Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
− Az elmúlt hónapok visszatérő vitája, hogy a hitelkínálat vagy a -kereslet visszafogottabb-e. Mi az ön véleménye erről?
− Messzebbről közelíteném a kérdést. Miközben mindennap arról hallunk, hogy a pénzügyi stabilitás felé jelentős lépéseket teszünk − esélyünk van kikerülni az uniós túlzottdeficit-eljárás alól, s az áht-hiányt is a GDP 3 százaléka alatt tudjuk tartani −, arról, hogy miből sikerül a gazdasági növekedést beindítani, kevesebb a hír. A beruházási aktivitás 16 százalék körül mozog, ami az amortizációs szint alatti. Még komolyabb a probléma, ha az adatokat tisztítjuk a nagy autóipari beruházásoktól, hiszen e beruházások zömmel külföldről lettek finanszírozva, ráadásul legalább fél évtizedes tervek megvalósulásáról beszélünk.
Így a hazai gazdálkodók beruházási hajlama rendkívül alacsony, márpedig enélkül nem igazán lehet mit finanszírozni. A kkv bizalmi indexünk alátámasztja, hogy a cégek zöme a bizonytalan gazdasági környezet okán nem fog fejlesztésekbe, a hitelköltségek másodlagosak. A bankok azzal szembesülnek, hogy a korábban felvett beruházási hiteleket a cégek törlesztik, ám ezeket a hosszú távú hiteleket a kereslet hiányában nem lehet megújítani − márpedig a bankok számára is érdek lenne a hitelezés, hiszen üzleti szervezetek. Ráadásul a kockázati felárak miatt a nagyberuházásokat a nagyvállalkozások nem Magyarországról finanszírozzák − ellentétben a válság előtti időszakkal, amikor még a magyar bankok szerepet játszottak ebben.
− Ugyanakkor a vállalkozások másik része számára az életben maradáshoz kell a hitel. Ők a hitelszűkét élik meg nehezen.
− A korábbi évekhez képest alaposan változott a banki hitelezési gyakorlat, visszatértünk a klasszikus modellhez, s a cégek finanszírozásában ma már komolyabb elem a cashflow-alapú hitelezés, mint a fedezetalapú finanszírozás. A gyenge lábakon álló vállalkozások számára az új minősítési eljárások nem sok jóval kecsegtetnek, a hosszú távú forrásokhoz való hozzáférés meglehetősen korlátozott.
Emiatt égető szükség volna arra, hogy az állam felismerje: e folyamatba be kell avatkoznia és csökkenteni a hosszú távú finanszírozás kockázatát. Erre szolgálna a bankadókedvezmény, ám azt gondolom, hogy a bankok szigorúan véve nem azt szeretnék, ha a bankadó összege visszakerülne hozzájuk, hanem azt, hogy az összeg olyan helyen hasznosuljon, amely alkalmas arra, hogy a növekvő hitelezési és a recessziós kockázatokat ellensúlyozza. Kézenfekvőnek tűnik az állami garanciavállalás szerepének átgondolása: hiába csökken az alapkamat, ha a bankok által felszámított 200−400 bázispontos kockázati felárral csaknem megegyezik a garancia ára. Persze a bankoknak is lépniük kell − azt gondolom, hogy a K&H jó úton jár: az év elején anyabankunk, a KBC 200 millió eurót biztosított számunkra, hogy kedvezményes feltételekkel tudjuk segíteni az új hitelt vállaló vállalkozásokat.
− Mi a helyzet a rövid távú, forgóeszközhitelekkel?
− A cégek zöme számára döntő fontosságú e hitelek megléte, ezért lenne fontos, hogy a kormányzat elfogadja a bankok álláspontját, miszerint ezek megújítása is a vállalkozások gazdálkodásának biztosításához fontos. A meglévő hitelek prolongálásának elmaradása pedig tovább mélyítheti a válságot, így itt is szükséges lenne a támogatás. Már csak azért is, mert a beszűkült lehetőségek és bizonytalan gazdasági környezet miatt, a hosszú távú elköteleződéstől félve a cégek jelentős része valójában beruházások finanszírozására fordította a megítélt kereteket. Érdemes ugyanakkor egy másik aspektusról is szólni: a csökkenő fogyasztás nyomán a cégek is visszafogják a termelésüket, ez pedig − legalábbis a K&H tapasztalatai szerint − ahhoz vezet, hogy a meglévő hitelkereteket is egyre óvatosabban, kisebb mértékben használják ki a vállalkozások.
− Mennyit lendíthet a helyzeten, hogy a 2014−2020-as költségvetési ciklusban az uniós pénzek 60 százaléka a tervek szerint direkt vállalkozásfejlesztési programokra megy majd?
− Azt gondolom, hogy a bankoknak az eddigieknél rugalmasabbnak kell lenniük például a megelőlegező hitelek esetében − nálunk az új eljárásrendeknek megfelelően már jelentősen gyorsult a kkv-k hitelezési folyamata, év végére pedig a vállalati szegmensben is gyorsítunk. Ami ugyanakkor az önerő-finanszírozással kapcsolatos terveket illeti, ott nem tartom jónak az \"automatikus önerőhitel\" konstrukciókat, mivel fontosnak érzem azt, hogy a pályázó vállalkozások is kockáztassanak, vagyis valódi gazdasági szervezetként működjenek. Olyan tervet ugyanakkor megfontolandónak tartok, ahol az állam a fenti kockázatot valamilyen megoldással részben leveszi a vállalkozások válláról.
Napi grafikonok
