A 152 millió gyermekmunka áldozatnak közel fele 5–11 éves.
42 millió (28%) 12–14 éves; és 37 millió (24%) 15-17 éves. Az életveszélyes
gyermekmunkának minősülő gyakorlat a 15-17 éveseket sújtja leginkább, de sok a
12 év alatti gyermek is. A legrosszabb a helyzet Afrikában és Ázsiában, csak
Indiában 30 millióra becsüli a kizsákmányoltak számát.
A Napi.hu pár hete írta meg, hogy az Egyesült Államok hatóságai
két kiskorú, tíz év körüli gyermekre találtak, akiket ingyen dolgoztattak a
louisville-i McDonald's étteremben, nem egyszer éjszakai műszakban. Pár hónapja pedig arról számoltunk be, hogy kiszolgáltatott
helyzetben lévő, szegény sorsú gyerekeket toborzott egy építési vállalkozó Magyarország
keleti részében, és átlagosan egy éven keresztül kőkemény munkát végeztek. Akadt,
aki még a 15. életévét sem töltötte be.
Az Unicef szerint a gyermekmunka világviszonylatban
elsősorban a mezőgazdaságban van jelen (71%), ezt követi a szolgáltatások
területe; majd az ipar, ide értve a bányászatot is.
Ördögi kör
A gyermekmunka nagyon komplex és alapvetően a szegénységgel
összefüggő jelenség: a gyermekek a családjuk és maguk túlélése miatt
kényszerülnek dolgozni.
A megfelelő minőségű oktatás hiánya pedig megrajzolja azt az
ördögi kört, amiben a gyermekmunka is megszületik, és újratermeli önmagát. A szegény családban élő, iskolába nem járó, hanem helyette dolgozó gyermek, könnyen
belátható, felnőttként is olyan munkák elvégzésére kényszerül, amelyek kevés
jövedelemmel járnak – mutat rá az Unicef.
Megfelelő minőségű oktatás hiánya
Sok családnak nincsen pénze gyermekük, gyermekeik taníttatására
Helyi szokások, elvárások, vallási hagyományok
Hitelek törlesztésének, visszafizetésének kényszere
Menekült, migráns lét
Helyi villongások, háborúk
A nyugati cégek menedzserei
profitot és yachtot akarnak
Ezer és ezer nyugati cég vádolható azzal, olyan termékeket,
alapanyagokat forgalmaznak, amelyek gyermekmunkával készültek. A védekezés a
következő: hosszúak, bonyolultak, áttekinthetetlenek a beszállítási láncok, nem
tudnak mindenkit ellenőrizni.
Mindez azonban átlátszó érvelés, hiszen melyik ruhaipari
óriáscég hivatkozhatna információhiányra, amikor Mianmarban, Bangladesben, vagy
Indiában termeltet. A legnagyobb csokoládégyártó cégek ne tudnák, hogy
Nyugat-Afrikában gyerekek szedik le a termést a kakaóbab ültetvényeken? A
textilpiac szereplői ne tudnák, hogy az üzbegisztáni gyapotföldeken is ez a
gyakorlat? A gyerekek apró ujjai ugyanis kevésbé károsítják a termést, ráadásul
nem kell nekik felnőtt bért fizetni.
Egy felmérés szerint, amely az elektronikában és az autógyártásban meghatározó cégeket érintett, a társaságok nem tudták
megmondani, honnan származik a Kínán keresztül hozzájuk érkező lítiumion
akkumulátorokban használt kobalt. Így nyilván fogalmuk sincs arról, hogy a
világ kobaltkitermelésének felét biztosító Kongói Demokratikus Köztársaságban
gyermekek ezrei dolgoznak a bányákban.
A nyugati cégek tulajdonosai tehát megkapják a profitjukat, a
menedzserek az év végi bónuszukat és nem
kell szégyenszemre „A yacht nélküli menedzserek klubja” tagjává válniuk. A
beszállítókat pedig soha nem fogják komolyan ellenőrizni, az együttműködést nem
szakítják meg, bár számos szép közlemény napvilágot lát a gyermekmunka elleni elkötelezett
hozzáállásról.
Lehet megoldás: a focilabdáknál
meghátráltak a cégek
Pakisztán a világ egyik legnagyobb focilabda gyártója, és
nyílt titok volt a gyárakban foglalkoztatott nagyszámú gyermek kizsákmányolása.
Itt azonban az UNICEF, a pakisztáni kereskedelmi kamara és az ENSZ Nemzetközi
Munkaügyi Szervezet közösen tető alá hozott egy megállapodást, amelyben a
gyártók kénytelenen voltak vállalni, hogy a labdák előállításához nem vesznek
igénybe gyerekmunkát.
