− A rendszerváltást követően felívelő pályára állt a magyar vegyipar, az elmúlt évek válságkörnyezetében azonban rendre csökkent a kibocsátása. Hogyan teljesített az ágazat az elmúlt években?
− A vegyipar azon ágazatok közé tartozik, amelyek sikeresen "élték túl" a tervgazdaságról a piacgazdaságra való átállást, a nagyobb szereplők − de többen a kisebbek közül is − folyamatosan, sok évtizede jelen vannak a piacon. Az átállás természetesen nem volt zökkenőmentes, komoly szerkezeti és technológiai váltáson, illetve privatizáción ment át az iparág, ami nem egy szereplő eltűnését is jelentette. Az igazi bővülés a kétezres évek elejétől következett és egészen a válság kezdetéig tartott. Az itthoni termelés kétharmadát hagyományosan a petrolkémiai ipar, a műanyag-alapanyagok gyártása jelenti. A válság súlyosan érintette persze az ágazatot, különösen 2009 és 2012 volt rendkívül gyenge, de az iparág mindvégig jobban teljesített a nemzetgazdasági és a feldolgozóipari átlagnál is.
Kedvező kilátások
− Idén több cégközlés is megerősítette, hogy javuló tendenciákkal szembesül az ágazat az exportpiacokon. Várhatóan milyen eredményekkel zárja az évet a szektor?
− Az első kilenc hónap adatai szerint a hazai vegyipar a tavalyinál várhatóan jobb évet fog zárni. Rögtön hozzá kell tennünk, hogy a múlt évben a termelés recesszióba fordult, így a mostani kedvező számok egy szerény bázishoz képest alakulnak. A vegyi anyagok és termékek gyártása több mint 7 százalékkal bővült a múlt év azonos időszakához képest, a meghatározó súlyú műanyagalapanyag-gyártás 20,9 százalékkal bővült, de számottevő növekedés mutatkozik a fontosabb ágazatok közül a festékek és bevonóanyagok, a mezőgazdasági vegyi termékek, a tisztítószerek gyártásában is. Az iparág értékesítése ebben az időszakban 1012 milliárd forint volt, amiből közel 600 milliárd forint az exportpiaci értékesítésekből származott − a belföldi értékesítés stagnált, vagyis az exportvezérelt növekedésnek köszönhető az iparág eddigi eredménye. A kisebb cégek árbevételben 20, munkavállalók számában 80 százalékot adnak a szektorban. A szűkebb vegyipar közel 13 ezer embert foglalkoztat jelenleg Magyarországon, nagyjából 250 cég folytat a hivatalos statisztikák szerint ilyen gyártó vagy termelő tevékenységet − az elmúlt években nem változott jelentősen sem a létszám, sem a cégek száma.
− Mindez azt jelenti, hogy túljutott a válságon a magyar vegyipar?
− Erről még korai lenne beszélni, a vegyipari termelés körülményei között pozitív és negatív tényezőket is találhatunk. Az iparág teljesítményének értékét növeli, hogy a piaci kereslet és a termékek realizálható ára mérsékelt szinten áll. A devizában realizált külpiaci értékesítés során a forint jellemzően gyengülő árfolyama növelte a cégek nyereségét, másfelől persze megdrágította az importbeszerzéseket. A belföldi kereslet gyengélkedése mellett a túlszabályozottság is rontja az ágazat teljesítményét, az itthoni szabályok sok esetben szigorúbbak, mint az EU-előírások, illetve számos esetben az uniós rendeletekben előírtak mellett párhuzamosan itthoni eljárásokat is fenntartanak. Mindezek jelentős adminisztratív és ezért pénzügyi terhet jelentenek a vegyiparnak. Az ipar évek óta − különösen az elhúzódó válságra tekintettel − sürgeti az egyszerűbb és átláthatóbb hatósági engedélyezési és ellenőrzési eljárások bevezetését, illetve a hatósági szakértők szakmai felkészültségének javítását. A struktúrák egyszerűsítése helyett azonban mintha a bonyolultabb szervezeti megoldások felé haladna a szabályozás.
Probléma az üzemanyagár
− Az adminisztratív költségeken kívül milyen tényezőkkel szembesül az ágazat?
− A másik problémát a magas energiaárak jelentik − ez egész Európában gond és kétségtelenül veszélyezteti a kontinens cégeinek versenyképességét. Magyarországon ezen felül idén már kétszer is "meglepetés érte" a vegyipart, a lakossági energiafogyasztás terén bevezetett árcsökkentések jegyében ugyanis az év elejétől kizárólag a versenypiacra terelték át a − drágább − zöld áram kötelező átvételét, ami 2,5−4 százalékos energiaköltség-emelkedést jelentett, november elején pedig a rendszerhasználati díj és néhány kapcsolódó tétel emelkedett az ipari fogyasztók számára, ami becsléseink szerint további egy százalékkal növelte a költségeket. Ezek az intézkedések véleményünk szerint a reálgazdaság megerősítését célzó deklarált szándékokkal sem állnak összhangban.
− Hallani nagyobb cégvásárlási, esetleg további beruházási tervekről a piacon?
− A cégeknek nemcsak a régiós versenytársakkal, hanem a nagy nyugat-európai és más nemzetközi gyártókkal is versenyezniük kell. Az itthoni vegyipari export jelentős részben irányul Nyugat-Európába és a közép-európai régió országaiba. Számos nagy volumenben gyártott vegyipari termék vonatkozásában nemzetközi jegyzésárak vannak, amelyeket alapvetően a kereslet-kínálat alakulása határoz meg, a többletköltségeket ezért − illetve az éles verseny miatt − nem lehet elismertetni. A versenyképesség romlása ilyenkor a gyengébb eredményességben jelenhet meg, ami pedig a fejlesztési források csökkenését hozza magával. Több tagvállalatunknál kapacitás- és energiahatékonyságot növelő beruházások vannak folyamatban. Újabb jelentős külföldi befektetésről ugyanakkor jelenleg nincs tudomásunk.
Kulcskérdés a szabályozás
− Milyen irányban látható további fejlődési potenciál?
− A hat éve tartó gazdasági válság körülményei között a vegyipar nem teljesített rosszul. Az idén megvalósult vagy indított beruházások − például a műtrágyaiparban, de különösen a petrolkémiai szegmensben a vegyipari értéklánc bővítésével − ismét tartósan felfelé ívelő pályára állíthatják a szektort. Ehhez természetesen elengedhetetlen a piacok élénkülése és a szabályozási környezet kedvező változása is. Kedvező bejelentésnek tartjuk, hogy a következő uniós költségvetési ciklusban a Magyarország számára rendelkezésre álló uniós és hazai források 60 százalékát közvetlenül gazdaságfejlesztésre kívánja költeni a kormányzat.
Szerző: Leszák Tamás
