A szerencsejáték szervezése több európai országban is szigorú feltételekhez kötött, így Ausztriában is. A kilenc osztrák szövetségi tartomány mindegyike legfeljebb három koncessziót adhat játékautomaták működtetésére, vagyis lényegében tilos ilyet üzemeltetni. Különösen kemény szankciókkal kell szembenézniük a játékszervezés szabályait megsértő cégeknek és magánszemélyeknek. Az engedély nélkül üzemeltetett játékgépeket bezúzhatják, az üzemeltetőt pedig akár börtönbüntetésre is ítélhetik.
Több osztrák állampolgár, akik engedély nélkül működtették automatáikat, a bírósághoz fordult a kemény szankciók miatt. A helyi bíróságról az Európai Bíróságra került az ügy, a luxembourgi testületnek pedig arra a kérdésre kell válaszolnia, hogy a nyerőautomaták üzemeltetését megtiltó osztrák szabályok arányosak-e. A bíróság korábbi ítéleteiben elismerte a tagállamok azon jogát, hogy korlátozzák a szerencsejátékokat. Az is fontos szempont azonban, hogy az ilyen korlátozásnak arányban kell lennie az elérni kívánt célokkal. Vagyis a bűnözés elleni küzdelem, a játékosok védelme magyarázható és támogatható, ám a tiltásnak nem lehet kizárólagos célja az állami bevételek növelése. Ausztria − állítják a pereskedő gépüzemeltetők − eddig még nem bizonyította, hogy a bűnözés vagy a játékszenvedély elleni küzdelem sikeressége csak ilyen drasztikus intézkedéssel biztosítható.
Az ügyben a múlt héten született meg a főtanácsnoki indítvány. Ebben részben igazat adott a tagállamnak a főtanácsnok, ugyanakkor bizonyos szankciókat túlzónak tartott. Adott kérdéseket pedig a helyi bíróságoknak kell mérlegelniük és meghozni a döntésüket.
Alapvetően ellentétes a közösségi joggal az a nemzeti szabályozás, amely szerint szerencsejáték szervezésére csak korlátozott számú koncessziójogosultnak van joga, de bizonyos szempontok alapján elfogadható a tiltás. A szóban forgó ügyben a főtanácsnok szerint arányos a tiltás mint eszköz és a köz érdeke, ám azt is hangsúlyozza: a nemzeti bíróság feladata annak meghatározása, hogy teljesültek‑e ezek a szempontok. Azt is megteheti a tagállam a főtanácsnok szerint, hogy a büntetőjogi felelősséget kiterjeszti azokra, akik engedély nélkül üzemeltetnek gépeket, vagyis kijátsszák a tiltást.
Ez azért nem annyira egyértelmű és egyszerű, hiszen az üzemeltetők általában cégek, börtönbüntetéssel azonban csak magánszemélyeket lehet sújtani. Vagyis a büntetőjogi felelősséget kizárólag azokra a személyekre lehet kiterjeszteni, akik tudtak vagy tudhattak volna arról, hogy cselekvésükkel jogsértésben vesznek részt.
Az alkalmazott nem feltétlenül tartozik ebbe a körbe, az ügyvezető és a tulajdonos azonban igen.
A szankció nemcsak a gépek üzemeltetésére, hanem egyéb illegális szerencsejáték‑szolgáltatásokra is vonatkozik, amelyeknél a tét legalább tíz euró, illetve azokra a játékokra, ahol a tétek ennél alacsonyabbak, de összesítetten meghaladják a tíz eurót. Börtönbe nem kerül, de közigazgatási szankció vonatkozik azokra az illegális szerencsejáték‑szolgáltatókra, ahol a tétek tíz eurónál alacsonyabbak.
Az egyetlen, ami a főtanácsnok szerint túlzás az osztrák szabályozásban, az az elkobzott játékautomaták elkobzása és bezúzása. Ez azért problémás, mert ezen a döntésen nem lehet változtatni annak fényében, hogy az üzemeltető milyen fokú szabálytalanságot követett el. A létesítményeket ugyanakkor mérlegelést követően be lehet zárni − véli a főtanácsnok. Az ügyben a következő lépés az ítélet lesz − a bíróság az esetek többségében elfogadja a főtanácsnok indítványát, ám az előzetes vélemény nem köti.
Szerző: F. Szabó Emese
