Gyorsulhat az unió 2011-ben indult, a banktitok feloldásáról szóló irányelvének életbe léptetése. A két éve elfogadott jogszabály azt tűzte ki célul, hogy apránként az uniós tagállamok számára kötelezővé teszi az automatikus információátadást a külföldi magánszemélyek adatairól, fellépve ezzel az adóelkerülés, jövedelemeltitkolás ellen.
A cél az, hogy egy tagállam automatikusan tudomást szerezzen arról, ha állampolgára más tagállamban adott jogcímen jövedelmet szerez. Ezzel transzparensebbé válik a rendszer, s nehezebb lesz a szomszédos államba vinni az adott esetben le nem adózott jövedelmet. A folyamat első lépéseként az idén januárban kellett a tagállamoknak saját jogszabályt alkotni az információ átadásának gyakorlati megvalósításáról. Ezt Magyarország is megtette. A szabályozás 2015-től fordul élesbe a tervek szerint. Egyelőre ötféle jövedelemtípust érint majd az adatszolgáltatás, ezek a munkaviszonyból származó jövedelem, a vezető tisztségviselő tiszteletdíja, a nyugdíj, az ingatlannal kapcsolatban szerzett jövedelmek és az életbiztosítások révén keletkező olyan bevétel, amelyről más formában nem áll rendelkezésre információ. A végső cél további három jövedelemtípus bevonása, mégpedig az osztalékból származó jövedelem, a tőkenyereség és a jogdíj.
Utóbbi hármas csak 2017 után kerül napirendre a tervek szerint − pontosabban akkor tervezik megalkotni az erre vonatkozó szabályozást, ami a gyakorlatban akár 2020-ig is elhúzhatja a hatályba lépést. Az unió igyekszik ezen a folyamaton gyorsítani. Ennek oka többek között a közelmúlt eseményeiben keresendő. A ciprusi események − az ismeretlen eredetű vagyonok felhalmozása majd idő előtti eltüntetése − arra sarkallják az uniót, hogy ne pazaroljon túl sok időt a tervezgetésre. A fő célpont itt többek között Ausztria, amely szinte egyedüliként az unióban különösen szigorúan veszi a banktitok kezelését és még kérésre sem szívesen ad ki adatokat. Az ország annak idején nem kívánt csatlakozni az úgynevezett kamatmegtakarítási irányelvhez, amely automatikus adatátadást is magában foglalt, helyette a magánszemélyek választhatták az anonim forrásadóztatást is. Vagyis a megtakarító személye ismeretlen marad, a rezidens tagállam azonban a hozam 35 százalékának a 75 százalékát kitevő forrásadót kap 2011-től.
Luxemburg sokkal határozottabb a kérdésben, a hercegség egyértelműen csatlakozni szeretne az automatikus adatátadás rendszeréhez. Ausztria számára dilemmát jelent, hogy ha ragaszkodik a titoktartáshoz, a mostani közhangulatban könnyen megkaphatja az adóelkerülők támogatója címkét, ami igencsak rossz fényt vetne rá. Ugyanakkor az adatok kiadása rontaná a pozícióit, hiszen ebben az esetben már nem nagyon érné meg itt elhelyezni a vagyonokat, s ezzel az adóparadicsomok malmára hajtaná a vizet.
Az unió ezzel kapcsolatban arra mutat rá, hogy a konkurensként említett államok − például a Man-szigetek, Jersey-szigetek − beleegyeztek abba, hogy kérésre kiadnak kamatjövedelemmel kapcsolatos adatokat. Vagyis jelentős hátrányt így Ausztria sem szenvedne. A részletek kidolgozása persze nem lesz egyszerű, hiszen a tagállamok eltérően is meghatározhatják az adott jövedelem típusát vagy alapját.
Reuters
