Az európai és a magyar cégek versenyképessége szempontjából is kiemelt kérdés a hatósági kontra piaci energiaárak vitája, amelynek kapcsán Brüsszel a magyarországi szabályozást is kifogásolja; az Európai Bizottság kész kötelezettségszegési eljárásokat is indítani ez érintett tagállamokkal szemben. Egyelőre azonban kétoldalú egyeztetések folynak a kérdésben, a választások előtt semmilyen konkrét intézkedésre nem lehet számítani.
Az áramért és a gázért fizetendő lakossági díjak mesterséges leszorítása rontja az energiaigényes gazdasági szereplők versenyképességét, a szabályozás legjobb esetben is csak közelíteni tud ahhoz, amit egy egészséges verseny eredményezne, a politikai megfontolások pedig jelentős torzulásokat okoznak a rendszerben − véli Drucker György, az Energiainfo.hu vezető elemzője. Szerinte Brüsszel bizonyosan komolyan veszi majd a vizsgálatot, megfelelő intézkedések nélkül pedig elkerülhetetlennek látszik a kötelezettségszegési eljárás elindítása. A fő kérdés nem is a szankció, hanem az, hogy nemzeti érdekünk fűződik az egységes belső energiapiachoz − folytatta az elemző. A lakossági árak tavalyi csökkentését itthon nagyjából kétharmad részben a szolgáltatók, egyharmad részben azonban a céges fogyasztók fizették meg, de a gondok uniós szinten is komolyak. Egyre szélesebbre nyílik a földgázfelhasználás és -termelés közötti olló, a különbséget pedig az − egyáltalán nem olcsó − importból kell fedezni. Ebben a helyzetben erős, jól prosperáló energiacégekre lenne szükség a kontinensen, ugyanis már az Egyesült Államokban is jobb helyzetbe kerültek az energiaintenzív iparágak Drucker szerint.
A piacnyitás és a liberalizáció kibontakozásával párhuzamosan jelentősen növekedett az áram ára Európában, 2005-höz képest 40 százalék volt a drágulás, az Egyesült Államokban azonban árcsökkenés, Japánban pedig jóval kisebb mértékű emelkedés valósult meg − mondta lapunknak Zarándy Tamás, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. üzletágvezetője. Európa legtöbb országában a piaci szabályozás mellett valamilyen mértékben jelen van az állami beavatkozás, az energiaellátás jellemzően szociális és iparpolitikai elemeket is tartalmaz. Az országoknak arra kell törekedniük, hogy egyensúlyban tartsák e szempontokat és a társadalom meg tudja fizetni a szolgáltatásokat, miközben az energiahordozók ára a versenyképességet segítse elő − fogalmazott Zarándy, aki szerint ezt teljes egészében nem lehet a versenyre bízni. A szakértő szerint a magyar rezsicsökkentés sem arról szól, hogy az ipari fogyasztók terhei növekedjenek, sokkal inkább arról, hogy a nyugat-európai árcsökkenést át kellett vezetni a lakossági piacra is. Az uniós törekvések olyan szempontból helytelennek tekinthetők, hogy egy-egy államnak mindig meg kell hagyni a jogot, hogy az adott helyzethez mérten beavatkozhasson az energiapiaci árakba, az állam fontos eszköze a hatósági árszabályozás − tette hozzá.
A lakossági árszabályozásban korábban valamilyen költségalapú számítást követtek a rendszerek, az utóbbi években azonban már nem reális gazdasági alapon számolták az árazási elemeket − ezen a véleményen van Medveczki Zoltán, a magyar áramtőzsdét üzemeltető HUPX Zrt., illetve a gáztőzsdét működtető CEEGEX Zrt. volt vezérigazgatója is. Szerinte a kormány jó időzítéssel használta ki az európai és különösen az itthoni árampiaci nagykereskedelmi árak csökkenését a rezsi mérséklésében, az intézkedések fenntarthatóvá tételéhez azonban felül kell vizsgálni az évtizedes ármegállapítási gyakorlatot. Egy németországi áremelkedés például − a jelenlegi árszint fenntarthatatlanságára több tényező is utal −, magával húzná a régió egészét, ami a statikus árrendszerben azonnali és akár hatalmas veszteségeket okozhat az itthoni kereskedőknek, köztük az állami MVM Zrt.-nek is. Medveczki szerint a lassan négy éve működő magyar áramtőzsde napi indexét legalább részben be kell emelni az energiadíj-komponensbe.
Szerző: Leszák Tamás
