Az Alkotmánybíróság (Ab) a minap hozott határozatában visszadobta az egyházügyi törvény módosítását, amely végül 31-re korlátozta az elismert egyházak számát. A kormány célja az volt, hogy az úgynevezett bizniszegyházakat kizárja a kedvező adózás és az egyszázalékos szja-felajánlások felhasználói köréből. Ezzel önmagában az Ab-nek nem is volt problémája, azt azonban kifogásolták, hogy milyen módszert választott a kormány. Ezek szerint az egyházak jogállásáról nem dönthet az Országgyűlés, csak a bíróság, és a döntésnek objektívnek kell lennie. Alapvető követelmény a jogorvoslat helye is − ez jelenleg nem megoldott, a kormánytöbbség annak a szervezetnek ad egyházi státust, amelyik neki szimpatikus.
Az Ab döntése alapján a 2011-es törvény által diszkriminált egyházak jogállását visszamenőleg rendezni kell. A visszamenőleges döntés természetes, kérdés, mennyiben állítható helyre az eredeti állapot, hiszen nem csupán az elnevezésről van szó, hanem arról is, mely szervezet élte egyáltalán túl a kiűzetést. Azt persze fel lehet vetni, hogy egy megfelelő háttérrel rendelkező egyháznak fenn kellett tudni maradnia, az is tény, hogy több szervezet valójában egyesületi munkát végzett − például cigány gyerekek oktatását és nevelését vállalta fel − és erre használta az egyházi státus nyújtotta kedvezményeket. Kérdés azonban, jobb-e most, hogy az ilyen szervezetek megszűntek.
A kormány most az alaptörvénybe tervezi beleírni az egyházi státusra vonatkozó szabályozást − vagyis úgy jár el, mint más, neki nem tetsző Ab-döntések esetében −, és az eredeti szöveget csempészi vissza; ez esetben az Ab sem tehet semmit a szabályozás ellen. Az is igaz viszont, hogy a választási regisztrációval kapcsolatban is először ezt helyezték kilátásba fideszes politikusok, mégsem lett belőle semmi.
