Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Cseppet sem rózsás a hazai biztosítási piac helyzete és a kilátásai sem tűnnek acélosnak. A múlt év első kilenc hónapjában a piac 604 milliárd forint díjbevételt realizált, az egy évvel korábbi szinthez képest közel 20 milliárd forint hiányzik a piacról, de a 2008-as, csúcsnak számító első kilenc havi díjbevételhez képest 12,5 százalék az elmaradás, úgy, hogy a biztosítások jó részénél él a díjak értékállóságát biztosító indexálás.
A kilátások rendkívül kedvezőtlenek: a kormányzat januártól a korábban csak a kgfb-biztosításokra kivetett különadót immár az összes nem életbiztosítási termékre kivetette, a különterhet Kisbenedek Péter, a Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz) elnöke szerint a biztosítók csak részben tudják majd továbbhárítani az ügyfelekre. Ennek oka, hogy a meglévő, több évre szóló (jellemzően lakossági) vagyonbiztosításokban az adómódosítást a jogszabályi feltételek miatt nem tudják érvényesíteni, e szerződések átkötése pedig két irányból jelent kockázatot: a komoly piaci versenyben − s persze a lakosság jelenlegi vagyoni helyzetében − az ügyfél elvesztésével járhat a korábbi szerződés átdolgozására szóló javaslat, míg a másik oldalon a biztosítási adó beépítését csak a jövedelmezőség vagy a szolgáltatási színvonal csökkentésével lehet elérni. Mindkét megoldás már középtávon is komoly gondokat okozhat. A cégek többsége már az elmúlt évek piaci tendenciájának hatására elindult a karcsúsítás-költségcsökkentés útján, így jelentős tartalékok itt nincsenek.
Kisbenedek szerint a biztosítási adó a vállalati biztosításoknál is komoly problémákat okozhat: a bevezetése miatt − miként a bankoknál a tranzakciós illetéknél − komoly a veszély, hogy a nagyvállalati piac jelentős része az országhatáron kívülre kerül. Az ok hasonló a banki történethez: bár az EU számos országában létezik biztosítási adó, ám annak mértéke mindenhol jelentősen alacsonyabb, mint Magyarországon, s a kivetés módja sincs köszönő viszonyban a magyar piacra erőltetett megoldással. Mindez amiatt jelent komoly gondot, hogy a nem életbiztosítási szegmensben az összpiaci képnél jelentősebb a visszaesés: 2008. szeptember végéhez képest a tavalyi kilenchavi 295 milliárdos díjbevételi adat 21 százalékos visszaesést jelez. (A vállalati biztosításokat rendszerint évente újítják meg a cégek, a rendkívül nehéz helyzetben lévő vállalatok esetében a díjemelés lényegében elképzelhetetlen, hiszen \"azonnal\" a szerződés felmondásával reagálnak. Az adó bevezetésével azonban az ágazat rendkívüli problémákkal szembesül.)
A Mabisz elnöke szerint miután a vállalati biztosítások díjbevétele a nem életbiztosítási piac 10-15 százalékát teszi ki, több tíz milliárd forinttal csökkenthet tovább a hazai biztosítási piac mérete. Azzal, hogy a díjbevételek külföldre kerülnek, az állam adóbevételei sem nőnek és a foglalkoztatottak száma sem emelkedik.
A Mabisz elnöke szerint ahhoz, hogy az adót legalább részben ki tudják gazdálkodni a cégek, kedvező piaci körülményekre, mindenekelőtt növekedésre, piacbővülésre lenne szükség − erre pedig nem igazán van lehetőség. Így a szektor több tagja veszteséges marad. Ugyanakkor erre nem megoldás, ráadásul súlyos aggályokat vet fel a lépcsőzetes biztosítási adó bevezetése − hiszen azt nem üzleti érvek mentén állapították meg. Kisbenedek szerint a szakma zöme egyetért azzal, hogy a megoldás tiltott állami támogatásnak minősül, s mint ilyen, ellentétes az EU jogrendjével.
A nem életbiztosítások piacának kellemetlen változásai mellett az életág jövőképe is bizonytalan. Évek óta hiába küzd a szakma azért, hogy a korábban megszűnő adókedvezményeket egy, valóban a hosszú távú gondolkodást, az előtakarékosságot támogató konstrukció váltsa fel − az idei módosítások során az átfogó támogatási rend bevezetése helyett a parlament csak az úgynevezett adómegkerülő életbiztosítások rendszerének továbbéléséről döntött. A jelenlegi támogatási rendszerben az életbiztosítások kedvezőtlenebb feltételeket élveznek − például a kamatadónál − még a bankbetéteknél is. Ma már látható, hogy az öregedő társadalomban lényegében képtelenek az állami nyugdíjrendszerek fenntartani a juttatásokat, az egyén ugyanakkor csak támogatás mellett mutatkozik hajlandónak arra, hogy előtakarékoskodjon. A Mabisz vezetői régóta érvelnek egy normatív, a lakástakarék-pénztárakéhoz hasonló támogatás bevezetésén. A megoldás révén − szemben a korábbi adókedvezménnyel − azok is támogatáshoz juthatnak, akik alacsonyabb jövedelmük miatt nem tudnák igénybe venni az adókedvezményt. Márpedig épp ez a réteg lenne a legjobban rászorulva arra, hogy némi tartalékkal vágjon bele a nyugdíjas éveknek.
A hosszú távú megtakarítások döntő fontosságúak az állam számára is, csökkenti az ország kitettségét, ha belföldi megtakarításokból finanszírozható az államháztartás − mondta Kisbenedek. A biztosítók által javasolt támogatás kifizetése/jóváírása csak a minimum tízéves megtakarítási időszak végén lenne esedékes. Addig a megoldás lényegében minimális költségvetési forrást kötne le, miközben a másik oldalon előírhatná a szabályozó, hogy a támogatott életbiztosításokba befolyó díjakat döntő részben állampapírban kötelesek tartani a biztosítók. Bekapcsolódásukkal a jelenlegi lakossági értékesítési összköltségnél akár 300−500 bázisponttal alacsonyabb hozamszint mellett lehetne finanszírozni az államot. (Azt, hogy a biztosítókat e megoldásra nem is igazán kell rászorítani, mindennél jobban mutatja, hogy a biztosítói portfóliókban mindenhol − még hazánkban is − az állampapírok aránya túlsúlyos.)
