Az elsődleges piaci elosztó funkciót és nem a klasszikus galériás tevékenységet célozta meg a Műgyűjtők Háza indulásakor Dudás Attila filmes belsőépítész és műgyűjtő, valamint Marsó Diana, az Arte Galéria vezetője, akik most további együttműködésről állapodtak meg a következő fél évre.
A ház üzleti terve szerint a gyűjtők mellett viszonteladóknak − kereskedőknek, galériásoknak, régiségboltosoknak − kínál beszerzési lehetőséget a szombatonkénti árveréseken, grafika, festmény, porcelán, kisbútor és művészeti albumok műfajban, amolyan művészeti "nagykereskedés" jelleggel. A működés féléves tapasztalatai azt mutatják, hogy viszonteladók kevésbé vásárolnak, örvendetes tendenciát mutat viszont a Műgyűjtők Háza árverésein feltűnt gyűjtői réteg. Alapvetően fiatalokról beszélhetünk − mondta el lapunknak Dudás Attila tulajdonos − , olyan kezdőkről, akiknek semmilyen kapcsolatuk nem volt korábban a műgyűjtéssel. Ezek a vevők jellemzően a keresgélés fázisában vannak, sokféle szerző és műfaj iránt érdeklődnek, de nem nagy neveket keresnek, inkább különleges, kvalitásos darabokat.
A tulajdonos üzletileg elégedett az első eredményekkel − egyre több a beadó is, a válság hatására megnövekedett kényszereladások mellett leginkább hagyatékokkal keresik meg őket. Marsó Diana ebben a fél évben több olyan gyűjteményt fogadott be hagyatékként, amelyek építésében is részt vett a rendszerváltás környéki műkereskedelmi fellendülés idején. A beadóknak kedvez az a rendszer, hogy egy, maximum két hét átfutással piacra kerül a műtárgyuk. Különös gondot fordítanak a hamisítványok kiszűrésére, kétes darabokat nem vesznek fel, bármilyen attestet mellékelnek hozzájuk. Eddig egyetlen általunk árverezett tárgyat sem hoztak vissza azzal, hogy egy másik szakértő hamisnak találta − mondta lapunknak Marsó Diana, hozzátéve: a szigor azért is fontos, mert el akarták kerülni, hogy a Falk Miksa utcában kiszűrt dolgokkal utóbb náluk próbálkozzanak.
A legnagyobb eddigi leütések között van Major János Szimbólumok című rézkarca, amely 15 ezer forintos kikiáltási ár után 300 ezer forint plusz jutalékért kelt el (a jutalék 20 százalék a beadói és vásárlói oldalon egyaránt). Egy ismeretlen szerzőtől származó XVIII. századi férfiportréért 250 ezer forintot adtak − ez a gyanú szerint akár Mányokitól is származhatott, de a Műgyűjtők Háza nem folytat kutatásokat, a cél a gyors értékesítés.
Szerző: Jankó Judit
