Túl rövid a swaptender

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!

A lapunknak válaszoló hitelintézetek közül egyedül az MKB Bank Zrt. jelezte, hogy az elmúlt hetekben élt a növekedési hitelprogram (nhp) harmadik pillérének számító swaplehetőséggel. A bank szerint az új facilitás által biztosított lehetőség − a kötöttségek, feltételek ellenére − eredményesen járult hozzá devizatranszformációs feladataik folyamatos megoldásához. Azt ugyanakkor a banknál is hozzáteszik, hogy a mostani feltételek mellett nem biztos, hogy jól sikerült a termék piaci feltételeinek kialakítása, hiszen prudenciális okokból a bankoknak időben kell gondoskodniuk pozícióik fedezéséről − ezt a piacok likviditásának, árazásának megtapasztalt szélsőséges változékonysága korábban is megmutatta. Az új devizamegfelelési előírások (dmm), az erre való felkészülés, illetve a folyamatos megfelelés érdekében a bankrendszer komoly erőfeszítéseket tett műveleti oldalon, ami az újonnan meghirdetett MNB-facilitás iránti érdeklődést is szükségszerűen hűtötte.

Általános az a vélemény, hogy többen számoltak volna ezzel pozícióik tervezése során, ha korábban is rendelkezésre állt volna az MNB-swap lehetősége. Ma már − miként azt a K&H Bank Zrt. szakemberei is jelezték − hosszabb futamidőkben gondolkodnak. A K&H-nál mindez azt jelenti, hogy a bank devizafinanszírozást nyújtó swapügyletei anyavállalatával vannak hosszú távra lekötve, azokat nem éri meg rövid távú előnyökért feladni. Az anyabanktól jövő hosszabb hitellel fedezte le magát a Raiffeisen Bank Zrt. is, ezért hiába kedvezőbb az MNB megoldása a piacon elérhető más megoldásokhoz képest, a 3 hónapos ablak nem kelendő. A Citi Magyarország esetében a társaság üzleti stratégiájára épülő működési struktúra nem igényli ennek a megoldásnak az alkalmazását − tájékoztattak a hitelintézetnél.

Mindehhez az MKB szakemberei még hozzáteszik: a rövid lejáratú külföldi adósság jegybank által elvárt csökkentéséhez banki oldalról önmagában nem elegendő azonos összegben visszafizetni egy − valóban sérülékenységet hordozó − rövid lejáratú külföldi bankhitelt, hanem a banknak a teljes futamidő (akár 2,5 év) alatt folyamatosan menedzselnie kell e forrásai spontán rövidüléséből fakadó problémákat is. Ez pedig az időtávot tekintve valóban lehet a bank jövőbeli mozgásterét szűkítő, aránytalanul magas kockázat. Főleg mert a külföldi fogalomkörbe nem csak a pénzügyi intézmények, bankok, hanem a külföldi ügyfelek (magánszemélyek, vállalkozások) betétei, megtakarításai is beletartoznak, amelyek alakulására csak részben, illetve közvetett módon van befolyása a jegybanki feltételeket vállaló hazai banknak. A devizafinanszírozás igénye a mostani hektikus időszakban igencsak változó, s e hullámzás közben az MNB által elvárt devizafinanszírozási pozíció csökkentését a hitelintézetek nem tudják garantálni − emelték ki a K&H-nál, ahol a harmadik pillér bejelentett prolongálásával kapcsolatban kijelentették: önmagában nem az a baj a swaptenderekkel, hogy ne lenne kedvező konstrukció, csak a feltételei nem vállalhatóak felelősséggel. Ugyanakkor a tenderek fenntartása az MKB szerint mindenképpen ár- és piacstabilizáló tényező lehet, amire a hazai bankrendszer pozíciói tervezése során műveleti oldalról a bejelentés szerint 2014 végéig számíthat. A banknál emlékeztettek: már az első jegybanki program meghirdetésekor jelentősen csökkentek a piaci swapspreadek, ez többnyire azóta is fennmaradt, ami a bankrendszer továbbra is jelentős devizatranszformációs igényei mellett költségoldalról sem elhanyagolható eredmény. Miután a jegybankelnök szerint a feltételrendszer bizonyos pontokon még módosulhat, tartja magát a bizakodás, hogy talán az árelőnyt és a támasztott feltételek nemteljesítési kockázatát sikerül közelíteni, s a jelenleg távol tartó merev feltételek enyhülhetnek, ami nemcsak a bankok érdeke, hanem a jegybanknak és az általa elérni kívánt nemzetgazdasági célok teljesülésének is jót tehet.