Az olvasásban 15-16 hét, a természettudományokban 10-11 hét, matematikából pedig 9 hét lett a tanulási veszteség az általános iskola alsó
tagozatos diákjainál – állapították meg friss tanulmányukban a Corvinus és a
Szegedi Tudományegyetem kutatói a Covidhoz kapcsolódó óvoda- és iskolabezárások
rövid és hosszú távú hatásairól.
Magyar kutatók elsőként vizsgálták meg számszerűsítve a
koronavírus alatti kényszerű távoktatásnak nemcsak a rövid, de a hosszú távú
hatásait is. Az már korábbi, külföldi kutatásokból kiderült, hogy a
távoktatás – bár a semminél azért több, de – sokkal kevésbé hatékony, mint a
jelenléti tanítás.
A tanulási veszteségek halmozódnak és egymásra tevődnek.
Minél hosszabb ideig tart a bezárás, és minél többször
történik ez meg, annál negatívabban hat a diákok készségeire.
Az adatokat mintegy 80 ezer, 1-8. osztályos tanulóktól
gyűjtötték matematikából, olvasásból és a természettudományokból. 2015-ben,
valamint 2018-21 között, vagyis a Covid előtti és alatti időszakban is
monitorizálták a diákok teljesítményét. A lezárások hatását rövid távon a három
hónapos utánkövetéssel, hosszú távon a másfél év elteltével vizsgálták.
Az online tanítás heteiben átlagosan fele-harmadannyi
hatékonysággal lehetett haladni a tananyaggal.
A lezárások alatt
- az óvodások minimálisan 16 hetet töltöttek otthon (hivatalos
távoktatás nélkül), - az alsósok legalább 19 hét távoktatást,
- a felsősök pedig legalább 22 hétnyi online tanítást kaptak.
Az elsősöknél az alapvető számolási készségekben mutatkozott
meg a legerőteljesebben az óvodai szintű oktatás hiánya, rövid távon öt iskolai
hétnek felelt meg a hátrányuk a 2020-as óvodabezárások első hulláma után.
Az
olvasástanulásban 1 hétnyi, az érvelési készségek terén 2 hétnyi hátrányt
regisztráltak.
Hosszú távú negatívum, hogy a 2021-ben az iskolát kezdő
elsősöknél már átlagosan 8 hét hátrány alakult ki az előző évi korlátozások
következtében, ekkor különösen a matematikai
készségeik szenvedtek csorbát.
A tanulási veszteség az alsó tagozatosokat érintette leginkább.
A 2-4. osztályokban hosszú távon óriási lemaradást
állapítottak meg a kutatók:
- az olvasásban 15-16 hetet,
- a természettudományokban 10-11 hetet,
- a matematikában 9 hetet.
Rövid távon 2-5 hétnyi veszteségük volt.
A halmozott
hátrányos hatások az alsó osztályosoknál a legszembetűnőbbek, főképp az olvasás
és a természettudományos ismeretek elsajátításában, és ez akár a negyedével is
növelhettte a diákok már meglévő lemaradását. A felsősök némileg könnyebben
átvészelték ezt az időszakot, csak az olvasás terén volt látható náluk hosszú
távú lemaradás.
Jobban lemaradtak rövid és hosszú távon is a rosszabb
gazdasági és szociális helyzetű diákok
Őket a szüleik valószínűleg kevésbé tudták segíteni a
távoktatásra való átállásban (a teljesítményüket nem a jó helyzetűekhez képest
mérték, hanem ugyanennek a csoportnak a korábbi jelenléti oktatásban tanúsított
eredményeivel vetették össze).
Ezek a diákok hosszú távú hatásként – 2021 őszén, a
lezárások után másfél évvel mérve –, olvasásból és természettudományokból
nagyobb időtartamú hátrányt szereztek, mint amennyi ideig, 19 hétig a
távoktatás zajlott számukra: 23, illetve 21 hetet, és matematikából is 16 hét
veszteségük volt.
A mindkét csoportba tartozó, rászoruló alsósok ennek
következtében alig vagy egyáltalán nem haladtak tanulmányaikkal, amikor
otthonról kellett tanulniuk, és hátrányuk hosszú távon, másfél év múltán egyre
csak nőtt.
Számukra a távoktatás olyan volt, mintha egyáltalán nem tanítottak
volna vagy tanítási szünetet rendeltek volna el.
