Belföldi nyaralás esetén természetesen szabadon viheti
bármelyik szülő a gyermeket, azonban külföldi üdülés szigorúbb megítélés alá
esik. A legbiztosabb megoldás, ha az otthon maradt szülő elmegy egy közjegyzői
irodába, ahol a nyilatkozatát hitelesítik. Ez annyit jelent, hogy a repülőtéren
már egy közokiratot tudnak felmutatni az utazók.
A nyilatkozat úgy ér valamit, ha beleírják az időpontokat,
az induló és fogadó repülőtér nevét, a gépek járatszámait, valamint a szállodák
nevét és címeit, és az sem baj, ha nem csupán magyarul, hanem angol nyelven is van egy példány. Hivatalos fordítás nem szükséges.
A tapasztalatok szerint a repülőtereken nem túlságosan
gyakran kérik a nyilatkozatot (ám van rá példa is). Elsősorban az anyukáktól kérik,
az apák esetében a vezetéknév általában megegyezik a gyerekek vezetéknevével.
Nyaralásnál a magyar
jog nem követeli meg
A Napi.hu megkeresésére Fodor Katalin ügyvéd közölte: a külföldi
nyaraláshoz, amennyiben csak egy-két hétig tart, a Polgári törvénykönyv nem írja
elő az otthonmaradó szülő írásbeli hozzájárulását.
Ám a légitársaságok kérhetik a hozzájáruló nyilatkozatot, és nem egyszer kérik is. Tehát nem jogszabály írja elő a nyilatkozattétel szükségességét, hanem a társaságok üzletszabályzata tehet ilyen rendelkezést.
A szakember szerint minden a belföldi, mind a külföldi
nyaralások tekintetében nagyon fontos, hogy a szülők egymással együttműködve
mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy zökkenőmentes legyen a nyaralás.
Ezért csak javasolni lehet, hogy működjünk együtt szülőtársunkkal, és viszonzásként
ezt várjuk is el.
Bár nem jogszabályi előírás az sem, hogy a kapcsolattartás
alatti tartózkodási helyet ismertesse a szülő az otthonmaradóval – akár szóban,
akár írásban –, de a kölcsönösség és az együttműködés jegyében ez a
tájékoztatás megilleti szülőtársat.
Ne feledjük, a legközelebbi nyaralásunkat könnyítjük meg, ha
együttműködők vagyunk. Persze, nem minden helyzetben tudnak a felek egymással
együttműködni, ilyenkor szakember segítségét kell kérni az eligazodáshoz – hangsúlyozta végezetül Fodor Katalin.
Ehhez ragaszkodik a
bírói gyakorlat
A hazai bírói gyakorlat szerint is jogszabályi kötöttségek
nélkül viheti el az egyik szülő nyaralni a gyereket, ám a másik szülőt
tájékoztatnia kell, hová, mettől-meddig viszi el a kiskorút, és közölnie kell
az elérhetőségeket.
A tájékoztatási kötelezettségen túl elvárható az utazási és
egészségügyi iratok átadása, az úti célnak megfelelően a szükséges gyógyszerek,
az esetlegesen indokolt előzetes oltások megszerzése.
A tájékoztatásnak az alábbiakra kell kitérnie:
- hova visszük a gyermeket (pontos cím megjelölésével)
- mettől meddig lesz a gyermek külföldön (pontos dátumok
megjelölésével) - hogyan lesz biztosítva az, hogy a másik szülő elérhesse a
gyermekét
Ha kifogás van az adott ország ellen
Tehet-e valamit a szülő, amennyiben nem szeretné, hogy a
másik szülő a gyermeket az adott országba vigye nyaralni?
Az Országos Bírói
Hivatal korábbi tájékoztatása szerint a gondozó szülő bizonyos esetben
megtagadhatja a hozzájárulását, például ha fennáll a gyermek jogellenes
elvitelének a veszélye, ez különösen akkor fordul elő, ha az illető országnak
nincs kiadatási kötelezettsége vagy nem tagja a Hágai Gyermekelviteli
Egyezménynek.
Amennyiben a választott úti cél, az ott megvalósítandó
programok nem a gyermek életkorának megfelelőek, tekinthető úgy, egy ilyen
utazás nem szolgálja a legfőbb érdekét.
Így az utazás megtagadható például háborús övezetbe. Megtagadható, ha a tervezett programban dzsungeltúra, veszélyes magaslati hegymászás, vagy épp barlangtúra szerepel.
