Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Egyelőre nem sikerült senkinek megcáfolnia azokat az nhp indulásától nyilvános vélekedéseket, amelyek szerint a 2+0,5 százalékban maximált, ügyfelek felé felszámítható banki marzs lényegében csak a top ügyfelek számára tette elérhetővé az olcsó hitelt, mivel a vállalati ügyfelek többsége ennél rosszabb bonitású. (Más kérdés, hogy a pénzintézeti hitelek egy részét úgy válthatták át nhp-s hitelre a bankok, hogy az új konstrukcióval alacsonyabb kamat mellett is magasabb marzsot érvényesíthetnek, mint korábban, amikor a piaci referenciakamatra sokszor csak 100−150 bázispontos felárat tudtak rápakolni.)
Az ugyanakkor tény, hogy a program kiszélesítéséhez mindenképp indokolt lenne a marzsbővítés, hiszen a kisebb, mikro- és kisvállalkozások számára ekkor válna az eddigieknél jobban elérhetővé a termék. Azzal kapcsolatban, hogy milyen szint lenne indokolt, nem túl nagy az általunk megszólaltatott bankok \"szórása\": míg az UniCreditnél 3-4 százalékos banki kamatfelárat tartanának indokoltnak, addig Boldis Zoltán, az MKB Bank speciális vállalati termékekért felelős igazgatója úgy véli, 4-4,5 százalék már jelentősen bővítené a hitelintézetek mozgásterét, ami nagymértékben szélesíthetné a kisebb vállalkozások részvételét. A köztes véleményt megfogalmazó Huszár Róbert K&H-üzletágvezető szerint a jelenleg ennél a körnél alkalmazott 3,5−4,5 százalékos felár a versenyt is sokkal jobban élénkítené, hiszen a bankoknak is szélesebb lehetősége nyílna arra, hogy a konkurensek ajánlata alá menjenek, ha meg akarják szerezni partnernek az adott kkv-t. A fentiekhez egy praktikus javaslattal csatlakozik Hegedűs Éva, a Gránit Bank alelnök-vezérigazgatója, aki azt szeretné elérni, hogy a garanciaintézményeknek fizetendő díjakat a marzstól függetlenül, külön lehessen felszámolni.
Érdekesen megoszlott ugyanakkor a banki közvélemény azzal kapcsolatban, vajon kell-e tartania magát az MNB-nek a 0 százalékon nyújtott refinanszírozási forráshoz. Egyes vélekedések szerint a pilot projekt sikere után a jegybank − főleg, ha az időbeli kiszélesítésről is döntés születik − már csak Brüsszel miatt sem teheti meg, hogy nem kér pénzt a nyújtott forrásért. Miután azonban a jegybankban fekvő pénz eddig is viszonylag visszafogottan fialt az MNB-nek, sokak szerint akár 1−1,5 százalékon kihelyezett kölcsönön is eredményt tudna felmutatni a bank, ami \"legalizálná\" a programot.
Takács Zoltán, a Budapest Bank értékesítési vezetője szerint ugyan látható, hogy a kedvező jegybanki forrás számos cégnek lendületet adott, de szerinte a refinanszírozási kamat emelése a jelenlegi 3,8 százalékos jegybanki alapkamat mellett már kisebb vonzerőt jelenthet a vállalkozásoknak. Hasonló véleményt fogalmazott meg Hegedűs Éva is, aki magasabb kamatszinten lényegesen kisebb keresletet valószínűsít.
Köztes véleményen van Boldis Zoltán és Huszár Róbert. Szerintük elképzelhető egy nullától eltérő mértékű refinanszírozású kamatú konstrukció, azt azonban látni kell, hogy ahhoz, hogy az versenyképes lehessen, értelemszerűen a refinanszírozási kamatot a piaci kamatok alá kell árazni. Ez 1-2 százalékos mértéket tűrne el, ám Boldis figyelmeztet: az árazásnál figyelembe kell venni, hogy a piacon ilyen konstrukciók már elég széles körben elérhetők különféle hitelcélokra/futamidőkre (Eximbank, EIB, MFB, MV Zrt. különböző programjai), vagyis a refinanszírozási kamat megjelenésével az nhp II. már egy több termékkel versenyző konstrukció lehet. Ugyanakkor a sikerességét az egyéb feltételek (rugalmasság, adminisztráció, célszegmens stb.) dönthetik el − ebben a tekintetben egyelőre az nhp vezet.
