Idén januárban az adók nélkül számolt lakossági áramár nőtt a vizsgált európai városokban, a nettó gázárnál azonban csökkenést mutatott ki a VaasaETT, az E-Control és a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal tegnap publikált havi jelentése. Az EU−15-ök körében ötéves csúcsra ért az idei első hónapban a háztartási áramár 117 pontos értékkel (a 100 pontos relatív értéket 2009 januárja jelenti). A háztartások a gázért átlagosan 0,8 százalékkal fizettek kevesebbet, mint tavaly decemberben.
Az egyes országok között akár 145 százalékos eltérés is lehet a lakossági áramárban, Belgrádot is bevonva az összehasonlításba pedig már ötszörös különbség adódik a legmagasabb és legalacsonyabb díjak között. A legtöbbet Koppenhága és Berlin lakói fizetik az áramért, Prágában pedig − helyi devizában − 7,8 százalékkal csökkentek a díjak az előző hónaphoz képest a meglévő és újonnan belépő szolgáltatók közötti verseny eredményeként. A gáz Koppenhágában a legdrágább (nem számítva az összesen 33 ezer háztartási fogyasztóval rendelkező Stockholmot), itt 3,7-szer annyit kell fizetni egységnyi földgázért, mint a román fővárosban. A hónapban Zágrábban 2,6, Prágában 3, Londonban pedig 2,5 százalékkal lett olcsóbb az energiahordozó (helyi devizában számolva).
Az elemzés szerint az áram végfogyasztói árában átlagosan mindössze 40 százalékot tett ki a szolgáltatói profittal növelt termékár, a szállítási költségek 33, az áfa 11, az egyéb adók pedig 16 százalékos súllyal szerepeltek. A gáznál a profittal növelt molekulaár 54, a szállítás 23, az energiaadók 7, az áfa pedig 16 százalékot adott − vagyis a piaci tényezők csupán a végfogyasztói ár felére vannak hatással átlagosan mindkét energiahordozónál, a díjak másik felét egyértelműen az állami szabályozás és adórendszer határozza meg.
Szerző: Leszák Tamás
