Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Érdekes helyzetet teremtett az MNB devizahitelezéssel kapcsolatos cikksorozatának első két eleme − mert miközben többen vélik úgy, hogy a bankok elleni indulatok felkorbácsolására alkalmas anyagok jelennek meg az MNB honlapján, a szakmai anyag egy sor kérdésben elsőként nyíltan szembemegy az immár a politika által is használt, a devizahitelek jogszerűségét megkérdőjelező véleményekkel.
A jegybank alelnöke és ügyvezető igazgatója által jegyzett második cikk egyszer és mindenkorra lezárja azt a vitát, hogy volt-e deviza a deviza alapú hitelek mögött akkor, amikor arról ír, hogy \"a bankok a deviza alapú (ezért devizaként nyilvántartott) hiteleiket devizaforrásból vagy forintforrás és swap ügylet segítségével (ami a forintforrást cserélte devizaforrásra) finanszírozták\". A pénteki anyag alapján ugyancsak megdől a \"hibás termék\" vélekedés: a jegybanki vezetők szerint ugyanis a deviza alapú jelzáloghitel-szerződések egyfajta erőfölényt biztosítottak a bankoknak, mivel ők a futamidő alatt egyoldalúan tudták változtatni a kamatokat és a különböző díjakat.
Az anyag szerint ugyanakkor az egyoldalú kamatemeléseknek elejét lehetett volna venni korábban egy olyan szabályozással, mint a parlament által elfogadott 2011. évi CXLVIII. törvény, amely előírja, hogy az új hiteleknek referenciakamathoz kötöttnek kell lennie a futamidő alatt nem módosítható, fix felár alkalmazásával. A fentiek nyomán − ha teljes mértékben elfogadjuk a vitaanyag nézeteit − legfeljebb a szabályozás tehető felelőssé a \"hibás termékekért\", hiszen a bankok azon feltételek mentén működtek, amelyeket nekik a szabályozók előírtak.
Az egyoldalú kamatemelések, a válság előtti 6-7 százalékról 8-9 százalékra emelkedő átlagos thm-mutatók az MNB összegzése szerint − azon túl, hogy csak 20 százalékban tehetők felelőssé az elszállt törlesztőrészletekért − évente mintegy 55−70 milliárd forint többletbevételt jelentettek a bankoknak 2008 ősze óta, vagyis az anyag azt sugallja, hogy a bankrendszer 2012 végéig legfeljebb 300 milliárd forinttal gazdagodott − nem jogtalanul, csak érdemtelenül.
