A kínai piacok, kereskedelmi egységek, elosztóhelyek működésében több szempontból is kódolt az adócsalás. A nagybani (elosztók) szereplőinek jellemzően eszük ágában sincs adózással foglalkozni, emiatt a kiskereskedők sem lehetnek patyolattiszták. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal napi, heti rendszerességgel tart ellenőrzéseket a távol-keleti piacokon, nagy- és kiskereskedelmi egységekben. A közép-magyarországi régió tavaly ezres nagyságrendű vizsgálatot tartott, ebből csak decemberben kétszázat. A többnyire nyugta- és számlaadást, foglalkoztatottak bejelentését, ismeretlen eredetű áruk forgalmazását érintő \"szabálytalanságok\" mögött sokszor bűncselekmény húzódik.
A hatóság tapasztalatai szerint az áru sokszor eleve csalással kerül az országba. A termékek olyan cégeken keresztül érkeznek, amelyek nem fizetik be az áfát az áru után, vagyis az feketén kerül a kiskereskedelembe. Az adásvétel azonnali és készpénzes − ha a társaságokat az áfa befizetése sem érdekli, valószínűleg az sem hatja majd meg őket, hogy 1,5 millió forint felett nem lehet készpénzes ügyletet végrehajtani.
A kizárólag erre a célra létrejött társaságokat akár havi, kétheti rotációban alapítják kínai állampolgárok, vagyis mire a hatóság utolérné őket, a következő fuvar már egy új, vegytiszta cégen át érkezik meg. Nem lehet védekezni a cégalapítási szabályokkal, hiszen a cégek tulajdonosai, ügyvezetői mind feddhetetlenek − a személyek folyamatosan cserélődnek, hiszen egy idő után már nem lehetséges a cégalapítás, a hatóság ugyanis cégbedöntőknek már nem ad lehetőséget.
Jellemzően az ügyletek résztvevői egy családból, ismerősi körből állnak, általában 50-100 fős csoportot alkotva. Jellemző, hogy az azonos tájegységről érkezettek összetartanak, egymás között üzletelnek. Az üzlet áfaelkerüléssel indul, innen azonban már a kiskereskedő is lépéskényszerben van. Ha akarná sem tudná igazolni áruja eredetét, így kénytelen ő is feketén vagy szürkén értékesíteni. Ebben a körben a hatóság tapasztalatai szerint inkább azért nem fizetnek adót, mert feltűnne a sumákolás.
Itt a tapasztalatok szerint leginkább a teljesen eltérő kultúra, az adófizetéshez fűződő általános viszony és természetesen az ismeretek teljes hiánya áll a háttérben. Kínában évente egyszer kell egyetlen, átalány jellegű adót fizetni − az itthoni rendszer így számukra befogadhatatlan. Persze a tapasztalatok szerint, ha kell, azonnal fizetőképesek. Többször is előfordult, hogy a hatóság több tíz millió forint értékű árut foglalt le adótartozás fejében, s a kereskedő szinte azonnal, készpénzben fizette ki inkább az adóhátralékot, csak az áru megmaradjon. A számla és a nyugta megkímélésére jellemző, hogy egy tavaly decemberi ellenőrzés során az utolsó kiállított nyugta októberi volt, ám a kasszában több millió forint volt, illetve a több tíz millió forint értékű áruhoz csak néhány százezer forintos beszerzési számlát tudtak kapcsolni. Ha van kimutatott forgalom, az a valósnak csak a töredéke − a klasszikus boltokban, bevásárlóközpontokban sokkal jobb a helyzet −, s ha van kimutatott adókötelezettség, azt nem teljesítik.
