A 2010-ben kezdődött gazdaságpolitikai irányváltás, a nem ortodox kísérlet − amelyre tér és igény is volt a válság miatt − ellentmondásos eredményeket hozott. Csakhogy miközben néhány magyar makromutató a régió átlagához hasonlóan alakult, a gazdaság tartósan stagnálás közeli helyzetbe került, az ország társadalmi, szociális, gazdasági problémái közép- és hosszú távon nem kezelhetőek − állapította meg Surányi György, az Intesa Sanpaolo-bankcsoport felügyelőbizottságának elnöke a Joint Venture Szövetség (JVSZ) konferenciáján.
A növekedés belső motorjai teljesen lefulladtak, 2008 óta csak a nettó export teljesít, a régióhoz képest kiugróan rossz a beruházási ráta. Eközben viszont jelentősen javult a külső egyensúly, ezzel együtt a magyar teljes külső adósság továbbra is a legmagasabb a régióban. Az államháztartás helyzete 2011-ben csak látszólag javult. A teljes magyar államadósság az utóbbi 3 évben valójában stagnált, főleg a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások elégetése miatt − mondta Surányi.
A 2010-ben hatalomra került új kormány nem kapott lehetőséget a költségvetési lazításra, ám a nyugdíjpénztári vagyon révén ezt mégis megoldotta. Csakhogy a kétévnyi lazítás − ma már jól látszik − nem igazolta a gazdaságpolitikai döntéshozók feltevéseit − mondta a volt MNB-elnök, aki szerint mindez előre látható volt. A fő elemek közül az egykulcsos szja ugyanis csak a magas jövedelműek keresletét emelte, és ehhez hasonló hatású volt a családi adókedvezmény is, míg a társasági adó szelektív csökkentése nem stimulálta a cégeket. Az így kiesett pénzt pedig azóta is \"kergeti\" a költségvetés, emiatt állandó megszorítási kényszerben van a kormány. Ezt jelzi, hogy az igazi megszorítás először 2012-ben jött el.
Csak látszólag volt restriktív a monetáris politika, amely összességében inkább erősítette, mint tompította a magyar gazdaság növekedését − értékelt Surányi. A magyar gazdaság 30-35 százalékos reálfelértékelődést szenvedett el 2001 és 2009 között. Véleménye szerint az MNB \"félszívvel\" reagált a válságra, a nem konvencionális eszközökkel későn avatkozott be és csak kis mennyiségben lépett. A fő probléma az volt, hogy a jegybank nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy ötödik éve folyamatosan csökken a hitelek állománya − hangzik a kritika.
Olyan évtized után vagyunk, amikor a magyar gazdaság távolabb került attól a céljától, hogy közeledjen a legfejlettebb, valamint a visegrádi országokhoz egyaránt − állapította meg az MNB volt első embere. Véleménye szerint a tavaly nyár óta tartó kamatcsökkentés \"teljesen vállalható\" volt, sőt mivel a reálkamatszintek ugyanott vannak, ahol egy éve, nem is jelent lazítást. A mára kialakult alacsony inflációs szint azonban szerinte nem tartható, mivel nem organikusan jött létre. Ráadásul a meglepetés-dezinfláció kedvezőtlen mellékhatásai közé tartozik, hogy ugrásszerűen nőtt az állampapírok reálkamata. Az MNB növekedési hitelprogramja (nhp) önmagában \"rendjén van\", csakhogy jórészt a meglévő hitelek kiváltására megy, azaz nem járul hozzá a GDP növekedéséhez, valamint magasabb, 4-5 százalékos kamattal hasznosabb és a büdzsé számára olcsóbb volna, sőt Surányi szerint az nhp folytatása vagy egy újabb köre segíthetné a nagyvállalatokat és a lakossági lakásberuházásokat is.
