Egyértelműen megdobta az új, könnyített feltételrendszer − és az ismét ráirányuló médiafigyelem − az árfolyamgát-konstrukcióba jelentkezők számát: tavaly decemberben az MNB adatai szerint 1343-an léptek be a rendszerbe, ez alig 39-cel kevesebb, mint az azt megelőző három hónap összesített adata. A rendszer indulása óta, a még az árfolyamgát I. konstrukcióba lépett, azóta átmigrált 5712 devizahitelessel együtt, 173 144 szerződést kötöttek a bankok és az ügyfelek a könnyített törlesztésre. Miután a fennálló lakossági deviza-jelzáloghitelszerződések száma 488 ezer volt a múlt év végén, így az árfolyamgát lehetőségével már az érintettek 32 százaléka élt, a teljes hitelállomány 37 százalékát az árfolyamgát-szerződés védernyője alá helyezve. (Ebből látszik, hogy a lehetőséggel inkább az átlagosnál nagyobb hitelt felvevők élnek.)
A bankok állítása szerint az ügyfelek átlagos havi törlesztőrészlete a fix árfolyamnak köszönhetően átlag 25 százalékkal csökkent. (Az OTP Banknál 2013-ban az átlagos svájcifrank-árfolyam 242 forint volt, a 180 forintos rögzített értékhez képest 25,6 százalék a különbözet.) Az ügyfeleket az indulás óta összesen 26,286 milliárd forint megfizetése alól mentesítette a lehetőség; az egy szerződésre eső átlagos megtakarítás összege 151 800 forint felett van, az átlagügyfél már közel háromhavi törlesztéstől mentesült. A mentesített követelésrész terheit fele-fele arányban a bankok és költségvetés állja, ez a tétel az OTP-nél 2013 végéig 5,3 milliárd forintot tett ki, azaz a bank és a költségvetés egyaránt 2,65 milliárd forintról mondott le.
Az igénybevételi arány elég nagy szórást mutat. Az OTP-nél arról számoltak be, hogy a náluk kezelt devizahitel-állomány közel felét már az árfolyamgát szabályai szerint törlesztik az ügyfelek, a CIB-nél és az MKB Banknál viszont inkább a statisztikához jobban simuló, egyharmadot meghaladó arányról beszéltek. Az UniCredittől arányszámot nem, ám szerződésszámot kaptunk: a lehetőség iránt eddig érdeklődő mintegy 6300 ügyfelük közül több mint 4700-an döntöttek úgy, hogy szerződést is kötnek.
Mint ismert, januártól a 90 napnál régebben tartozók és a 20 millió forint feletti értékű lakásokkal bíró devizaadósok is bejelentkezhettek a rendszerbe. Ezzel kapcsolatban szintén megoszlanak a banki tapasztalatok: az MKB-nál és a CIB-nél nem érzik az új feltételek érdeklődésnövelő hatását (a CIB-nél az elmúlt fél év átlag havi 60 szerződéskötést hozott). Ezzel szemben az UniCreditnél azt mondták: a jogszabályváltozás óta érkezett kérelmek mintegy 40 százaléka olyan ügyfelektől származik, akiknek az árfolyamgát kibővítése tette lehetővé a belépést. Az OTP-nél annyit közöltek, hogy januárban többszörösére emelkedett az igénylések száma 2013 második félévéhez képest, az igénylők zöme az enyhülő feltételeknek köszönhetően léphetett be a rendszerbe.
A fizetési morál terén is rendkívül eltérőek a banki tapasztalatok. Míg a CIB-nél úgy nyilatkoztak, hogy az árfolyamgátba belépett ügyfelek nagyjából fele tudja csak rendszeresen fizetni a kisebb törlesztőrészletet, addig a MKB-nál úgy ítélik meg, hogy a törlesztőrészlet csökkenése megfelelő segítség, tapasztalataik szerint az árfolyamgátasok kevesebb mint 10 százaléka válik (újra) nem fizető ügyféllé. Az OTP-nél az árfolyamgátat választó ügyfelek 6−8 százaléka kerül újra 90 napnál nagyobb hátralékba, ez az arány számottevően alacsonyabb a lehetőséggel nem élőkénél, így elmondható, hogy az árfolyamgátat választók 30 százalékkal kisebb valószínűséggel kerülnek 90 napnál nagyobb hátralékba.
Szerző: Nagy László Nándor
