Elvi jelentősége van annak, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága első fokon úgy ítélte: Magyarország megsértette a tulajdonhoz való jogot a 98 százalékos végkielégítés-adóval. Több tucat eljárás közül ez az első ítélet, amely a már folyamatban lévő beadványokra biztosan hatással lesz, automatikusan azonban nem következik ebből semmi. A panaszos harminc évig dolgozott a Külügyminisztériumban, majd 2011-ben elbocsátották. Végkielégítése összesen csaknem hatmillió forint volt − tízhavi bér járt neki −, ebből pedig a 3,5 millió forint feletti rész után kellett 98 százalékos adót fizetnie. A panaszosnak több kifogása is volt, egyrészt a tulajdonhoz való jogát sértette a padlássöprés jellegű elvonás, ami ellen nem is lehetett jogorvoslattal élni, másrészt diszkriminatívnak ítélte, hogy a sarc csak a közszféra dolgozóira érvényes, harmadrészt pedig jó hírneve csorbát szenvedett. A törvény indoklása szerint ugyanis a magas végkielégítés erkölcstelen.
A bíróság a tulajdonhoz való jog megsértését és a jogorvoslat hiányát tartotta megalapozottnak, amiért kártérítést ítélt meg. A diszkrimináció tárgyában újabb kártérítésről nem döntött, a jó hírnévre vonatkozó panaszt pedig elutasította. Az indoklás szerint a végkielégítés természeténél fogva olyan juttatás, amelyért az alkalmazott megdolgozott, a túlzott mértékű elvonás pedig nem fogadható el.
A döntés nem érinti közvetlenül valamennyi esetet, vagyis a törvényt elvileg nem kell megsemmisíteni vagy visszavonni. A Nemzetgazdasági Minisztérium közleményt adott ki. A tárcának három hónapja van fellebbezni az ítélet ellen. Ha nem teszi meg, s az ítélet jogerőssé válik, az államnak elvileg ki kell fizetnie a kártérítést, ám valójában erre nem kötelezi senki.
