Még 2011-ben megszületett a nemzeti vagyonról szóló törvény, amelyben bevezették az úgynevezett átlátható szervezet fogalmát. Erre a fogalomra hivatkoznak különböző, államháztartást szabályozó jogszabályok is, azzal a céllal, hogy állami támogatást csak ilyen, transzparensnek minősülő szervezet kapjon. A cél egyértelműnek tűnik: ne kaphasson olyan szervezet költségvetési támogatást, továbbá társfinanszírozott uniós forrásokból se részesüljön, amelynél feltételezhető, hogy a tulajdonos rejtegeti kilétét, adóoptimalizálás miatt "szakadt külföldre", illetve iktatott be tulajdonosi struktúrájába egzotikus helyen bejegyzett céget, cégeket.
A gyakorlat azonban ennél árnyaltabb képet fest, főleg akkor, ha pontosan megnézzük, mit is takar az átlátható szervezet fogalma. Először is végig kell menni a tulajdonosi lánc tetejéig, és minden olyan társaságot meg kell vizsgálni, amely akár közvetve is legalább 25 százalékos részesedéssel rendelkezik a vizsgált szervezetben. Ezeknek a társaságoknak, szervezeteknek három ismérvnek kell megfelelniük együttesen: meg lehet ismerni a tényleges tulajdonosukat; nem minősülnek ellenőrzött külföldi társaságnak; EU-, EGT-, OECD-tagállamban vagy olyan tagállamban bírnak illetőséggel, amellyel Magyarország adóegyezményt kötött.
Gyakorlati példával szemléltetve látható, hogy a szabályozás széles köröket érinthet: Magyarországon működő, egyesült államokbeli háttérrel rendelkező cég jelentős itthoni foglalkoztatói potenciállal. Az anyacéget tőzsdén jegyzik az Egyesült Államokban, értékpapírjaival nyilvánosan kereskednek. A probléma: a cégstruktúrába belekerült egy bizonyos szigeten bejegyzett társaság (nevezzük "offshore" cégnek), éppen 25 százalékot meghaladóan, amely nyilvánvalóan nem tud megfelelni a fenti három kritérium mindegyikének.
A kritériumok közül az első kettő (megnevezett tényleges tulajdonosok, ellenőrzött külföldi társaság) olyan tényező, amely ellen a társaság tehet lépéseket, az utolsó feltétel viszont már inkább adottság: csak akkor lehet megfelelni a kritériumnak, ha átstrukturálják a cégcsoportot és kiiktatják az ominózus céget a tulajdonosi láncból, illetve áthelyezik megfelelő országba.
Valószínűleg nem lehetett cél, hogy a fenti esetre is vonatkozzon a korlátozás. A problémát nyilvánvalóan az offshore cég jelenléte okozza. És az is nyilvánvaló, hogy nem véletlenül került bele a cégstruktúrába. Viszont a legkevésbé valószínűsíthető, hogy ezzel magyar adót szeretett volna a cégcsoport optimalizálni, a pénzmosás gyanúja pedig egyszerűen feloldható azzal, hogy megnevezik a tényleges tulajdonosokat. Ráadásul azzal, hogy nem ellenőrzött külföldi társaság, még az is kizárható, hogy a társaságban magyar magánszemélyek lennének tulajdonosok (kisebbségi tulajdonost leszámítva), továbbá az is kizárható, hogy a társaság bevételeinek többsége Magyarországról származzon.
A hírhedt SEC-szabályokról pedig ki ne hallott volna: ha az Egyesült Államokban valamely cég részvényeivel szabályozott piacon kereskednek, nem igazán lehet "rosszalkodni". Nyilván azokat a szabályokat más szempontok mentén alakították ki, mint a mi átláthatósági szabályainkat, azonban elgondolkodtató a dolog: valóban szükség van egy olyan tőzsdén jegyzett társaságot egy cégcsoporton belüli átalakulásra késztetni, amely jelentős működő tőkét áramoltat be az országba, jelentős foglalkoztató, átlátható a tulajdonosi szerkezete (mert feltárja az ominózus offshore cég hátterét)?
Az offshore cég használata ugyan kérdéseket vet fel, de valóban zavar bennünket, ha más ország adóját próbálják a cég használatával optimalizálni? Illetve még az sem biztos, hogy ez az eset áll fenn, mert nem is lehet tényként kezelni, hogy adózási okokból jött volna létre. Érthetően érzékenyek a kérdések, és egy esetleges szabályenyhítéssel akár a transzparencia is sérülhet, azonban a jelenlegi szabályok korlátozó természete felvetheti azok átgondolását, finomítását.
Szerző: Gerhát Mihály, szenior menedzser, KPMG
