Az ír Waterford Crystal cég azzal a feltétellel foglalkoztatta alkalmazottait, hogy azoknak be kellett lépniük a vállalati nyugdíjpénztárba. A befizetésekből garantálta a pénztár azt, hogy az állami alapnyugdíj kétharmadát kapják kiegészítésképpen, ha nyugdíjba vonulnak. A cég csődbe ment, és a szakértői vélemény szerint a járandóság 18−28 százalékára jutott csak fedezet a csődvagyonból.
Vagy egy tucat alkalmazott a bírósághoz fordult azzal, hogy Írország nem ültette át megfelelően a belső jogába azt az uniós irányelvet, amely kimondja: a tagállamok biztosítják, hogy a szakmai és szakmaközi kiegészítő ellátórendszerek által az öregkori ellátásra vonatkozó − jövőbeli − jogosultságokra megteszik a szükséges intézkedéseket a munkaadó fizetésképtelensége esetére is.
Az ottani legfelsőbb bíróság előzetes döntéshozatalt kért az Európai Bíróságtól arra, hogy az uniós irányelv szerint a kiegészítő nyugdíjat is garantálnia kell-e az államnak. A válasz igen volt, és a bíróság megállapította, hogy ezt Írország elmulasztotta. Ez független attól, hogy az állam a kötelező állami nyugdíjat garantálja. Egy másik fontos megállapítás az ítéletből: az érintett tagállam gazdasági helyzete nem képez olyan kivételes körülményt, ami indokolhatja a munkavállalók érdekei védelmének alacsonyabb szintjét azon nyugellátásokhoz való jogaikra, amelyeket valamely szakmai kiegészítő nyugdíjrendszer alapján szereztek. A bíróság korábbi ítélete szerint az ilyen járandóság több mint 49 százalékát meg kell kapniuk az alkalmazottaknak.
