Jelentős változást várt a szakma azoktól az Európai Bíróságon futó ügyektől, amelyekben a NAV áfalevonást tiltó gyakorlatát vitatták. Jóllehet az ügyeket sorra bukta az adóhatóság, mára mégis úgy tűnik, nem fog változni a korábban kialakult hozzáállás.
A konkrét esetek közül említésre méltó az az ügy, amelyben építőipari cég egyéni vállalkozót bízott meg egy munka elvégzésével alvállalkozásban. A munka elkészült, a számlákat befogadta a cég, ki is fizette a vállalkozót, ám a hatóság szerint az áfa mégsem jár neki vissza. Az alvállalkozó ugyanis évek óta nem adott be bevallást, nem volt alkalmazottja sem, s az illetékes önkormányzat vissza is vonta az egyéni vállalkozó igazolványát. A probléma leegyszerűsítve az volt, hogy a NAV szerint a fővállalkozónak tudnia kellett, hogy az alvállalkozója nem fizet adót és feketén foglalkoztat, a cég szerint azonban neki ehhez köze nincs.
Egy másik ügyben egy számítástechnikai alkatrészeket forgalmazó cég áfalevonási jogát kérdőjelezte meg a hatóság, mert az értékesítési láncban szabálytalanságot talált − sem maga a cég, sem közvetlen ügyfele nem mutatott szabálytalanságot. Ebben az esetben azt mondta ki a bíróság: nem várható el egy társaságtól, hogy olyan adatokat szerezzen be a vele csak közvetett kapcsolatban álló cégről, amely adatokhoz egyébként hozzá sem férhet − adott-e bevallást, befizette-e az adóját.
Az ügyek ítéletében, illetve a bíróság által hozott végzésben összességében az kristályosodott ki, hogy az adóhatóságnak objektíven kell tudnia bizonyítani: a cég tudott arról, hogy alvállalkozói, partnerei adót csaltak. Nem fenntartható, hogy az épp elérhető cégen verje el a port, attól szedjen be áfát, amely papíron mindent szabályosan csinált.
A 2012-ben született ítéletek után az adóhatóság így komoly dilemma elé került. A jól megszokott és rutinszerűen felépített hatósági eljárás helyett egy teljesen új, sokkal inkább nyomozati jellegű eljárásra kellett volna áttérnie. Ez bizonyos esetekben sikerült, pontosabban a társszervek bevonásával sokkal könnyebben lehet már nyomozati eszközöket bevetni. Így egy áfacsalási láncot teljes egészében fel lehet deríteni, s ezekben az esetekben nyilván nem kérdés, hogy a lánc tagjai miről tudtak, s miről nem, hiszen az egész ügylet a csalásra épült.
Ehhez képest általánosságban − tavaly 515 ezer ellenőrzést hajtott végre a NAV s 5600 büntetőfeljelentést tett, vagyis a nagy és durva ügyek jóval kisebb arányt képviselnek − nem tapasztalható ilyen átfogó munka, maradt minden nagyjából a régiben. A revízió talál valamilyen szabálytalanságot, megállapítást tesz, és ott próbálja behajtani az áfát, ahol a legegyszerűbb, ha ezzel kapcsolatban az érintett cégnek kifogása van, akkor élhet jogorvoslattal.
Varga Árpád, a NAV elnökhelyettese lapunk kérdésére, amely azt firtatta, hogyan alakította át a hatóság az Európai Bíróság ítéleteinek és végzéseinek megfelelően ellenőrzési gyakorlatát, azt felelte, erre nem volt szükség. Varga szerint az ítéletek egyedi ügyekre vonatkoznak, amelyekből nem következik általános érvényű hatósági hiba. Az adott esetekben valóban hibáztak a revizorok, mert nem kellő alapossággal jártak el − tette hozzá. Ez ugyanakkor csak annyit jelent, hogy az ellenőrzés során nem kell az első gyanúnál becsukni a füzetet és határozatot hozni, hanem körül kell járni az ügyet.
Ennél azért kicsit konkrétabban fogalmazott a bíróság. Az ítélet szerint nem tiltható meg az áfa levonása anélkül, hogy az "adóhatóság objektív körülmények alapján bizonyítaná azt, hogy az érintett adóalany tudta, vagy tudnia kellett volna: (...) a számlakibocsátó vagy a szolgáltatói láncban korábban közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz részt".
Az eljáró nemzeti bíróságnak ügyelnie kell arra − szól egy másik ítélet −, hogy ne fordulhasson elő olyan helyzet, amelyben "a számla címzettjét közvetett módon arra kötelezi, hogy szerződéses partnerénél olyan ellenőrzést végezzen, amely főszabály szerint nem is a feladata". "Az illetékes adóhatóság feladata, hogy a jogilag megkövetelt módon bizonyítsa azon objektív körülmények fennállását". Mindezek alapján bőven számíthat még a hatóság hasonló bírósági ügyekre, amelyek, ha Luxembourgba kerülnek, futószalagon lesznek visszadobálva.
Szerző: F. Szabó Emese
