Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A 2014−2020-as uniós forráselosztást koordináló intézményrendszer átszervezéséből valószínűleg nem marad ki a 2011-ben felállított, de csak tavaly óta működő Nemzeti Tervezési Hivatal (NTH). A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) szervezetén belül működő intézmény konkrét gazdaságpolitikai szerepéről egyelőre keveset tudni. A mintegy száz munkatárssal és évi 1,2 milliárd forintos költségvetéssel működő, gazdasági tervezésért felelős intézménynek feltételezhetően az uniós forráselosztással kapcsolatban lesz majd komoly feladata.
Nagyobb szerep az NTH-nak
Az NGM-en belül külön szakállamtitkárságot hoztak létre, a tervezési koordinációs államtitkárságot, ez alá került az NTH, amelynek egyik legfontosabb feladata az uniós támogatási (operatív) programok hazai igényeknek megfelelő kialakítása. A hivatal elsősorban hosszú távú hatásvizsgálatokat készít uniós fejlesztési programokkal, régiós fejlesztésekkel és területrendezéssel kapcsolatos iparági területeken, amelyek a kormány fejlesztéspolitikájának kiemelt stratégiai területeit érintik.
Az NTH megerősödéséből fakadó intézményi feszültségek könnyen túlnyúlhatnak a minisztérium falain, tavaly óta az államigazgatás legmagasabb szintjén zajlik ugyanis az uniós forráselosztásért felelős intézményrendszer radikális átalakítása. Az már valószínűsíthető, hogy a nagy kárvallott a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) alá tartozó Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) − eddig ez felelt a kormány fejlesztéspolitikai céljainak kidolgozásáért, a fejlesztési tervek készítéséért és végrehajtásáért. Az NFÜ tavaly mintegy 9 milliárd forintból gazdálkodott és lényegében egymaga felügyelte az idén záruló hétéves ciklusban Magyarországnak szánt 8200 milliárd forintnyi uniós forrás elosztását.
Működési zavarok
Az intézmény működését sok kritika érte − tavaly Orbán Viktor részéről is −, amióta a kormányváltást követő masszív átszervezés nyomán lelassultak a forráslehívások. Decemberben született egy kormányhatározat, amely teljesen új intézményi struktúrába készült áthelyezni az uniós pénzek elosztását. Az akkori tervek szerint a végrehajtás magasabb szintre került volna a Miniszterelnökségen belül felállított Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottsághoz, míg az operatív programok kialakítása − a szakmai irányítói döntéshozatal − átkerült volna az ágazatokért felelős államtitkárságokhoz. A végrehajtás decentralizálásáról Csepreghy Nándor, az NFM kiemelt fejlesztési programokért felelős helyettes államtitkára korábban azt nyilatkozta lapunknak, hogy a szaktárcák bevonásával a szakpolitikai tudás erősebben jelenhetne meg a döntéshozatalban (Napi Gazdaság, 2013. január 17).
Mindennek ellenére nem sok minden történt az átalakítás terén, aminek több oka is lehet, például hogy a fejlesztéspolitika decentralizálását legerősebben támogató Matolcsy György időközben átigazolt az MNB-be. A helyét az NGM-ben átvevő Varga Mihályról pedig köztudott, hogy inkább a költségvetési politikáért rajong, semmint a hosszú távú fejlesztéspolitikai tervekért.
Intézményi feszültségek
A mostani uniós költségvetési ciklusban 15 operatív programon keresztül lehetett uniós pályázati pénzeket kiosztani, ám a támogatások nagyjából 60 százaléka a gazdaságfejlesztési operatív program alá tartozott, amelynek felosztása a két nagy minisztériumi háttérintézmény között még nem zárult le.
A decemberi kormányülésen amúgy nemcsak a magasabb (miniszterelnökségi) szintű koordinációról döntöttek, hanem arról is, hogy a következő uniós keretből lehívható forrásokat kevesebb terület között osztják szét. Kevesebb pénz juthat például humánerőforrás-fejlesztésre és infrastrukturális beruházásokra, viszont több a gazdaságfejlesztésre. Vagyis a Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság az operatív támogatási rendszer további koncentrációját favorizálja, ami az elosztási feladatokért harcoló intézmények közötti feszültséget élezheti.
Az NFM-et képviselő Csepreghy korábban arról is beszélt, hogy a jelenlegi NFÜ-központú struktúra 2015-ig fennmarad, ugyanis a mostani pályázati keret kifizetései eddig tartanak, ráadásul egy új intézmény brüsszeli akkreditálása rengeteg időbe és pénzbe kerülne, ami a ciklus végére összpontosító nagyobb kifizetéseket hátráltathatja. A kettős struktúra tehát a következő két évben párhuzamosan működne, ha a valós irányítói feladatokat, például a következő ciklus gazdaságfejlesztési operatív programját megkapná az NTH.
