Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az új munka törvénykönyvéhez igazított építőipari ágazati kollektív szerződést (ÉÁKSZ) február végén írta alá munkáltatói oldalról az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ), munkavállalói oldalról pedig az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége (ÉFÉDOSZSZ). Mint azt Tolnay Tibor ÉVOSZ-elnök lapunknak kifejtette, a megállapodás különösebb vita nélkül született meg: a szakszervezetek tisztában vannak az ágazat helyzetével, nem léptek fel irreális követelésekkel.
Az ÉÁKSZ-t először 2005-ben kötötték meg, utoljára 2009-ben módosították. Az új szerződés az ágazat összes neuralgikus kérdésére kitér, beleértve a munkahely, az éves munkaidőkeret meghatározását, a túlóra mértékét, a szabadság kiadását, a kirendelést vagy a munkaerő-kölcsönzés lehetőségét. A módosítás több ponton megengedőbb a munkavállaló javára, mint az új munkatörvénykönyv, például változó munkahely helyett előírja annak pontos meghatározását, emellett tíz szabadságnappal rendelkezik szabadon, szemben a törvényben megszabott héttel.
A rendkívüli munkavégzési lehetőséget az új munkatörvénykönyv évi 250 órában szabja meg, de lehetővé teszi az eltérő szabályozást, így az ÉÁKSZ évi 300 órát engedélyez. A munkáltató kártérítési felelősségéről szólva kimondja, a munkaadónak írásban kell felhívnia a munkavállaló figyelmét a kártérítési igénye beterjesztésére a megfelelő dokumentumokkal alátámasztva. A csoportos leépítés kapcsán az ÉÁKSZ az új munkatörvénykönyvvel egyezően fogalmaz, miszerint több telephely esetén a létszámot telephelyenként kell megállapítani.
A kollektív szerződés melléklete az ágazati bértarifa-táblázat, ez a teljes munkaidőben foglakoztatott segéd- és betanított munkások minimális alapbérét 98 ezer, a középfokú végzettségűekét 114 ezer forintban határozza meg. A rezsióradíj számítási alapja az ágazati bértarifa-megállapodásban szereplő szakmunkásbér.
