− A tavaszi − hasonló − interjú alkalmával még csak ígéret volt arra, hogy az új nyilvántartásban része lesz a MOKK-nak. Mit tartalmaz erről az új törvény?
− A törvény szövegét idézve: a hitelbiztosítéki nyilatkozat megtételére, nyilvántartására és a nyilvántartásba történő betekintésre szolgáló informatikai alkalmazást − vagyis a hitelbiztosítéki rendszert − a MOKK működteti. Tehát a szerepünk elsősorban technikai jellegű. Az üzemeltetési költségek csökkentése érdekében mi amellett voltunk, hogy ne napi 24 órán át működjön a rendszer, hanem csak reggel 8 órától este nyolcig, hiszen az éjszakai üzemmód, amikor valószínűleg nincsen igény tömeges bejegyzésre, aránytalanul növelné a minden bejegyzést terhelő díjakat. A zárószavazás előtti módosítás − a korábbi 24 órás üzemmódról − visszaállította a 12 órás működtetést.
− A MOKK mellett milyen szerep jut az egyes közjegyzőknek?
− Leegyszerűsítve a részletszabályokat: a bejegyzést a zálogjogosult és a zálogkötelezett együttesen kezdeményezheti. Ehhez regisztrálniuk kell a rendszerben, mivel enélkül felhasználóként nem léphetnek be. Viszont "érdeklődőként" bárki regisztráció nélkül megnézheti a nyilvántartásban szereplő adatokat, az interneten. A regisztráció úgy történik, hogy az illető megadja a személyes adatait, majd azt elektronikus aláírással és időbélyegzővel látja el. A regisztráció azonban csak akkor lesz érvényes, ha a kérelmező a közjegyző előtt az adatokról hitelességi nyilatkozatot tesz. Ez a nyilatkozat bármelyik közjegyzőnél megtehető. Ezen túl − kérelemre − a közjegyző is bejegyezheti a zálogjogot. Ennek azonban díja lesz.
− Mi lesz a díja a MOKK által működtetett rendszer használatának?
− Nyílván miniszteri rendelet határozza azt meg, de az egy bejegyzésre jutó díj attól függ, hogy hány bejegyzésre kell leosztani a költségeket. A MOKK által jelenleg működtetett ingójelzálog- és a gépjárműzálog-nyilvántartó rendszerbe évi 10-11 ezer bejegyzést kérnek. Érdeklődésünkre a lízing-, illetve a faktoringszövetség − mivel ezeket a szerződéseket, illetve a tulajdonjog-fenntartással történő eladásokat is be kell jegyezni − évi 2-2 ezer bejegyzést valószínűsített. Így évi 14 ezer bejegyzéssel kalkulálhatunk. Ezzel szemben áll a szerver beszerzésének és folyamatos üzemeltetésének a költsége.
A részletszabályokat tartalmazó törvény egyébként kimondja, hogy a nyilatkozattevőnek költségtérítést kell fizetnie a MOKK részére. A nyilatkozat csak akkor lesz hatályos, ha a költségtérítés a kamara számlájára megérkezik. Internetes, bankkártyás fizetéssel ez nem nagy időveszteség.
− Mint említette, a lízing- és a faktoringszerződéseket is be kell jegyezni a nyilvántartásba. Várhatóan okoz ez problémát az e területeken működő cégeknek?
− A lízingnél a cégek attól félnek, hogy érzékeny üzleti adataikhoz juthatnak hozzá kívülállók, hiszen személyre − cégre − keresve bárki megnézheti a nyilvántartásban, hogy az illető mit és kitől vett lízingbe. Ez hátrányos a lízingbe adónak és a lízingbe vevőnek is. Ezért is lett volna jobb az, ha nem a zálogjogjogosultak és -kötelezettek személye alapján, hanem ahol lehet, a zálogtárgyakat alapul véve jött volna létre a nyilvántartás. A jogszabály elfogadása előtti utolsó pillanatban a jogalkotó megnyitotta annak lehetőségét, hogy dologi alapú nyilvántartás felé lehessen fejleszteni később a rendszert, ha a miniszter azt rendeletben kimondja.
A faktoringgal az a gond, hogy az új Ptk. csak az úgynevezett ál-faktoringot ismeri el faktorálásnak. Idézem a meghatározást: faktoringszerződés alapján a faktor meghatározott pénzösszeg fizetésére, az adós pedig a harmadik személlyel szembeni követelésének a faktorra engedményezésére köteles. Ha az engedményezett követelés esedékességekor a kötelezett nem teljesít, az adós a kapott összeg visszafizetésére és kamat fizetésére, a faktor pedig a követelés visszaengedményezésére köteles. Vagyis ha a faktor − az esedékességekor − nem jut hozzá a "vásárolt" követeléséhez, akkor visszamegy az üzlet. A probléma az, hogy a faktoringszerződések 10 százaléka ilyen, a többségnél "örökre" megvásárolja a faktor a követelést. Így a faktoringszerződéseknek csak kis hányada kerül be a rendszerbe.
− Milyen lesz az elzálogosított gépjárművek nyilvántartása
− Ezeknél meg kell adni az egyedi azonosításra alkalmas adatot, például az alvázszámot. Ha valaki arra kíváncsi, hogy a vételre felkínált autón van-e zálogjog, akkor a − nem ellenőrzött − személyes adatai megadásával beléphet a rendszerbe. Viszont a jármű egyedi azonosító adatát meg kell adnia ahhoz, hogy hozzájusson az információhoz.
Megjegyzem, hogy a kérdező azonosítás nélkül is megtudhatja azt, hogy a jelenlegi ingójelzálog-nyilvántartási rendszerben egy személynek van-e olyan zálogkötelezettsége, amelyet még nem töröltek, illetve az új nyilvántartás tartalmaz-e a zálogkötelezett személyére, továbbá a zálogtárgyra vonatkozó adatot. Az egyedi azonosítás a jóhiszemű harmadik személyekre is terhet ró, mert nem hivatkozhatnak jóhiszeműségükre a kereskedelmi forgalomban vásárolt gépjárművek esetén sem, ha azon zálogjog van. A zálogjog így következetesen és folyamatosan védi a jogosult érdekeit, és ahogy az ingatlan-nyilvántartásban is, úgy itt is ajánlott lesz rákeresni majd a megvásárolandó autóra, hogy van-e rajta zálogteher.
− A nyilvántartás kapcsán felvetődött a csalás lehetősége is. Valószínűsíteni lehet ennek a bekövetkeztét?
− Miután az emberi lelemény kifogyhatatlan, ha csalásról van szó, így csak valószínűsíteni tudom annak néhány módját. Például az uzsorás regisztráltathat hajléktalant, amennyiben az rendelkezik a regisztrációhoz szükséges adatokat tartalmazó dokumentumokkal. Ezt követően a hajléktalan válik zálogjogosulttá.
Másik példa lehet a hitelintézet megfosztása a zálogjogának az érvényesítésétől. A házaspár elválik, majd a férj zálogjogot enged a zálogtárgyon − a tartásdíj biztosítására − a feleségnek. Ez lehet akár egyszeri több millió forint is. Miután a férj nem fizeti a tartásdíjat, a feleség érvényesíti a zálogjogát, amely a kielégítési sorrendben − miután tartásdíjról van szó − megelőzi a hitelintézet zálogjogát. A zálogtárgy pedig családon belül marad.
Nem csalás, de gondot okozhat az, hogy ha a zálogjogosult megkapja − elektronikusan − a zálogkötelezett törlési kérelmét, és arra 30 napon belül nem reagál, akkor a bejegyzés automatikusan törlődik. Ha a kötelezett naponta küld ilyen kérelmet és a jogosult csak egyet nem vesz észre, akkor már kész a baj.
Problémát jelenthet, hogy a jogosultnak az eddigi szerződéses kikötéstől eltérően törvényes joga lesz a zálogtárgy értékesítésére. Miután erre vonatkozóan még semmilyen jogszabálytervezet nem született, itt komoly visszaélésekre lehet számítani, ha a szabályozás nem lesz elég szigorú. Gondoljunk csak bele: a jogosultnak egyetlen érdeke van, hogy követelése és a jogérvényesítés költségei megtérüljenek, és messze nem érdeke, hogy a zálogtárgyat "jó áron" adja el.
− Végül ide kívánkozik a kérdés: meddig üzemelteti a MOKK a jelenlegi ingózálogjog-nyilvántartási rendszert?
− Mondhatnám, hogy az idők végezetéig. Ott vannak például a vagyont terhelő zálogjogok, amelyek sokára járnak le. Az lenne az előnyös, ha a jogalkotó megszabná azt a határidőt, ameddig a régi nyilvántartás bejegyzéseit át kellene jegyezni az új nyilvántartásba. Ez történt a bankhitelt biztosító zálogjogok megszüntetésénél is. A vagyont terhelő zálogjogot mint dologösszességet terhelő zálogjogot lehetne bejegyezni az új rendszerbe, más zálogjogoknak pedig az új Ptk.-ban is van megfelelője.
Szerző: Máriás Judit
