Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Szakmai körökben megkérdőjelezik Pálffy Istvánnak, a KDNP frakcióvezető-helyettesének elmúlt napokban tett bejelentését, mely szerint 90 százalékban már kész lenne a magáncsődként jellemzett családi csődvédelemről szóló törvényjavaslat − ettől még elérhető, hogy a jogszabályt az ősszel beterjesszék a parlamentnek, ugyanakkor a jogszabály jövő januári életbelépésével úgyszintén gondok lehetnek.
Sokak szerint önmagában is csúszást jelent, hogy a politikus jelezte: az új intézményt összhangba kell hoznia a kormányzatnak a devizahitelesek megmentése érdekében hozott egyéb intézkedéseivel, a végtörlesztéssel, az árfolyamgáttal és az eszközkezelő működtetésével. A magáncsődöt oly módon kell bevezetni, hogy az a devizahitelek tervezett kivezetése, forintosítása esetén alkalmazható legyen. Vagyis az egyik lépéssel meg kell várni a másikat − fejtette ki a frakciószóvivő, ami azt jelenti, hogy a jogalkotók mindenképp megvárják, mire is jut az NGM a Bankszövetséggel és a civil szervezetekkel folytatott tárgyalásain. Ennek végső határideje Varga Mihály miniszter szerint az adótörvények szeptember végi beterjesztése − bár a hírek arról szólnak, hogy az e héten lebonyolítandó soros NGM−Bankszövetség tárgyaláson első körben végre nemcsak elvekről, hanem konkrét javaslatokról is vitáznak majd a felek a devizaadós-mentés kapcsán.
A devizaadós-mentés teljes feltételrendszerével történő összehangoláson túl sokkal komolyabb problémát jelent a szakemberek szerint annak a körnek a felállítása, betanítása, amelyik a tervek szerint segíti, támogatja, illetve (mert ez is fontos) el is számoltatja majd a magáncsőd eljárás alá került adósokat, akik − fontos hangsúlyozni − nem pusztán banki, hanem közüzemi tartozásaik miatt is bekerülhetnek a rendszerbe. Ezen pénzügyi biztosok kiléte ugyanis egyelőre teljességgel bizonytalan, s a velük szemben felállított szakmai követelményekről semmit sem lehet tudni. Miután többezres nagyságrendben kerülnének be a rendszerbe családok, egyelőre nem tudható, kire bízná a feladatot a kormányzat, hogy aktívan segítsék az érintett családokat annak a pénzügyi törlesztési tervnek az összeállításában és maradéktalan, fegyelmezett végrehajtásában, amely alapfeltétele a tartozások későbbi leírásának. Sokak szerint a pénzügyi biztosok kijelölése önmagában nem elegendő, megfelelő képzést is biztosítani kell számukra, hogy egyöntetűen alkalmazzák a jogszabályi lehetőségeket és mind a bajbajutottak, mind a hitelezők számára elfogadható megoldásra törekedjenek. A feladat messze túlmutat a jelenlegi végrehajtói munkán, így aligha lehet a végrehajtókra alapozni ennek a feladatnak a megoldását. Jogászok véleménye szerint a felkészülésre kevés lesz a törvény elfogadását követő szűk negyedév − ha túl gyorsan engedik a piacra a megoldást, számos ponton utólagosan kényszerülhetnek majd az illetékesek módosítani a szabályokon, ami az egész rendszer alapjait tépázhatja meg, hiszen a magáncsőd a felek közötti teljes bizalomra épül.
A magáncsődeljárás − miként arról már többször írtunk − akkor indulna meg, ha a bankkal (egyéb szolgáltatóval) kötött megállapodás nem jön létre vagy az adós a megállapodásban foglaltakat nem tudja teljesíteni. A magáncsődbe \"menekülő\" esetében az eljárás megindítása már nem függne a hitelező beleegyezésétől. Az eljárás során az adós vagyona, valamint jövedelme alapján pénzügyi törlesztési terv készülne, amely rendelkezne arról, hogy az adós értékesíthető vagyonának eladásából származó összeget és a jövedelmet milyen arányban kell létfenntartásra, lakhatásra és az adósság csökkentésére fordítani. Ha az adós ezt a feltételrendszert nem teljesíti, kikerül az eljárás alól, ha viszont a több évig tartó szigorú procedúrát végigcsinálja, mentesül a fennmaradó adósságtól.
Miként arról korábban már írtunk (Napi Gazdaság, 2013. május 29.), az MNB a törlesztésen belül prioritást adna a jelzáloghitelek törlesztésének. Itt azonban csak a 100 százalékos hitelfedezeti (LTV) szintig élne a prioritás, az olyan esetekben (devizahitel-tartozás), ahol a banki követelés összege meghaladja a fedezett ingatlan értékét, a fennmaradó tartozás az adós többi fedezetlen követeléséhez íródna. Ezen, fedezetlen tartozások törlesztését csak akkor és olyan mértékben kellene teljesíteni, amennyiben ezt az adós jövedelme − a létfenntartási, lakásfenntartási és egyéb kötelező költségek levonása és a prioritást élvező jelzáloghitel törlesztése után − még lehetővé teszi. Mindez nem jelenti azt, hogy a fedezetlen tartozások esetében ne kellene törekedni a követelés mind nagyobb arányú kiegyenlítésére, hiszen a cél mind a fedezett, mind a fedezetlen adósság minél teljesebb részének törlesztése, így a fedezetlen adósságot (pontosabban az abból a magáncsődeljárás végén még fennálló részt) csak az eljárás végén engednék el. Ami a fedezett tartozásrészt illeti: a jegybanki javaslat választást kínál az ügyfélnek: vállalja a fedezett tőkerész teljes összegének visszafizetését és így megtartja lakását, vagy lemond a lakásról s így vállalja az árverezést (egyben a számára esetleg többletköltséget hozó elszámolást). Változatlanul komoly kérdés − és tovább növeli a jövőben kijelölendő pénzügyi biztosok kiválasztásának, oktatásának fontosságát −, hogy az eljárásba bekerülők esetében mennyire lehet majd az eltitkolt (nem bejelentett, s így a közteherviselés révén nem kimutatható) jövedelmet is beszámolni a törlesztési tervbe. Ha ugyanis valóban csak a hivatalos jövedelmet számítanák be, a hitelezői igények minimális kielégítésére is alig lenne mód. Ez azzal a veszéllyel járhat, hogy a hazai magáncsőd esetében a politikai akaratnál sokkal többször fordulhat elő olyan eset, amikor magának a csődeljárásnak a megindulásához is az szükségeltetik, hogy a legfőbb (egyetlen) vagyontárgy, a lakás értékesítésével biztosítsák majd a hitelezők követeléseinek legalább részleges megtérülését.
