A Foreign Direct Investment (FDI) jelenti külföldi
magánszemély, vagy cég idegen országban folytatott befektetését, vállalatban
történő tulajdonszerzését, a külföldi direkt tőkebefektetést.
Itthon 2018-ban fogadták el a Magyarország biztonsági
érdekeit sértő külföldi befektetések ellenőrzéséről szóló 2018. évi LVII.
törvényt, amely a külföldi befektetők magyarországi stratégiai vállalatokban
történő részesedés szerzésének bejelentési és engedélyezési rendszerét
szabályozza.
Ennek alapján a magyar szervek adott esetben a befektetést Magyarország
biztonsági érdekeinek sérelmére való hivatkozással megtilthatják.
A jóváhagyási küszöb
A Jalsovszky Iroda szakértője szerint, ha egy külföldi
személy (akár EU-s, akár harmadik állambéli) magyar stratégiai társaságban
meghatározott mértékű részesedést kíván megszerezni, ezt köteles bejelenteni
(lényegében engedélyeztetni) a Nemzetgazdasági Minisztériumnak.
A jóváhagyási küszöb attól függ, hogy honnan származik a
befektető: harmadik állam esetében ez akár 3% is lehet, EUS/EGT-s szerző fél
esetén alapvetően többségi befolyás szükséges – húzta alá Bejó Ágnes.
Az engedélyeztetési kötelezettség csak olyan társaságok
tekintetében áll fent, amelyek egyes stratégiai ágazatokban, jogszabályban
meghatározott tevékenységet folytatnak. Ezeknek az ágazatoknak a vonatkozó
rendeletbéli felsorolása azonban olyan tág, hogy még akár legegyszerűbb,
külföldi vevőt felvonultató ügyletnél is felmerülhet az engedélyeztetési kötelezettség.
A törvény az alábbi tevékenységi köröket minősíti bejelentés
kötelesnek:
- fegyver- és lőszergyártás, valamint az engedélyköteles
haditechnikai eszközök előállítása, - kettős felhasználású termék előállítása,
- a haditechnikai tevékenység engedélyezésének és a vállalkozások
tanúsításának részletes szabályairól szóló kormányrendeletben meghatározott
titkosszolgálati eszközök előállítása, - a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló
törvényben meghatározott pénzügyi szolgáltatás nyújtása és a kiegészítő pénzügyi
szolgáltatások közül a fizetési rendszer működtetése, - a villamos energiáról szóló törvény hatálya alá tartozó
szolgáltatások, - a földgázellátásról szóló törvény hatálya alá tartozó
szolgáltatások, - a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény hatálya alá
tartozó szolgáltatások, - az elektronikus hírközlésről szóló törvény hatálya alá
tartozó szolgáltatások, - az állami és önkormányzati szervek elektronikus
információbiztonságáról szóló törvény hatálya alá tartozó elektronikus
információs rendszerek kialakítása, fejlesztése vagy működtetése.
Ezen túlmenően már több éve velünk él az a kiegészítő
szabályrendszer is, amely egyes, kiemelten stratégiai ágazatokban (például:
távközlés, energiaellátás, vagy a pénzügyi szektor) történő részesedésszerzést
az illetékes hatóság, jelenleg a Miniszterelnöki Kabinetiroda engedélyezéséhez
köti
Ez azt jelenti, hogy az adott tranzakció megvalósításához akár két állami
szerv engedélyére is szükség lehet – mutatott rá a szakember.
Ez a kockázat a
külföldinek
A vállalatfelvásárlási szakma már a kezdetektől fogva
mérsékelt lelkesedéssel fogadta ezt a szabályrendszert.
Egy külföldi befektető ugyanis többször meggondolja, hogy belevág-e egy olyan felvásárlási folyamatba, amely végén a tulajdonszerzése végső soron egy állami jóváhagyástól függ majd.
Különösen annak kockázatával, hogy később az így megszerzett
céget esetleg nem fogja tudni egy
másik, ugyancsak külföldi vevőnek továbbadni. Ráadásul az utóbbi időkben megszaporodtak a minisztériumi
nemleges válaszok – néha olyan ügyletekben is, amelyek látszólag nem sértenek nemzetbiztonsági érdekeket.
Ebben a helyzetben a közelmúltban érkezett egy olyan
jogszabály módosítás.
Külföldön nem, de
cégcsoporton belül igen
Sokáig volt vita tárgya, hogy engedélyköteles-e
Magyarországon egy olyan tranzakció, amelynek csak közvetetten tárgya egy
magyar társaság. Így például, ha egy nemzetközi cégcsoport tekintetében
következik be tulajdonosi változás és a cégcsoportba beletartozik egy magyar
entitás is, úgy az ügylet kivált-e engedélyeztetési kötelezettséget
Magyarországon.
Míg erre a kérdésre sem a jogalkotó, sem a hatóságok nem
adta korábban egyértelmű választ, most kikristályosodni látszik, hogy külföldi
cég értékesítése esetén nem áll fent engedélyeztetési kötelezettség – még akkor
sem, ha a külföldi társaságnak egy magyar, stratégiai ágazatba tartozó cégben
áll fenn részesedése.
Megnyílt a
kiskapu, meg nem is
Első látásra úgy tűnik, hogy ez által megnyílt egy új
kiskapu. Amennyiben ugyanis egy magyar társaságot egy külföldi anyavállalaton
keresztül értékesítenek, úgy kikerülhető az engedélyeztetés.
Itt azonban két dolog is óvatosságra int. Egyrészt nem
elképzelhetetlen, hogy a minisztérium nem formálisan, hanem célja szerint fogja
értelmezni ezt a szabályt. Azaz, ha egy luxemburgi anyavállalat egyetlen
eszköze a magyar leányvállalatában való részesedés és a luxemburgi vállalat
értékesítésre kerül, úgy nem kizárt, hogy a magyar hatóságok az ilyen
értékesítést is – a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének alkalmazásával –
megpróbálják majd behozni az engedélyeztetési kötelezettség hatálya alá (még ha
ez akár komoly perekhez is fog vezetni).
Másrészt, a januárban életbe lépett jogszabály-módosítás egyértelműen kimondja, hogy az engedélyeztetési kötelezettség attól függetlenül fennáll, hogy az ügyletre társaságcsoporton belül kerül sor.
Azaz, ha valaki
közvetlenül birtokol egy magyar társaságot, amelyet egy társaságcsoporton
belüli luxembourgi anyavállalat részére át kíván adni, úgy mostantól már az ilyen
értékesítés is egyértelműen az engedélyeztetési kötelezettség hatálya alá esik.
Kérdés, hogy mennyire lesz egy magyar hatóság megengedő egy
társaságcsoporton belüli átstrukturálás esetén – mérlegelve azt is, hogy ezáltal
egyértelműen külföldi cégbe kerül a jelenlegi magyar társasági vagyon.
A kiköltözés továbbra
is működik
A jogszabály továbbra sem tartalmaz korlátozást vagy
engedélyeztetési kötelezettséget arra nézve, hogy egy magyar társaság
„elköltözzön” Magyarországról – akár úgy, hogy székhelyét Magyarországon
kívülre helyezze át.
Ilyenkor a magyar társaság, külföldivé válva, kikerül a törvény
hatálya alól és későbbi értékesítésére már a magyar engedélyeztetési
kötelezettségek nem vonatkoznak. A gyakorlat azt is mutatja, hogy már meg is
indult a kivándorlás egyes, magyar társasági körökben.
Egy ilyen átalakulás azonban sok szempontból macerás lehet
és annak gyakorlati kérdéseit végig kell gondolni, mielőtt abba belevágnánk.
Egyrészt önmagában ez egy hosszadalmas folyamat, amelynek időtartama a 9-10
hónapot is elérheti.
Másrészt, ha a társaság, külföldi bejegyzése és székhelye
ellenére Magyarországon kívánja a továbbiakban is folytatni a tevékenységét,
úgy ki kell találni ennek megfelelő jogi formáját és adózási megoldásait. Így
felmerülhet akár, hogy a társaság cseberből vederbe esik.
Engedélyeztetési kötelezettséget ugyanis nem csupán a magyar
jogszabályok tartalmaznak. Azaz, lehet, hogy a társaság kiesik ugyan a magyar
rezsim alól, de bekerül egy másik ország hasonló jellegű engedélyeztetési
kötelezettsége alá.
