Megvizsgálhatóak a tisztességtelenség szempontjából azok a szerződési feltételek, amelyek a külföldi pénznemben meghatározott kölcsön folyósítására a kölcsön törlesztésekor alkalmazandó átváltási árfolyamtól eltérő átváltási árfolyam, vagyis árfolyamrés alkalmazását írják elő - áll az Európai Bíróság közleményében. Nils Wahl, az Európai Bíróság kijelölt főtanácsnoka indítványában úgy fogalmaz: ezen feltételek a szerződés úgynevezett elsődleges tárgya alá tartozónak tekinthetők és emiatt alapesetben a tisztességtelenség szempontjából nem lennének vizsgálhatók. A fenti okfejtésen viszont túllép a főtanácsnok, amikor azt mondja: a nemzeti (azaz a magyar) bíróság feladata annak megállapítása, hogy az ügyfeleknek módjukban állt-e megérteni, hogy a vételi és az eladási árfolyam közötti különbözetből eredően többletterhet viselhetnek, ezek a feltételek kellően érthetőek és világosak voltak-e.
Mit mondott a Kúria az árfolyamrésről?
E tekintetben érdemes felidézni a Kúria tavaly nyári döntését, amely épp az árfolyamrés ügyében született. Ekkor a bíróság kimondta, hogy az árfolyam változásával kapcsolatos esetleges terhekről, kockázatokról az ügyfél pontos tájékoztatást kapott a szerződéskötéskor, jogos volt a devizakonverzió alkalmazása és hogy ennek költségei vannak, amit az ügyfélnek viselnie kell. (Az adott ügyben egyedül az árfolyamrés mértékének futamidő közbeni megemelését mondta ki szabályellenesnek a bíróság.) Ugyancsak fontos látni, hogy a szerződések esetében a vételi és eladási árfolyam közötti különbségre, a folyósítás és a törlesztés rendszerére vonatkozó szabályok a szerződések részei voltak, amelyek megértését az adósok a közjegyzői okiratba foglaláskor − ahol (elvben) erre felhívták figyelmüket − írásban megerősítették. A legtöbb esetben a szerződéshez szintén kötelezően tartozó kockázatfeltáró nyilatkozatok is tartalmaztak az árfolyamrés alkalmazására szóló figyelmeztetést. (A vételi és eladási árfolyam különbségéről az átlagos ismerettel bíró ügyfeleknek, ha máshonnan nem, a valutaváltás kapcsán mindenképp kell hogy legyen tapasztalatuk.)
Egyedi vizsgálatok jöhetnek
A bíróság elé került Kásler-ügyben Wahl úgy ítélte meg, hogy a kölcsön folyósítására, illetve törlesztésére alkalmazandó átváltási árfolyamokra vonatkozó szerződéses kikötések világosak voltak, de − mivel konkrét ügyben nem foglalhat állást, tekintve hogy a bíróság megkeresése más irányú volt − a főtanácsnok vizsgálandónak tartja azt, hogy adott szerződés kapcsán a szerződő megérthette-e, hogy az árfolyamok között fennálló különbözetből eredő többletterheket neki kell viselnie. A fenti állásfoglalás alapján úgy tűnik, a luxemburgi testület kijelölt főtanácsnoka szerint minden egyes ügy egyedileg vizsgálandó, hiszen a szerződések bankonként és hiteltípusonként is eltérőek voltak, így eltérő volt az árfolyamrésre vonatkozó tájékoztatás is. Emiatt meglehetősen nehézkes lenne jogegységi döntést hozni az ügyben.
Az Európai Bíróság korábban a Banco Espanol ügyében kimondta, hogy a bíróság a szerződés tisztességtelenségének kimondása esetén sem nyúlhat bele az eredeti szerződésbe. A főtanácsnoki vélemény most ezt az álláspontot is finomítja, kimondva, hogy erre akkor van mód, ha a nemzeti bíróság a kifogásolt feltételt a nemzeti jog valamely kiegészítő rendelkezésével helyettesíti, ha ez a helyettesítés a nemzeti jog alapján lehetséges. Így lehetőség nyílhat arra, hogy abban az esetben, ha a bíróság megállapítja, hogy egy-egy szerződés esetében az árfolyamrésre vonatkozó tájékoztatási kötelezettség nem volt megfelelő, akkor azt a 2010-es szabályt alkalmazzák, amely a lakáscélú jelzáloghiteleknél a jogszabály életbe lépése óta, a szabad felhasználású jelzáloghiteleknél pedig ez év januárjától a deviza-középárfolyam alkalmazását írja elő.
A főtanácsnoki vélemény más okfejtésből ugyan, de ugyanarra a következtetésre jut, mint a Kúria decemberi jogegységi tanácsa: ha a bíróság a szerződés érvénytelenségét állapítja meg, akkor a szerződés visszaállítására kell törekednie, és az érvénytelennek talált ponton felül a szerződés továbbra is köti a feleket.
A bankrendszer terhe
Nagy kérdés, mit jelenthet ez a bankrendszer számára. A Magyar Nemzeti Bank tavaly nyári tanulmánysorozata szerint a teljes hitelköltséget átlagosan 35−45 bázisponttal emelte a kamatrés a korábbi hiteleknél. A jegybank szerint 2010, vagyis a deviza-középárfolyam kötelező alkalmazása előtt a bankrendszer az árfolyamrésen keresztül évente körülbelül ötmilliárd forint többletbevételre tett szert, azóta viszont ez a bevétel lényegében megfeleződött. Abban az esetben, ha a magyar bíróságok az árfolyamrés alkalmazásával kapcsolatos összes szerződésnél megállapítják, hogy a szerződő nem rendelkezhetett megfelelő ismerettel az árfolyamrés mibenlétéről, a bankrendszernek maximum 40 milliárd forintot kellene visszafizetnie utólagos elszámolással a hiteladósoknak.
Szerző: Nagy László Nándor
