Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Vegyes érzésekkel érkezhet a ma kezdődő uniós csúcsra Orbán Viktor miniszterelnök és szakértői csoportja. Azt, úgy tűnik, mindenképpen le kell nyelniük, hogy a 2014−2020 közötti uniós költségvetés tortája kisebb lesz, és azt is, hogy a most záruló időszakra kivívott kedvező pozíciónk sem marad meg, ugyanis Magyarország több okból is alacsonyabb részesedésre számíthat reálértéken. Egyebek közt a jelenleg a GDP 3,53 százalékán megállapított kifizetésmaximalizálási szintnél alacsonyabb lehet a \"capping\", emellett kevesebb jut a közép-magyarországi régió fejlődésére vagy a közös agrárpolitikára.
Bár számokat még nem nagyon lehet tudni − a tagállamok képviselői a csúcson kapják meg Herman Van Rompuytől, az Európai Tanács elnökétől az új javaslatot −, feltehető, hogy újabb kurtítások nem érintik a Magyarország számára oly fontos kohéziós és agrárpolitikát − legalábbis ezzel számolt Győri Enikő EU-ügyekért felelős államtitkár az újabb forduló előtt. Bár Magyarország főösszegről nem beszél, Győri Enikő szerint azt szeretnénk elérni, hogy a kisebb torta ne az uniós alapelvekkel szembemenően \"szeletelődjön fel\". Az államtitkár a források felhasználását érintő szabályozást, azaz a társfinanszírozás arányának és az áfaelszámolhatóságot érintő kérdésekben számít nagyobb csatára, ezek a magyar költségvetésre is terhet róhatnak. E téren Magyarország érdeke az lenne, hogy megmaradjon a 85 százalékos társfinanszírozási ráta és az áfaelszámolhatóság.
A magyar politika kevésbé harciassá vált a büdzsévita első fordulója előttihez képest. A tavaly novemberi csúcs előtt a magyar politikusok sorra tettek határozott kijelentéseket arról, hogy mi \"elfogadhatatlan\" Magyarország számára, a mostani találkozó előtt viszont mintha visszafogottabbakká váltak volna. Azt hangsúlyozták, hogy \"tudomásul kell vennünk\" a nettó befizető országok akaratát, \"az uniós alapelveken nyugvó igényeknek megfelelően egy ésszerű javaslatot\" kell tenni, továbbá inkább azt lehetett hallani, hogy mi az, amit Magyarország \"nem szeretne\". Ez vélhetően nem azt jelenti, hogy a döntéshozók teljesen lemondtak volna a magyar érdekek érvényesítéséről, hanem inkább annak tudható be, hogy voltak nagyobb tagállamok, amelyek érdekei egybeestek a magyarral, így volt ki mögé felsorakoznunk. Például a magyar kezdeményezésre létrehívott Kohézió Barátai országok érdekében Lengyelország volt a szószóló, míg az agrárpolitikában a \"nehézbombázó\" Franciaország mögé tudtunk behúzódni.
Mindezekkel együtt az Európai Bizottság javaslata alapján előirányzott 30 százalékos forrásvesztéshez képest a magyar miniszterelnök nagyobb \"csomaggal\" jöhet haza, már ha lesz megegyezés. Az ugyanis biztosra vehető Győri Enikő szerint, hogy a válság által különösen sújtott országokra külön elbírálás vonatkozik majd, vagyis az átlagnál magasabb szinten állapítják meg a \"cappinget\". A lapunk által megkérdezett uniós szakértő, Pogátsa Zoltán is a bizottsági előirányzatnál kisebb forrásvesztéssel számolt a csúcs előtt. A Nyugat-magyarországi Egyetem docense ugyanakkor megjegyezte: szerinte − bár számokban jelentős veszteségnek látszik − a kisebb \"boríték\" nem jelentene akkora érvágást az országnak, miután nagyon alacsony a gazdaság abszorpciós képessége. Akkor lenne ez komoly baj, ha nem erős restriktív politika folyna, hanem hirtelen javulna az önkormányzatok működése, hirtelen több pénz lenne például a társfinanszírozásra, decentralizáció lenne. Jelenleg azonban sajnos nem efelé haladnak a dolgok − jegyezte meg.
