások is igazolják, hogy a magyar választók kedvelik, ha egy politikai közösség élén karizmatikus vezető áll. Orbán Viktor ezt az igényt a jobboldalon maradéktalanul kielégítette, a baloldalon viszont Gyurcsány Ferenc óta nem volt olyan politikus, aki ezen a téren fel tudta volna venni vele a versenyt. Magyar Péter személyes megítélése, stílusa és kiállása viszont e tekintetben is kihívóvá tette őt, ami kulcsszerepet játszott a sikerében.
Maradjunk Magyar Péter személyiségénél és szerepénél. A megjelenése és a sikere felülírja az eddigi politikatudományi modelleket? Elképesztően gyorsan került át a kormánypárti holdudvarból az ellenzéki oldal élére, ráadásul úgy, hogy nem is titkolja azokat a stílus- és személyiségjegyeket – a magabiztosságot, a habitust, a hátteret –, amelyeket a baloldali szavazók korábban a Fideszben kifejezetten ellenszenvesnek tartottak. Az első, Partizánnak adott interjújában még arról beszélt, hogy esze ágában sincs politikusnak állni, és Orbán Viktort nevezte meg példaképeként. Ehhez képest tegnap kétharmaddal nyert. Ez pusztán annyi, hogy jókor volt jó helyen, vagy a szavazók befogadókészsége is ennyire átalakult?
Egyrészt valóban jókor volt jó helyen, de vitathatatlan, hogy elképesztő politikai tehetsége és érzéke van. Felismerte és kiválóan használta ki a pillanatnyi lehetőségeket. Nehéz megmondani, hogy ebben mekkora a saját érdeme és mekkora a tanácsadóié, de az biztos, hogy ezt a kicsit több mint két évet elképesztően jól csinálta végig.
Tény, hogy ha négy évvel ezelőtt leültünk volna megrajzolni az ideális ellenzéki vezető profilját, nem őt rajzoltuk volna le. A korábbi ellenzéki politikusok hagyományosan egy szűkebb bázisnak: a nagyobb városokban élő, magasabban iskolázott, progresszívebb és liberálisabb rétegeknek politizáltak. De a tegnapi választási eredmények is megmutatták: a 2026-os Magyarországon ezzel a stratégiával már nem lehetett választást nyerni. Ide egy olyan vezető kellett, aki képes kilépni ebből a burokból, és új szavazókat tud behozni.
A különbség számokban is mérhető: négy évvel ezelőtt a Márki-Zay Péter vezette összefogásnak 1,9 millió szavazója volt, a Tisza Párt pedig most 3,1 millió felett jár. Magyar Péter olyan térségekben tudott bázist építeni, ahol a korábbi ellenzék labdába sem rúgott. Egészen elképesztően átalakította a kormányváltó szavazótábort.
Ehhez pont az kellett, hogy ő más legyen, mint a tipikus ellenzéki figura. Sokat segített neki, hogy a Fidesz szubkultúrájából érkezett. Más politikai közösségben szocializálódott, így sokkal jobban értette az ország konzervatívabb, kevésbé urbánus és kevésbé baloldali részének gondolkodását. Másrészt az elmúlt két évben irdatlan mennyiségű munkát tett a kampányba: folyamatosan járta az országot, az emberek között volt, és sokkal szorosabb, hitelesebb kapcsolatot alakított ki a hétköznapi szavazókkal, és sokkal jobban ismerte a problémáikat, mint Orbán Viktor.
Tekintsünk egy kicsit a jövőbe! Említette a választók elégedetlenségét a gazdaság állapotával kapcsolatban, ami nyilvánvalóan nem fog egyik napról a másikra megoldódni. Mekkora türelmi időt kaphat Magyar Péter és az új kormány a társadalomtól? Meddig tarthat ki a jelenlegi lendület és a legyőzhetetlenség mítosza, mielőtt a mindennapi kormányzás nehézségei éreztetni kezdik a hatásukat?
Ezt rendkívül nehéz előre jelezni, hiszen a vasárnap estével egy olyan horderejű változás vette kezdetét, amihez foghatót a rendszerváltás óta nem láttunk Magyarországon. Korábbi tapasztalatokra és modellekre egyáltalán nem lehet támaszkodni.
A neheze valójában csak most jön. Bár abban széles körű a társadalmi egyetértés, hogy változásra van szükség, a viták ott fognak kezdődni, amikor el kell dönteni, hogy pontosan mire is változtassunk. Gondoljunk csak a választási rendszer átalakítására vagy az alkotmányozás kérdésére. A Tisza Pártra szavazó tömeg rendkívül sokszínű, az egyes szakpolitikai és értékrendbeli kérdésekben egészen eltérő véleményekkel bírnak. Ráadásul a Tiszának most kell elkezdenie klasszikus, strukturált pártként működni, és egyben tartani egy ekkora parlamenti többséget. Ezek mind teljesen új típusú kihívások lesznek számukra.
Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az új magyar kormánynak elég hosszú türelmi ideje lesz. Egyrészt óriási a felhatalmazásuk és a társadalmi lelkesedés. Másrészt a szavazók pontosan tudják, hogy mit kap örökül ez a kabinet.
Ahogy Orbán Viktoréktól rengeteget hallgattuk az „elmúlt 8 év” narratíváját, most valószínűleg az „elmúlt 16 év” következik.
Olyan mély, strukturális átalakításokra és gazdasági beavatkozásokra lesz szükség, amelyek nyilvánvalóan időt igényelnek. Ezt a választók is felmérik, és türelmesek lesznek. Az igazi vízválasztó az lesz, hogy a megosztóbb, konfliktusosabb kérdéseket hogyan tudja majd Magyar Péter miniszterelnökként menedzselni.
Beszéljünk az elszámoltatásról és a társadalmi békéről. A győzelmi beszéd alatt már zúgott a tömegből a „börtönbe!” rigmus, és a közösségi médiában is megjelentek olyan hangok, miszerint Orbán Viktort és családját előzetes letartóztatásba kellene helyezni. Az elszámoltatás politikai értelemben gyorsabb és látványosabb eredményeket hozhat, mint a gazdaság rendbetétele. Mennyire erős ez az elszámoltatási kényszer a Tisza Párt részéről, meg kell-e felelniük ennek a létező választói elvárásnak? Másfelől, hogyan lehet betemetni az árkokat és elérni a Magyar Péter által is hangsúlyozott társadalmi megbékélést úgy, hogy közben van 2,1–2,3 millió fideszes szavazó az országban, az új kormány pedig láthatóan nekimegy az előző vezetésnek?
Meglátjuk, hogy személyesen Orbán Viktornak nekimennek-e, de az biztos, hogy elszámoltatás lesz. Magyar Péter ebben a kérdésben rendkívül következetes volt az elmúlt időszakban, különösen a kampány utolsó heteiben és a tegnapi győzelmi beszédében is. Egyértelművé tette: fel fogják tárni a kétes ügyeket, és nyilvánosságra hozzák a szerződéseket. Sokat beszélt egy Vagyonvisszaszerzési Hivatal felállításáról, amelynek kifejezetten ezeknek az ügyeknek a kivizsgálása lesz a feladata.
Erre nemcsak határozott politikai szándék, hanem óriási választói akarat is mutatkozik. A Tisza Párt szavazóinak jelentős része teljes mértékben egyetért ezzel az iránnyal, ezen a téren nem várható belső vita a táborukban. Politikai szempontból ez egy viszonylag könnyen és gyorsan nyerhető, jó ügy Magyar Péter számára. Társadalmi értelemben pedig azt gondolom, mindenképpen ráfér az országra, hogy végre tisztába tegye a dolgait.
Hogyan történhet meg ez a társadalmi megbékélés a gyakorlatban?
Úgy gondolom, Magyar Péter tegnapi, sőt már a kampányzárón elmondott beszéde is nagyon jó kiindulópont ehhez. Egyértelművé tette, hogy minden magyar miniszterelnöke kíván lenni – azoké is, akik nem rá szavaztak. Kiemelte, hogy ez a tegnapi eredmény nemcsak a Tisza Párt szavazóié, hanem minden magyar győzelme.
Az elmúlt 16 évben sajnos elszoktunk attól a normális állapottól, hogy az ország vezetője ne tekintse ellenségnek a társadalom egyik felét. Ha Magyar Péter miniszterelnöksége már csak abban is más lesz, hogy nem démonizálja a vele egyet nem értőket – és nem kell többé poloskázós vagy kirekesztő beszédeket hallgatnunk –, az önmagában hatalmas minőségi ugrást jelent.
Emellett azt is látni kell, hogy Magyar Péter számos olyan konzervatív, jobboldali értéket képvisel, amelyeket a Fidesz szavazói is magukénak éreznek. Tehát nincs kibékíthetetlen, ideológiai ellentét közte és a kormánypárt korábbi bázisa között. A siker kulcsa az lesz, hogy milyen szakpolitikai intézkedéseket indít el, és azokat hogyan fogadják majd a társadalom szélesebb rétegei.
