Síeléshez nem való fapados utasbiztosítás

A Forma−1 legsikeresebb versenyzőjének, Michael Schumachernek év végi síbalesete ismét ráirányította a figyelmet arra, hogy a síelés veszélyes sport. Ráadásul tegnap az is kiderült, hogy a német versenyzőnek jókívánságait küldő kancellár, Angela Merkel is megsérült − az első hírek szerint medencecsonttörést szenvedett az alpesí sínél számottevően kisebb kockázatú sífutás közben, még a múlt év végén. A német autóversenyző állapota ugyanakkor továbbra is kritikus, s ez a helyzet a szakértők szerint az olyan agysérüléseknél, amelyet az immár kétszeresen visszavonult sportoló szenvedett el, akár hetekig eltarthat.
Pályán kívül saját a kockázat
Schumachert a grenoble-i klinikán ápolják, oda szállították át a balesetét követően abból a kórházból, amely a síterep közelében fekszik. A sportoló kezelése érdekében a svájci városba érkezett számos agysebész szaktekintély, amely okán a végszámla szinte biztosan százmillió forintos nagyságrendű lesz. Tekintve, hogy kiemelkedő hírességről van szó, aligha lesz gond a számla kiegyenlítésével − a sportoló korábbi foglalkoztatói (például a Ferrari), szponzorai, sőt akár még a kórház is támogatást biztosíthat ehhez. Az eset eddig ismert részletei szerint ugyanis az autóversenyző még akkor sem számíthatna biztosítói támogatásra, ha rendelkezett volna utasbiztosítással, miután a baleset a kijelölt sípályákon kívül eső részen, egy sziklás területen történt, ahol az autóversenyző lécével egy sziklában elakadva fejjel egy másik sziklának csapódott. Márpedig a biztosítók kockázatvállalása minden esetben csak a kijelölt sípályákra szól − hívta fel a figyelmet Horváth Péter, a Magyar Biztosítók Szövetségének utasbiztosítási tagozatvezetője, a QBE Insurance (Europe) Ltd magyarországi fióktelepének értékesítési vezetője. (Természetesen a sportoló rendelkezhetett egyéni baleset- vagy egészségbiztosítással is, amely más kockázati feltételek mellett fedezetet biztosíthat a kezelések költségeire.)
Az eset ismét szomorú bizonyítéka annak, hogy ezt a téli sportot csak komoly figyelemmel, a szabályok pontos betartásával lehet űzni − vélekedett a biztosítási szakember, emlékeztetve arra, hogy a síterepek üzemeltetői nem véletlenül jelölik ki a síelésre alkalmas terepeket − a pályák közti erdős területek számtalan veszélyt hordoznak. Egyrészt ezekről a területekről nem távolítják el a köveket, sziklákat, amelyek a Schumacheréhez hasonló baleseteket okozzák, de ezenfelül akár néhány kiálló gyökérbe is beakadhat a síléc, amelynek leggyengébb következménye is törés, ficam, rándulás lehet, ráadásul sokszor olyan helyen, ahol a mentés is rendkívül nehéz. Emellett a kijelölt pályákon kívül komoly kockázatot jelenthetnek a nem belátható nyiladékok, szakadékok, de fokozott a lavinaveszély is,  a napokban épp Svájcban sodort el egy hóomlás három tilosba tévedt síelőt − emlékeztet Horváth Péter, megjegyezve, hogy számos esetben a lezárt területeken síelők nemcsak áldozatai, de okozói is lehetnek egy-egy lavina kialakulásának.
A helikopterezés itt
megfizethetetlen
A kijelölt − és az adott pillanatban nem lezárt − pályákon való síelés kapcsán ugyanakkor alapesetben fennáll a biztosító kockázatvállalása, függetlenül attól, hogy az milyen szintű pályán történt meg − így ha véletlenül egy kezdő téved a csak profi síelőknek szánt fekete pályákra, a biztosító nem tagadhatja (és nem is tagadja) meg a kártérítés kifizetését, ugyanis a síeléshez nem kell jogosítvány. A biztosítók még nem írják elő a bukósisak meglétét (mint ismert, Schumachert a hírek szerint ez mentette meg a haláltól), ám a síterepek irányítói megkövetelhetik ezt - 14 év alatti gyermekeknél általában kötelező a sisak használata. Érdekes új tendencia, hogy számos osztrák síközpontban a külhoni síelőket csak akkor engedik bérletet venni, ha bemutatják az érvényes utasbiztosítási kötvényt - ennek magyarázata az lehet, hogy a mentőcsapatok (s talán a kórházak is) a sérült biztosítás nélküli sízővel szemben első körben a síterep gazdáitól vasalják be a szolgáltatások ellenértékét.
Már csak a fentiek okán is a biztosítási szakember szerint a síelni indulóknak nem elég pusztán csak arra figyelniük, hogy valamilyen utasbiztosítást kössenek. A tagozatvezető szerint minden utasbiztosítás hasznos, de fontos tudni, hogy melyiket milyen kockázatok kezelésére alkották. Ma már a hazai piacon ritka, de ennek ellenére található olyan olcsó konstrukció, ahol a biztosítók kizárják a síelésből eredő kockázatokat. Ugyanakkor nem árt arra is figyelni, hogy egyes konstrukciók ugyan hajlandóak az ügyfél baleseti kezelésének, valamint a hazaszállítás költségeit kifizetni, de kizárják vagy épp erősen limitált összegben vállalják csak be a helikopteres mentés költségeinek fedezését. Miután a helikopteres mentés költsége már induláskor elérheti a milliós tételt, bizony nem árt a biztosítás megkötése esetén ezt a fedezetet is ellenőrizni. Ugyancsak fontos lehet az is, hogy a biztosítás kockázatvállalása kiterjed-e a baleset kapcsán megsérült sífelszerelésekre is, tekintve, hogy ezek pótlása is százezres tételt jelenthet.
Horváth Péter szerint számos alkalommal kerülhetünk a sípályán is olyan helyzetbe, amikor saját bukásunk során más is megsérül. Ilyen esetben fontos, hogy az utasbiztosítási módozat megfelelő felelősségbiztosítási védelemmel is el legyen látva, tekintve, hogy a sérült szállításának, ellátásának költségeit a sérült (vagy biztosítója) bizonyosan bevasalja rajtunk, ha egyértelműen mi voltunk a baleset okozói. A QBE szakembere arra is felhívja a figyelmet, hogy az elmúlt években főleg az osztrák és német síterületeken felerősödött az a tendencia, hogy a magyar síelők által okozott baleseteknél a károsultak nemcsak a kezelés költségeit, de a kiesett munkabért vagy egyéb, eurósítható tételt követelnek honfitársunktól. Miután a magyar síelők továbbra is nehezen bírják a külföldi nyelvet, hamar hátrányba kerülhetnek a percek alatt összeálló, a sértett igazát bizonyító "helyi erőkkel" szemben. Ennek nyomán bizony nem árt, ha a biztosítás jogvédelmi fedezetet és -asszisztenciát biztosít, hiszen például a sógoroknál egy-egy ügyvédi óra díja elérheti a 300-400 eurót is. (A jogvédelmi biztosítás arra az esetre is jó, ha saját igazunkat próbáljuk megvédeni például a síterep üzemeltetőjével szemben. A már említett Schumacher-balesetnél egyes hírek arról szólnak, hogy a család a pálya üzemeltetőjével szemben akar fellépni, mivel nem megfelelően volt kijelölve a síút − nekik biztos lesz pénzük ügyvédre, ám a családi síelés árát hosszú hónapok spórolásával megteremtő családok számára ez a megoldás aligha jöhet szóba.)
Óvatosan a védőitalokkal!
Van azonban olyan eset, amikor semmilyen biztosítás nem segít, ez pedig az, amikor a síző maga "gondoskodik" arról, hogy saját vagy másnak okozott balesete az átlagosnál nagyobb arányban bekövetkezzen: ez pedig az alkoholfogyasztás. Horváth Péter szerint bár alapesetben a biztosítók kizárják a 8 ezreléknél komolyabb alkoholos befolyásoltság felett bekövetkező balesetek esetén a kártérítési felelősséget, de kisebb, alapesetben egyébként is előforduló eseteknél (ficam, rándulás) ekkor is fizetnek. Persze a sípálya lezárása után a csúcsnál lévő hüttéből alaposan berúgva lesikló és mondjuk egy ratraknak rohanó ügyfél aligha számíthat méltányos elbánásra (már csak azért sem, mivel a pálya akkor már lezártnak minősül). Ugyancsak fontos figyelembe venni, hogy harmadik személynek okozott sérülésnél − miként autós baleseteknél is − a baleset előidézőjét a rendőrség bizonyosan vérvételre utasítja majd, amely után a kétes felelősség nyelve bizony elbillen, ha a síző ivott.

Szerző: Nagy László Nándor