A rendszerváltozás után mintegy felére esett a magyar élelmiszerek részaránya az értékesítésben, hiszen számtalan importtermék árasztotta el piacunkat. Az utóbbi években ezt a helyzetet nagymértékben súlyosbította, hogy a pénzügyi válság következményeként rendkívül árérzékennyé váltak a fogyasztók. Napjainkra a magyar termékek forgalmának részarányát sikerült mintegy 75 százalékára visszatornázni, ám ez még mindig nem tekinthető elégségesnek − mondta Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter. Az korábban nem volt egyértelmű, hogy mi tekinthető magyar terméknek, mára azonban a bevezetett szabályozásokkal orvosolták ezt a problémát. A magyar termék rendelettel és a hungarikum törvénnyel hozzájárultunk a felelős fogyasztói, feldolgozói és kereskedői magatartás betartásához − fogalmazott a miniszter, aki szerint az elmúlt évek erőfeszítései megtérülni látszanak. A magyar vásárlóknak korábban mindössze 20 százaléka számított tudatos fogyasztónak, mára ez az arány 50 százalékra nőtt. Ezzel párhuzamosan pedig friss felmérések azt mutatják, hogy a magyarok háromnegyede két azonos árú termék közül inkább a magyart vásárolná meg. A szabályozás tehát sikeresnek tekinthető, bár néhány, az asztalnál ülő cégvezető nehezményezte, hogy döntően a hazai alapanyag hiányából fakadóan termékeiket visszaminősítették magyarról hazai vagy hazai feldolgozású termékké. A miniszter szerint ez azt bizonyítja, hogy a rendelet elérte a célját, és a termékjelölések a valóságot tükrözik, hiszen a rögzített három kategória − magyar termék, hazai termék, hazai feldolgozású termék − aszerint tesz különbséget, hogy mennyi hazai alapanyag és hozzáadott érték van az üzletek polcaira kerülő élelmiszerekben. Ezzel kapcsolatban Kardeván Endre, a Vidékfejlesztési Minisztérium élelmiszerlánc-felügyeletért és agrárigazgatásért felelős államtitkára elmondta, hogy ugyan a jelenlegi rendszer szigorúbb, azonban a csomagolásokon feltüntetett védjegyek egyértelmű eligazítást adnak a vevő számára a termékek hazai eredetét illetően. A rendelet életbe lépése előtt 80 százalék fölött volt a magyarnak nevezett termékek aránya a boltokban, mi azt vártuk, hogy mostanra ez 10 százalékra csökken − ehhez képest még mindig 30-40 százalék körül van, igaz, részben azért, mert a szeptember elsejéig gyártott termékek jövő szeptemberig, szavatossági idejük lejártáig a polcokon maradhatnak. Ezután tisztul majd a kép és várhatóan 20-30 százalék közti arányra állunk át.
Végső soron megpróbáltuk feloldani azt az ellentmondást, miszerint a kutatások azt mutatják, hogy a fogyasztók nagy arányban kedvelik a hazánkban előállított termékeket, mégis a tényleges vásárlás során alacsonyabb arányban választják azt a külföldivel szemben − emelte ki Kozák Ákos, a GfK Piackutató Intézet ügyvezető igazgatója, egyben a beszélgetés szakmai moderátora. Az asztalnál ülők mind egyetértettek abban, hogy jelenleg a kulcskérdés az, hogy mikor lesz akkora vásárlóerő, hogy a fogyasztók egy-egy termék kiválasztásánál az áron kívül más szempontokat is − így például, hogy magyar, hazai vagy éppen hazai feldolgozású termékről van-e szó − figyelembe tudjanak venni. A bevezetett három termékkategória átrendeződést eredményez a meglévő termékportfoliókban, és szorosabb együttműködésre, stratégiai megállapodásra ösztönzi az agrárium szereplőit és az élelmiszer-feldolgozókat.
