Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A környezetvédelmi tárca a jelek szerint inkább tartja napirenden az eldobható petpalackokra esetlegesen bevezetendő betétdíj kérdését, mint a palackok miatt erősödő környezeti terhelést, ezzel együtt a lakossági környezettudatosság erősítését. A minap Illés Zoltán környezetügyért felelős államtitkár jelezte, egy esetleges betétdíjrendszer 90 milliárd forint forgalmat generálna (az nem világos, hol), a vissza nem vitt palackok miatt pedig éves szinten 15 milliárd forint hasznot hajtana − vélhetően az állam számára. A rendszer kialakítása ezzel szemben 10 milliárd forintba kerülne − ebből visszaszámolva az első évben összesen 5 milliárd forint lenne a haszon.
Ennyi pénzért a választások előtt 20-30 forinttal nőne a petpalackos termékek ára, sőt, Illés tájékoztatása szerint nem maradnának ki a szórásból a tejfölös-joghurtos dobozok sem. Úgy tudni, erről a kereskedelem szereplőivel nem egyeztettek, holott a visszagyűjtés jelentős terhet róna rájuk, arról nem beszélve, hogy ilyen mértékű drágulás több élelmiszer-kategóriában is fogyasztáscsökkenést okozna. (A kilencvenes években megjelent innovatív eldobható csomagolások jelentősen hozzájárultak például az ásványvíz vagy az üdítőitalok forgalmának növekedéséhez, többek között azért, mert lekerült a háztartások válláról a visszaváltási kényszer. Az más kérdés − állítják hulladékpiaci elemzők −, hogy az eldobott műanyagcsomagolás-hegyekkel kezdeni kell valamit, ám ez nem minisztériumi szintű ügy, sokkal inkább az állami kézben levő hulladékgazdálkodási rendszernek kellene megoldania.)
Németországban központi betétdíjkezelő rendszert alakítottak ki − hívták fel a figyelmet az elemzők. Magyarországon is ilyet kellene kialakítani és már az első évben erősen feltőkésíteni, ugyanis a rendszer így képes lenne azonnal szembenézni a likviditási problémákkal. Az első három-négy évben egyáltalán nem biztos, hogy 15 milliárd forint hasznot hozna az államháztartásnak a szisztéma, ugyanis a betétdíj előtti időszakban a szemétlerakókban felhalmozott műanyag flakon és doboz néhány hónap alatt a visszaváltóknál landolhat, a kibocsátott mennyiség felett 15−25 százalék többlettel megterhelve a központi betétdíjrendszer költségvetését. Vagyis a kibocsátott mennyiségből befolyó összegek nem fedeznék a kiáramlót.
Hosszabb távon azok a palackok is bekerülhetnek a visszaváltási rendszerbe, amelyeket a háztartások nem visznek vissza, hiszen nyilvánvalóan lesznek olyan \"vállalkozók\", akik hulladéklerakókból szedik össze a kidobott csomagolást. Az elemzők szerint Németországban éveket és eurómilliókat fektettek be a lakosság környezettudatosságának erősítésébe, miközben bevezették az úgynevezett palacktörvényt.
